Archive for the ‘Regények Titkai Alternatíva’ Category

20
okt

RTA 3. – Valahol Oroszországban

   Posted by: sanawad   in Regények Titkai Alternatíva

Ungváry Krisztián Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944 c. művének zsánerregények felöli olvasata

[Ungváry Krisztián, Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944, Esemény – Elbeszélés – Utóélet, Budapest, Osiris, 2015.]

  1. Cím, név és szöveg viszonya.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/1; RTA 2/1; RTC 1/1; RTC 1/12; RTC 2/30; RTC 7/13; RTC 7/14; RTC 8/8; RTC 9/56; RTC 10/34; RTC 13/1] – Elsőként jól látható, hogy a mű egy SZT 103/V – Kiegészítéssel ellátott cím, hiszen a vastagon szedett főcím alatt kiskapitálissal az olvasható, hogy “Esemény – Elbeszélés – Utóélet”. # Ezen felül a kötetcím beletartozik az SZT 103/AE – Témakijelölő cím kategóriájába is, hiszen egy tudományos dolgozat témájának kifelöléséről, körülhatárolásáról van szó legfőképpen. # Végezetül a kötetcím egy SZT 103/AG Valamiről valamit típusú cím is egyben, hiszen a magyar csapatokról mond el valamit, ami az orosz fronton történt velük.
  1. Alaphelyzet.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 31/1; RT 37/4; RTC 55/1; RT 55/10; RT 61/1; RT 76/21; RT 79/7; RT 80/5; RT 84/14; RT 101/6/a; RT 101/6/b] – A kötet egy alaphelyzet kijelölésével nyit: “A második világháború folyamán, a Szovjetunió területén több mint félmillió négyzetkilométeren magyar csapatok láttak el megszálló feladatokat.” (9.) # Ugyanilyen alaphelyzet-felvázolással kezdődnek a 2. magyar hadsereg – azon belül a 6. hadosztály – harcai is: “A 2. magyar hadsereg alakulatai közül az elsők között kiérkező és Csernyigov-Nyezsin-Konotop térségében kirakodó 6. könnyűhadosztályt 1942. május elején partizánvadászatra vetették be.” (312.) Az alaphelyzet felvázolása a fentieken kívül a kötetben többször is előfordul még, kisebb intenzitású események alapjainak feltüntetésével.
  1. Döbbenetes tény.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/1; RT 8/2; RT 13/8; RT 13/12; RT 15/1, RT 20/13; RT 27/1; RT 65/1; RT 81/13; RT 100/6/A; RTA 2/109; RTC 2/4; RTC 8/1; RTC 11/70; RTC 12/39] – A fentebbi kijelentés (l. a 2. pontot) egyben megdöbbentő tény is. # Ugyanez a helyzet a 47. oldal kijelentésével is: “1942 januárjára a szovjet hadifoglyok közül több mint másfél millióan már nem voltak életben. # Továbbiak: 70. (“A megszálló erők…”), 94. (“…az 1942 közepe előtt bevetett partizánoknak legalább 95%-a eltűnt!”), 185. (“zsidó nincs, 27 ezret kivégeztek a németek.”).
  1. Tárgyi tudás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 57/7/A; RT 72/2; RT 85/10; RT 93/1/B; RT 99/12; RTA 2/47] – A szerző adatok szüntelen felsorolásával igyekszik az olvasót megerősíteni abban, hogy alapos tárgyi tudással rendelkezik a témában, ami egy ilyen monográfia megírásához természetesen elengedhetetlenül szükséges is. (9.) A lábjegyzetekben (l. 14. pont), részletes idézetekben (l. 28. pont), szakszavakban (l. 35. pont) gazdag szöveg létrejöttének feltétele a szerző megfelelő hozzáértése, és a szöveg tárgyának alapos ismerete, ami jelen esetben nagy biztonsággal megállapítható.
  1. Szabadkozás a bevezetésben.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 19/2; RT 22/2; RT 33/4] – A szerző fontosnak tartja elmondani a monográfia írásának okát a 9. oldalon: “Nemcsak a magyar csapatok viszonylag nagy részaránya, hanem bevetésük területi eloszlása is indokolja, hogy a megszállás történetének külön monográfiát szenteljek.” (9.) E mondat sokban emlékezteti az irodalmárt számos, korábban e blog keretén belül már bemutatott, illetve itt nem tárgyalt (jóval régebbi történelmi korszakokhoz köthető) művek bevezetésében olvasható szabadkozásokra (l. pl. a Bethlen János által írt Erdély történetének hosszú, nagyon szép, szabadkozó bevezetését). További, bekezdésszintű önmagyarázatok és szabadkozások történnek a 11., 12.,19., 25., 90., 113., 137., 216., 226., 229., 231., 408. és 435. oldalakon.
  1. Retrospektív történetmesélés”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/1; RT 8/2; RT 8/3; RT 9/2; RT 13/2; RT 19/5; RT 21/1; RT 23/1; RT 24/1; RT 33/1; RT 36/7; RT 37/1; RT 38/1; RT 52/2; RT 53/3; RT 55/11; RT 57/5; RT 58/4/B; RT 59/1; RT 59/24; RT 60/9; RT 62/12; RT 70/7; RT 71/XVII/1; RT 73/14; RT 75/21; RT 77/18; RT 84/8; RT 84/11; RT 84/27; RT 85/22; RT 88/19; RT 90/1; RT 90/5; RT 91/2; RT 94/8; RT99/9; RT 101/14; RTA 1/24; RTA 2/14; RTC 1/8; RTC 2/3; RTC 3/17; RTC 6/13; RTC 7/11; RTC 7/19; RTC 8/3; RTC 9/13; RTC 10/14; RTC 11/8; RTC 12/37; RTC 40/1] – Már korán, a kilencedik oldalon – egy igazi történeti munkához méltóan – az író visszatekint a témájának a múltjába, és egy retrospektív vonulatként elmeséli az általa választott korszak eddigi vizsgálati módjait, értelmezéseit, egyszóval a téma feldolgozásának múltját. Ez a retrospektivitás itt a témával történő foglalkozás elbeszélésére irányul (9-10.). # A historiográfiai áttekintésnél a témával korábban foglalkozók munkái (az előzmények) egy visszatekintő (retrospektív) történet keretében vannak elbeszélve (13.). # Később magán a választott téma időkeretén is túllép néha a szerző, hogy a múlt még mélyebb rétegeibe kalauzoljon el bennünket. A 107. oldalon például egy visszatekintő szál keretében kapunk magyarázatot a szovjet alkoholfogyasztásra, annak múltja és “tradíciója” bemutatásának keretében. # A 210. oldalon “Borisz Roytberg ötven évvel később is úgy emlékezett, hogy (…)”. # Gasjin történelme ugyanott. # Vagy egy újabb visszatekintés a 335. oldalon: “Ennek előzménye az volt, hogy a Fjodorov-partizánosztag (…). # Stb.
  1. Bizonytalanság egy dolog megítélését illetően”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 9/8; RT 17/8; RT 85/26; RTA 2/150; RTC 7/40; RTC 11/18] – E kötetben a bizonytalanság szterotívája az esetek döntő többségében más jellegű, mint az előzőekben tárgyalt regényeknél. Míg a széprodalomban leginkább a hatáskeltés volt a szerepe, a befogadó izgalmának növelése a lehetőségekből adódó események megtörténtének vagy meg-nem-történtének különböző idősíkokkal kevert, teljesen viszonylagossá tételével, e történelmi munkánál – még ha irodalomként olvassuk is, ahogyan az jelen esetben történik – ez az értelmezési horizont nem működtethető, mert egyes feltételezhető események (és tények) lajstromszerű felsorolása az izgalom kiváltásához a legjobb esetben is csak gyengén kötődik. Valamint egy tudományos-történelmi dolgozatnál az izgalomkeltés semmiképpen sem lehet írói cél. A bizonytalanság tehát jelen kötetnél az események utólagos visszakövetésének hiányosan dokumentált voltából, illetve az események tényleges lezajlási ismeretének a hiányából származtatható. Nyilvánvaló, hogy állnak rendelkezésünkre fényképek, dokumentumok, valamint tanúk beszámolói, amelyek erős elsődlegességet adnak egy rájuk épülő, egyéb eseményekkel is tényszerűen összefüggő tragikus narratívának, azonban a rájuk épülő szubjektív anyagok (értsd: tanuvallomások, naplók, levelek) összekapcsolásával mégiscsak logikai konstrukciókat alkotunk, hisz az események tényleges lezajlásának egzakt ismerete számunkra nem hozzáférhető, a pontos tudás róla filozófiai értelemben is ad abszurdum kategóriába tartozik. Ahogy a kötet szerzője figyelmeztet is rá, még az élő szemtanúk beszámolói is, akik a helyszínen ott voltak, kellő forráskritikával kezelendők, tekintettel a hamisításokat sem nélkülöző német megszállás, illetve az ezt követő kommunista időszak hasonló koncepciós (sokszor fizikai erőszakot is valószínűleg alkalmazó) eljárásaira, nem beszélve a dokumentumok szándékos rongálásáról, ami sok esetben nehezen visszafejthetővé (rekonstruálhatóvá) teszi a történteket. E nehéz értelmezési helyzetben a történész dolga tehát egyfajta hermeneuta hozzáállás, amelynek kifejeződése a mondatszerkezetben alkalmazott feltételes viszony, ennek nyelvi artikulációja pedig olyan mondatok létrejöttében nyilvánul meg, amelyek magukban hordozzák a bizonytalanság szterotíváját. Hatásukban ugyanakkor mégis található viszonylagos hasonlóság a szépirodalmi művekben követett bizonytalanság-formák irányába, hiszen a befogadó a hermeneuta nyelvhasználat miatt belép a téma többféle irányvonalára vonatkozó átgondolhatóság horizontjába. A kötet egyik jellemzője tehát ez a logikai úton (akár a formális logikáig visszamenő) rendszerré épülő rekonstrukciós vonal lehet, aminek néhol akár nyelvfilozófiai mértékű értelmezési nehézségek között kell egységes rendszerré összeállnia. Vannak ennek könnyebb és nehezebb szakaszai. A könnyebbekre már rögtön a 11. oldalon találunk példákat, ahol az író úgy kezdi el az adott bekezdést, hogy szóbelileg is megerősíti, hogy az általa leírt dolog vitatható, így ezzel a befogadóban akaratlanul is kételyt támszat az adott dolog megítélését illetően: “Megkockáztatható az az állítás, miszerint (…)” (11.). A ’megkockáztatható’ szó, noha minden recepcióra épülő interpretáció velejárója, és abszolut egy szakszerű hozzáállás, szétválaszthatatlanul magába foglalja a kifejezésre épülő olvasói befogadás bizonytalanságát is. Ennek fényében a kötetben rengeteg következtetés alapja a “valószínűleg”, “feltételezhetően”, “leginkább az valószínű”, “ismét csak feltételezhetjük”, “nem zárhatjuk ki” szókapcsolatok nyelvtani folytatása, és nyilván az így elkezdett gondolat – a határozott konzekvenciák levonásának ellenére is – minden esetben a megítélt dolog bizonytalan voltáról tájékoztat bennünket, befogadókat. Ilyen mondatokra találhatók példák a 11., 12.,19., 25., 90., 94., 123., 138., 139., 144., 145., 146., 147., 148., 149-150., 152., 157., 163., 166., 171., 175., 181., 182., 183., 185., 186., 197., 201., 203., 207. , 216. , 229., 230., 241., 246-253., 256., 258., 265., 274-275., 276., 279., 280., 285.,, 287., 288. , 289-290., 295., 298., 299., 301., 303., 314-315., 321., 327., 332., 339., 345-346., 355., 366., 375., 388., 389., 393., 398-399., 401-404., 418., 422-425., 422-426., 435. oldalakon. # Ezeken kívül néha olyan – nehezebb – esetek is előfordulnak (például a 180. oldalon), ahol a bizonytalanság kissé rejtettebb formában jelentkezik, mert tkp. cáfolata a narrációnak: “Nem meglepő ezek után, ha arra a következtetésre jutunk, hogy a Kárpát-csoport megszállási tevékenységének legfontosabb része (…).” – ez a mondat például egyetemes tételezése okán bizonytalan. Itt ugyanis egy, az elkövetkezőkben nagyon lényeges állítás alapszik az előtte álló, most idézett retorikai szófordulaton (ti. a “nem meglepő, hogy ezek után [rész] arra a következtetésre jutunk [egész]” szófordulat kijelenti, hogy nem meglepő (=igaz) az, hogy bizonyos tényszerűen ismert dolgok retorikailag (pars pro toto, a kisebb rész alapján) és logikailag (A∪B = B∪A, ahol azonban A≠B), igazzá tesznek olyan kijelentéseket, amelyek a vonatkoztatott – igazként bizonyított – halmaznál nagyobb halmaz elemeire irányulnak. Ez viszont már a hermeneuta bizonytalanság ideiglenes – valamely narrátori cél felé való lineáris továbblépés lehetőségének megteremtését magában foglaló – felfüggesztésének legitimizációját képviseli, s retorizált voltánál fogva teszi bizonytalanná értő befogadóját. (A bekezdés folytatásában egyébként a bizonytalanságkeltő tényezők – tehát a kőrösmezei tanúk világosan kifejtett és idézett aggályai, illetve a “valószínűleg” szó használata – már irodalmi elemként, az izgalomfokozás értelmében is megnyílvánulnak a szövegben, tehát itt már együtt lehet izgulni az idézettek sorsával, hogy “vajon mi történik most velük, meghalnak-e”, s ez érdekes módon már klasszikus értelmében is kifejezetten az első sorokban éppen elkülönítési alapként hivatkozott (ill. a korábbi blogbejegyzések példáin keresztül nagyon alaposan kifejtett), szépirodalmi művekben fellelhető, a bizonytalanság egy dolog megítélésében pont alá tartozik.)
  1. Közbeékelt vélemény és/vagy ars poetica”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 101/8] – Teljesen lehetetlen feladatnak éreztem a monográfia minden vélemény-kategóriájú részletét elkülöníteni és feljegyezni. Noha készítettem egy ennek szentelt, hozzávetőleges jegyzéket, nem érzem helyénvalónak azt jelen elemzésbe integrálni, mert nyilván a saját arculat szövegbe formálása nélkül nem is képzelhető el egy ilyen mű. S talán nem is lehet ilyen témáról írni. Az ars poeticával ugyanakkor nem volt ennyire nehéz feladatom, mivel a 11. oldalon az író a munkája célját, okát, és az ezzel kapcsolatos hitvallását is meg akarja ismertni az olvasóközönséggel, ld. a “Munkám legfontosabb célja (…)” kezdetű részt (11.).
  1. Tudományos apparátus”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/11; RT 20/3; RT 21/3; RT 21/7; RT 33/6; RT 34/5; RT 51/4; RT 53/6; RT 57/2; RT 73/7; RT 76/6; RT 77/3; RT 78/6; RT 87/2; RTA 2/23; RTC 2/83] – A 13. oldalon kezdődik el a “tudományosabb” szöveg a források felsorolásával, nevek, évszámok említésével, amelyek mind részei annak a tudományos metódusnak, ill. magának a terminológiának, amely később az egész kötetre jellemző lesz.
  1. Az elbeszélő személye és száma” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 75/2] – A mű jellemzően E/3-at használ, ám egynémely esetben, amikor az író gondolatait közli (pl. 11.) átmegy E/1-be. Esetenként pedig (l. 13. oldal) a többes szám első személyt (T/1) is használja (“ (…) azok a témák, amelyeknek a kibontását e monográfiában különösen fontosnak tartjuk (…) ”). # Érdekes E/3-használat ugyanakkor, amikor a 21. oldalon az író elkezd egyes szám harmadik személyben beszélni önmagáról (aki a magyar megszálló csapatok történetének monografikus feldolgozására vállalkozik…), ezt rövidesen visszatérés követi az E/1-be (“Kutatásaimban…”). # Továbbiak még: 260. (“Mint említettem…”), ill. lásd a váltások tekintetében a 11. pontot.
  1. Elbeszélésmód-váltás (pl. E/1-E/3)”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 86/9; RTA 1/31; RTA 2/89] – Ahogy a fentebbi 10. pontban megjegyeztem, első ízben a 11. oldalon történik meg, hogy az író az egyes szám első személyből átmegy a T/1-be. # Továbbiak: 21. (az E/3-ból megy át a narráció E/1-be); 57. (E/3-T/1); 60. (E/3-T/1); 87. (T1-E/3) # A 208. oldalon “a források bősége megengedi, hogy bemutassuk azt…” (T/1) de két sorral fentebb még “ami alatt itt a teljesen vétlen emberek meggyilkolásában való részvételt értem.” (E/1) # 421: “Én egy ilyen esetet találtam.” (E/3-E/1)
  1. Kurziválás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 2/15; RTC 1/7; RTC 2/11; RTC 5/20; RTC 7/29; RTC 10/5; RTC 11/15] – A kötet (lábjegyzetek és képfeliratok nélkül) terészetesen használja a dőlt betűs kiemelést a következő oldalakon: 11., 13., 14., 15., 16., 17., 26., 36., 45., 51., 58., 61., 62., 68., 70., 76., 121., 127., 137., 165., 178., 185., 189., 198., 203., 205., 207., 210., 214., 216., 218., 219., 221., 224., 226., 231., 246., 253., 260., 262., 265., 268., 281., 292., 295., 303., 312., 319., 339., 344., 351., 356., 360.., 401., 407., 415., 418., 427., 429., 415. A kötet kurziválásai majdnem minden esetben egyéb művekre való hivatkozások (tehát kötetek címei), vagy fejezetcímek. Egyéb dőlt betűs kiemelést nem találtam. A dőlt betűs kiemelésekhez tartoznak még a lábjegyzetes hivatkozások kiemelései is (l. 14. pont), azonban a szöveg hivatkozásrendszere olyan gazdag, hogy majdnem minden oldal tartalmaz dőlt betűs lábjegyzeteket, így itt ezeket nem vettem külön figyelembe.
  1. Kiabálás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 1/2; RT 65/4; RT 81/2; 81/14; RT 100/3; RTA 1/17; RTA 2/17; RTC 1/10; RTC 2/15; RTC 6/22; RTC 7/28; RTC 10/12; RTC 11/14; RTC 12/38; RTC 44/2] – A kötet egyes szavakat nagybetűvel szed. Ám ezek többnyire azok a betűszavak, amelyeket általában a kivételek közé szoktam sorolni e pont tekintetében (első megjelenésük zárójelben): RÁB (14.), ÁVH (23.), SA (27.), GFP (28.), RKU (29.), FK, OK (30.), SS (31.) OKH (33.),. SD (37.), OKW (42.), RSHA (44.), GFP (66.), RM, RKK (79.), NKVD (87.), NKGB, SZKP (89.), GRU (90.), RU, SZTAVKA (91.), UKP KB (104.), OUN (105.), GFP (111.), HSSPF, SSPF (112.), WBU, SK (113.), FK (115.), NSDAP, 118HM (157.), ELTE (165.), OUN, KP (173.), OFK (197.), GPU (201.), DG IV. (215.), DS (221.), PRO (238.), ÁVO (239.), TSZ (240.), NOT (257.), RÁB (279.), SZTAVKA (352.), UPA (358.), AK (360.), SZTK (422.), MDP (423.), MKP (429.). A kivételek kivételei a táblázatok és a nagyobb fejezetek címei, ezeket érdemes felsorolni, egyes fejezetcímek ugyanis szintén tiszta nagybetűvel szedettek (a fejlécben megjelenő címfeliratok ugyanakkor értelemszerűen a kivételek közé tartoznak, hiszen a fejléc minden fejezetcím nélküli oldalon fellelhető, és felsorolása nem lenne egyéb az adott kötet lapszámának egyenkénti felsorolásánál). Nagybetűvel szedett szavak tehát a szövegben a következő oldalakon találhatók: 5-8, 25., (32. – táblázat), 88., 90., 91., 97., 111., 116., 119., 121., 155., 159., 164., 169., 172., 175., 192., (261. – táblázat), 262., (281. – táblázat) , (290-291. – táblázat), 312., 326., 364., 382., (396-397. – táblázat), (400. – táblázat), 407., 443., 446., 453., 454. Mindezeken túl a szöveg nem tartalmaz további nagybetűs kiemeléseket.
  1. Lábjegyzetek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 67/11; RT 68/9; RT 69/1; RT 85/8; RT 85/18; RT 100/18] – Láthattuk, hogy ez a dolog már a szépirodalmi szövegek világában is nagyon népszerű volt. Ám elsősorban a tudományos szövegek jellemzője a lábjegyzetelés, és jelen kötetnél ez a lábjegyzetek mennyiségében és minőségében is erősen megmutatkozik (főként hivatkozások). Nem találhatóak lábjegyzetek a következő oldalakon: 9., 11-12., 18-19., 21-22., 30., 32., 55., 61., 63., 84., 110., 168-169., 172-173., 195., 250., 251., 259-260., 270., 277., 292., 305., 312., 320., 323., 331., 335., 350., 352., 355., 362., 368., 371., 379., 406., 431., 435-437. Látható a felsorolásból, hogy a lábjegyzet nélküli leghosszabb szövegrész sem lépi túl a három oldalt, valamint az is kideríthető a fentiekből, hogy a lábjegyzetek nélküli oldalak nagyjából harmadában (többnyire a kötet terjedelmének felén túl) térkép vagy fénykép van elhelyezve (a negyvenkét lábjegyzeteletlen oldalból tizenötben, ezeket vastagon szedtem, a további kép- és térképbetétekért l. a 15. pontot). A kötőjellel ellátott, legalább két oldal terjedelmű, összefüggően lábjegyzeteletlen részek a bevezetőben (11-12.), a módszertan leírásaiban (18-19.), a magyar csapatok kiküldésének katonai és politikai előzményeiben (168-169. és 172-173.), valamint az utószóban (435-437.) találhatóak. Hosszabb terjedelmű szakmai, lábjegyzeteletlen szöveg (4 oldal terjedelemben) tehát egyedül a magyar csapatok kiküldésének okait leíró résznél található az egész kötetben.
  1. A szöveg kommunikál a regénybeli [itt: szövegbeli] – vagy internetes – illusztrációkkal.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 64/3; RT 65/9] – A kötetet néha fényképek és térképek színesítik, amelyek tartalma természetesen kapcsolatba hozható a szöveg tartalmával, tárgyával. A monográfia eseményleírásokat is közöl, amelyeknek képi vagy térképi megjelenítése visszahat magára a leírtaknak a befogadására is, így kép és szöveg közötti kommunikáció (utalás-átutalás-visszautalás) jön létre a befogadóban a következő oldalakon: 27., 30., 39., 43., 48., 55., 60., 68., 75., 81., 84., 90., 99., 102., 108., 116., 124., 133., 151., 179., 184., 188., 195., 222., 247., 267., 270., 272., 277., 280., 283., 284., 288., 291., 292., 293., 294., 295., 305., 313., 314., 317., 320., 321., 325., 331., 335., 340., 350., 355., 362., 365., 371., 379., 385., 413., 417., 423. Külön figyelmet érdemel még, hogy a képek magyarázó szöveggel, képfelitrattal is rendelkeznek, ami tovább árnyalja szöveg és szöveg viszonyát egy olyan harmadik, a kommunikáció két tényezője közé ékelt magyarázat-sorozat (mikro szövegegész) beiktatásával, amely kopulaként igyekszik mindkét jelentéstani résztvevővel kapcsolatba lépni. Magyarázat kérdése még ezenfelül, hogy apróságként vagy hiányosságként érzékeljük azt a dolgot, hogy a 225-226. ill. 227-228., 229., 230., 231., 232., 233., 234., 235-236. oldalak éppen fényképekkel és fényképezéssel kapcsolatos fejtegetéseit egyáltalán semmiféle fényképes illusztráció nem kíséri, pedig a lehetőség adott lett volna erre (egyéb szövegrészeken ui. él ezzel a lehetőséggel a szerző ill. a szerkesztő). Kép és szöveg kommunikációja így ebben a részben a csehovi “egymás melletti elbeszélés” jellegét ölti magára. # Ugyanakkor néha jól megvalósult a kifejezetten a képek, ill. egyetlen adott képaláírás és több kép közötti kommunikáció (utalás), pl. a 325. oldal egyik képaláírásánál ezt olvashatjuk: “Lásd a kötet címlapját is!”. Itt tehát egyenesen a kötet címlapja lép be a közlési (értelmezési) folyamatba, ami szép.
  1. Pókhálós szerkesztésmód.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 82/4] – A fogalomfüggő történetmesélés (l. 34-es pont) megismertet olyan fogalmakkal, amelyek a szöveg későbbi részeiben másik irányból (nézőpontból), illetve egy későbbi történelmi környezet felől is dimenziálódnak (ábrázolódnak). Mindez igaz az idézeteket magukénak tudó mellékszereplőkre is, akik időnként megszólalnak valamely esemény kapcsán, ők is igen gyakran több felől, több irányból kapcsolódnak egymással. Így a kötetben szereplő alakok és fogalmak egymással pókhálószerű, sokrétű kapcsolatba kerülnek.
  1. Lajstrom.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 2/80; RTC 3/25] – A 13. oldalon az elbeszélés keretében több név és cím (kötetcím) kerül a lap alján lajstromszerű felsorolásra. A lajstrom egyébként is gyakori a kötetben. Többféle fajtájával is találkozhatunk: megtaláljuk a tömör, gyors, listaszerű felsorolást (főként statisztikai adatok), illetve arra is találunk példát, amikor egyes emberek és tetteik kerülnek lajstromszerű felsorolásra. Ez utóbbi listák gyakran sok oldalnyi, illetve alfejezetnyi terjedelműek. # Ilyen lajstromok (felsorolások) helyei a kötetben: 19., 21., 49., 69., 71-72., 79-80., 92., 93., 107., 126., 134., 157-158., 161., 162., 166., 169., 177., 199., 204-205., 237., 257., 260., 273., 286., 288-289., 309., 310., 311., 316., 320., 321-322., 325., 329., 339., 366., 390., 408., 409-414., 427-429., 429-434.
  1. Kontraszt.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 71/XVII/2; RT 88/4; RT 99/7/A; RT 100/17; RTC 4/11; RTC 4/12; RTC 11/57] – A szerző a 13-17. oldalon több esetben is kitér egy (szakmai) lajstromban felsorolt munkák témájára, majd ezt szembeállítja a jelen felőli olvasat szerinti hiányosságaikkal. Így a bekezdések többnyire a tézis-antitézis módszertana szerint fejtődnek ki, amely a szövegben foglalt gondolatok szempontjából egyúttal nagyarányú kontrasztot is képvisel. # Továbbiak: 19-20. (német és orosz partizánjelentések ellentétei), 37-45. (népírtás/emberhez méltó bánásmód szövegrészletei), 49-50. (alcsonyabb rendű ember/értékes munkaerő), stb.
  1. Figuratív nyelvhasználat.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 22/5]. – A szerző száraz, szakmai adatokkal erősen megtűzdelt környezetben egyúttal irodalmi jegyekkel is jellemezhető szöveget alkot, olyan szép metaforákkal, mint a “kihüvelyezhetőek” (a partizánok nehézségei, 15.), vagy a “sorok között olvasva” (szintén 15.), frazémákkal, mint a “messze földön hírhedt”, stb. # További retorikai elemek: 148., 155. (“elképesztő odüsszeiák”), 264. (“sanyarú fegyverzetüket”), 281. (“ezt a tevékenységet [ti. a faluk felgyújtását] a megszállók a partizánokkal karöltve űzték”), amely kép egyúttal humoros is, a 323. oldal szó szerint vett értelmezésével (“hogyan is nézett ez ki alulnézetből”) együtt. Uo.: (“nem fekete-fehér a kép”), 404. (“fikciók birodalma”), uo.: (“veszteségek szürke zónái”), stb.
  1. Metafora.” [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 2/10; RTC 2/16; RTC 2/47; RTC 3/4] – A 15. oldal ’kihüvelyezhetőek’ szava az adott szövegkörnyezetben kellemes köznyelvi metaforát testesít meg, ugyanígy az “üdítő színfoltként” értelmeződő szerzők a 15. oldalon. És persze megjelennek még a különböző típusú metaforák rengeteg másik helyen és szerepkörben is e kötetben, pl. a “gyökeresen más” (20.) szintagma, vagy a “légüres térbe” kerülő csapatok (33.), a tábornokok “szólamai” (37.), “a náci üllő és a szovjet kalapács közé szorult helyiek” (63.), “légüres helyzet” (81.), “mézesmadzag és korbács” politika (81-82.), “légüres tér” (82.), “brossúraízű” (88.), “égbekiáltó” (94.), “a számok annak fényében…” (95.), “meleg hangú köszönet” (112.), “zsigerig gyűlölte” (169.), “fortyogó katlan” (174.), “túlnyomás felrobbantsa” [a térséget] (uo.), “árgus szemekkel” (230.), “dávidcsillag” (236.), “zsigeri elutasítás” (249.), “ágyótöltelék” (299.), “sínháború” (344.), “aranyfácánok” (359.), “Német üllő és szovjet kalapács közé került lakosság” (391.), stb.
  1. Retorikai eszközök.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 20/4; RT 20/8; RT 30/8; RT 61/23; RT 86/11; RT 89/1; RT 79/16; RTC 65/1;] – A szöveg nem csak a metaforát használja, (pl. “mást szűrtek le ebből parancsnokaik”), hanem egyéb retorikai eszközök is megtalálhatóak benne, a fenti pontban bemutatott metaforákon túl metonímiák (“véres övezet” (175.), “véres vasárnap” (182.),), ill. a montázstól a különböző lajstromokon keresztül (l. 17-es pont) folytatva a hasonlatokkal (l. a 27. pontot) a megszemélyesítésig (pl. “megcsonkított” sorok, 15.; “elhessegetni azt a benyomást”, 20., “a hatalomnak (…), aki…” (63.), stb.), a képzelet és tények viszonyának dolgaiig (“Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy el tudjuk képzelni…”, értsd: egy dolog megtörténte vagy meg nem történte természetesen nem a fantáziánktól függ, és mivel az adott következtetés érvenyésségét a szövegben ezen a bevezetésen kívül nem támasztja alá másik érv, így a szóhasználat az adott szövegkörnyezetben szillogizmusnak minősül – 150.), a kifejezett átretorizáltságig: “Tévedés volna azt hinni, hogy…” (285.) (egyértelműen fiktív dolog tagadásáról van itt szó, amit senki sem állított, de egy érvrendszeren alapuló állítás vele szemben felvázolódik), valamint a szereplők és tanúk idézéséig (l. 29-es pont), ami már az ókori retorikakönyvek anyagában is gazdagon szerepelt (pl. Quintilianus).
  1. Sűrítés.” – A visszatekintő szálként értelmezhető fejezetnek (13-17. oldal) a korábbi szövegekről szóló beszámolója nem volna öt oldalban megírható igen jelentős és erőteljes sűrítés nélkül, amely a kihagyás szterotíváját alkalmazva az adott szövegeknek csak a témába vágó oldalára reflektár. A sűrítés ezt követően is erős jellemzője marad a kötetnek.
  1. Kihagyás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 13/7; RT 83/4; RT 84/5; RT 99/4; RT 101/11; RTA 2/164; RTC 7/42; RTC 9/16; RTC 9/25; RTC 11/48; RTC 12/31] – A 13-17. oldalon a 17. pontban megemlített lajstrom legtöbb eleméről pár mondatos ismertetést és értékelést kapunk. Ez nyilván csak akkor lehetséges, ha a téma szempontjából a lényegtelent elhagyjuk (a “lényeges-lényegtelen” párosból itt a “lényegtelen” egyben más szempotból ugyanakkor lényeges vagy fontos is lehet). Ez a kihagyás alakzata. Ugyanakkor e mellett a 16. pontban említett retrospektivitás egy lineáris történetmesélés keretében igyekszik végigvezetni bennnünket a világháború óta eltelt hetven év recepcióján, amely szándék nem, és nem is lehet teljes, úgyhogy a kánon tekintetében ez is csak valamelyes kihagyásokkal leírható, aminek egyenes következménye a montázshatás megjelenése (l. 25. pont).
  1. Lineartás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 40/13; RT 42/7; RT 54/1] – Az események az adott fejezetben kétszer is kronológikus egymásutániságban, azaz folyamatos, egyirányú időrendben kerülnek elmesélésre (13-17.). Legelőször a magyar és az orosz, majd az angolszász ide vonatkozó irodalom mutatódik visszamenőleg be. A magyar recepció (Csima 1961, Dálnoki 1972, Gosztonyi 1992, Dombrády-Tóth 1989, Ungvári 2004, Babucs-Szabó 2013, Krausz-Varga, 2013., ebben az időrendi sorrendben) linearitását kis mértékben megtöri a lábjegyzetben hivatkozott Dombrády-Tóth kötetnek a Gosztonyinál három évvel korábbi kiadása, de mivel a kiadási dátum lábjegyzetelt, ez a módszertanbeli hiba a főszöveg linearitását közvetlenül nem befolyásolja. Észrevehetőbb ellenben a különösebben nem jelentős (mivel nem hivatkozott és nem bemutatott) Anderson-tanulmányra való utalás ezt követően, ami 1999-es megjelenésű, és így ennek már van hatása a szöveg lineáris futására [egy apró közbeékelődést hoz a történeti időrendbe (kitekintés)]. Ezt követően jön az orosz recepció és a szerző itt az elmúlt évtizedek, majd a jelen állapotát vizsgálja, noha számos megállapítása valójában kaotikus keltezésű munkák felhasználásán alapul (Gogun 2011, Kentij 2005, Szerov, 2006, Altman, 2011, Kumanev, 2007, Fjodorjov 1951, Versigora, 1951, 1984, Gogun (s.a.), ebben az időrendi sorrendben). Az orosz rész tehát a főszövegben a magyar oldalról megkezdett történeti linearitás folytatásaként íródik le, s mutat be egy olyan recepciót (befogadási folyamatot), aminek a forrásanyagának a kiadási ideje nem lineáris, hanem montázsolt ill. kaotikus, így e rész tudományos alapja itt az írói lineáris-leíró szándékkal ellentétesen működik (a főszöveg követ egy kvázi időrendet, míg az ottani állítások alapjául szolgáló forrásmunkák csak hézagosan vagy egyáltalán nem). Ilyen módon az orosz rész nem kap időbeli távlatot, kimerevedik a jelenben, és egyedül a magyar szakmunkákkal foglalkozó szöveg kronológikus folytatásának tekinthető. Így hát az angolszász terület bemutatása egy külön egységként kezdődik ismét 1957-tel a 16. oldalon, és mesélődik el aztán ismét viszonylagos időrendben, több fontos kötet és mű címének megemlítésével (Dallin 1957, Hesse 1969, Friedrich 1993, Gerlach 1999, Chiari 1998, Ausstellungskatalog 2002, Browning 1993, Welzer 2007, Sandükhler 2008, Christ 2011, Snyder 2010, Zarusky 2012, ebben az időrendi sorrendben).
  1. Montázs.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/7; RT 11/1; RT 15/2; RT 18/3; RT; RT 31/4; RT 32/11; RT 34/8; RT 35/13; RT 51/12; RT 52/2; RT 52/5; RT 53/2; RT 53/5; RT 53/11; RT 54/9; RT 55/7; RT 68/6; RT 70/5; RT 71/XVIII/4; RT 77/3; RT 79/9; RT 81/6; RT 85/7; RT 95/1; RT 99/7; RTA 1/20; RTA 2/9; RTC 1/9; RTC 2/49; RTC 2/103; RTC 11/4; RTC 12/30] – A témába vágó írások egymás mellé helyezése itt egy adott gondolat kiemelésének és erősítésének eszköze (13-17.). # Ugyanakkor maga a szöveg is apró mozaikok kapcsolatából tevődik össze, jellemzően egy-egy tiszt nevének említése után ábrázolt jelenetekkel, esetleg beidézett szövegrészletekkel. Pár értelmező gondolat után aztán ismét megemlítődik egy név, egy hadi cselekmény vagy annak értelmezése, s esetleg egy idézet. A szöveg így fejlődik apró szilánkokból egy szemcsés egésszé, a különböző szemelvények azonos vagy hasonló tematikájuk ellenére is fregmentálódnak egymással, mivel nincs egységes alapgondolatuk: a való élet eseményei a tárgyalt hadügyi szabályok szerinti, és azokkal ellentétes ügyeket is létrehoztak, amelyek véletlenszerű sorrendben, véletlenszerű időrendben, és véletlenszerű térbeli pozíció(k)ban kerülnek bemutatásra (l. pl. az 58-70. oldal partizánjairól szóló részt).
  1. Darabolás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 12/1; RT 13/6; RT 26/3; RT 31/3; RT 34/8; RT 37/9; RT 49/9; RT 52/5; RTC 58/2; RT 59/11; RT 80/11; RT 97/11] – A feldolgozás ezt követően nem kronológikus, hanem tematikus módszert követ, ahogyan ezt a szerző a 19-20. oldalon meg is fogalmazza. Ennek révén jönnek létre a szöveg különböző témákkal foglalkozó darabjai, fejezetei (pl. a 246-253. oldalon a pszichológiai rész), amiket azonban mégis összeköt az azonos (a kötetcímben megfogalmazott) tárgy.
  1. Hasonlat.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/5; RTA 2/25; RTC 2/5; RTC 3/4; RTC 4/19; RTC 10/50; RTC 11/13; RTC 11/58] – A 20. oldalon hangzik el először egy szentencia-szerű hasonlat a kötetben, John Keegan könyvéből idézve, s Wellington herceg szájába adva: “Egy csata története – magyarázta egy ízben – leginkább egy táncestély lefolyására emlékeztet (…)”. # Szép hasonlat található ezen kívül a 174. oldalon is, ahol a szező Lengyelországot egy olyan fortyogó katlanhoz hasonlítja, amely nemsokára a túlnyomástól felrobban.
  1. Szó szerinti idézet.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 34/4; RTA 2/7; RTC 2/97] – A kötet a szó szerinti idézetek paradicsoma. Szinte minden oldalon található egy közlés valamely forrásmunkából, esetleg tanuk szó szerinti idézése. A legelső hasonlat (20.) egyúttal (a kötet írójának állítása szerint) egy másik könyvből való idézet is. # És persze ide, a kezdetekhez tartozik Hitler szavainak idézete a 29. oldalról. # Továbbiak: 34., 37., 40., 41., 42-43., 45., 46., 47., 49., 53-54., 54-55., 56., 57., 58., 59., 62., 63., 64-65., 66., 67., 68-69., 70., 73., 74., 77., 83., 84-85., 86., 87., 88., 90-91., 94., 95., 96., 97., 99., 101., 104., 104-105., 108-109., 114-115., 117., 121-122., 124., 125., 126-127., 127-128., 129., 130., 131., 135., 138., 138-139., 141., 143., 144., 146., 147-148., 156., 158., 159., 161., 165., 165-166., 166., 167., 170., 171., 176., 178., 179., 180., 181., 182-183., 185., 186-187., 200-201., 204., 208-209., 210., 211., 212., 214., 216., 217., 218., 219., 220., 221., 222., 223., 224., 225., 226., 227-228., 228-229., 231., 232., 233., 235., 236., 239., 243., 244., 245., 246., 247., 254., 257., 258., 264., 265., 266., 268., 269-270., 271. 271-273., 274., 275., 277., 278., 280., 282., 284., 285., 286., 287., 289., 293., 296., 298., 299., 300., 303., 304., 306-307., 310., 311., 314., 316., 318., 319., 320-321., 322., 323-324., 327., 333., 334., 336., 345., 349., 351., 358., 359., 360., 363., 367-370., 372., 373., 374., 381., 382., 383-384., 385., 387., 388., 389., 390., 391., 393., 394-395., 397-398., 400., 401., 407., 408., 410., 412., 412-413., 413., 417., 418-419., 420., 421., 422., 423., 425., 426., 432., 434.
  1. Létező vagy létezett személy, híresség szerepeltetése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 75/18; RT 97/7; RTA 1/7; RTA 2/6] – Wellington herceg a fenti (28-as pont szerinti) idézet szövegén belül e kötetnek közvetlen szereplőjévé változik (20.). Ugyanígy a korszak több vezető politikusa és híresebb résztvevője is feltűnik szereplőként a kötetben (Hitler, Sztálin, Szombathelyi, stb.).
  1. Apokaliptikus elem – haláltánc.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/12/7/B; RT 32/12; RT 42/6; RT 53/1; RT 85/20; RT 86/19; RT 98/3; RT 99/5; RT 100/21; RTA 1/21; RTA 2/38; RTC 2/8; RTC 3/8; RTC 5/25; RTC 8/2; RTC 9/31; RTC 10/55] – Az apokaliptikus elem a bibliai Jelenések könyvében írtakkal, illetve a világ végének motívumaival összefüggésbe hozható regénybeli rész vagy utalás. A nagymértékű, tömeges emberi pusztulást ábrázoló leíró részek, utalások szintén ide tartoznak, mint ahogyan a haláltánc-ábrázolások is. Sokszor különböző járványleírásokkal, akár egyenesen pestisleírásokkal egybekötve jelenik meg. Külön kiemelném, hogy e kötetben a 20. oldalon világosan leírásra kerül a “haláltánc” kifejezés is, ami – ahogyan azzal már egy korábbi bejegyzésben foglalkoztam (l. RTA 2/38), – önmagában is haláltánc-elemnek minősíthető. # Ugyanígy az apokaliptikus elemekhez tartozik a 395. oldalon bicegő “bibliai prófétákra” emlékeztető (külsejű) “lengő szakállú aggastyán”, aki elátkozza a katonákat.
  1. Az író regényszereplővé változik.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 60/1; RT 81/9; RT 85/13; RT 86/3; RT 86/15; RT 87/3/A; RT 87/11; RT 87/13; RTA 1/12; RTA 2/44; RTC 8/12] – A 21. oldalon ismét egy újabb példáját találjuk annak, amikor a kötet szerzője beleírja magát a mű anyagába. A 21. oldalon a narrátor (elbeszélő) elkezdi sorolni (ill. meggyőzni, felvilágosítani) az olvasót, hogy a kötet írójának mire kell odafigyelnie egy monográfia megírásokor. Ezen a módon az író is a lejegyzett sorok témájává, tárgyává és szereplőjévé változik: “Aki a magyar megszálló csapatok monografikus feldolgozására vállalkozik, annak bizonyos mértékig szükséges a partizánháború történetére is reflektálnia, valamint (…)” – itt tehát a mű narrátora magáról az íróról beszél. # Ugyanígy azokban az esetekben, amikor többes szám első személyben szólal meg a kötet szerzője, egy fiktív elbeszélő teremtődik, aki mintegy “beleírja” magát a történetbe azáltal, hogy a korábbi narrátor egyes harmadikjától eltérő számot és személyt kap (lásd a váltásokat a 11. pontban). Két élő (reálisan létező) narrátora és egyetlen írója ugye, értelemszerűen nem lehet ugyanannak a történetnek. # A 164. oldalon az író egyenesen kiszól a történetből, feltételezett gondolatai okán megszólítva (fiktív) olvasóját: “Előbbiekből az olvasó azt gondolhatná, hogy (…)”. # A 198. oldalon a narrátor közvetlenül utal az íróra: “ (…) Magyarországon e sorok szerzőjét kivéve senki sem kutatta.” # A 208. oldalon “a források bősége megengedi, hogy bemutassuk azt…” gondolat többesszáma egyben az író megjelenése a sorok között, mert a narrátor egyébként (mármint a szöveg) jellemzően E/3-at használ. # A 232. oldalon az író szintén önmagáról, saját kutatásairól vall. (“Vizsgálataim során…)”. #
  1. Anekdota.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/2; RT 29/3; RT 30/5; RT 40/8; RT 41/3; RT 44/2; RT 57/6; RT 64/2; RT 65/2; RT 65/16; RT 78/5; RT 100/4; RTA 2/51; RTC 2/35; RTC 3/16; RTC 6/26; RTC 9/19] – A kötet tele van apró, rövid történetekkel, valós személyekről és eseményekről szóló leírásokkal, amelyek sokszor csattanószerűen, vagy erkölcsi “tanulság”-ban végződnek. Csak azokat a kis történeteket soroltam ide, amelyeknél a lezárás e két osztály valamelyikébe beilleszthető. # A szerző a 22-23. oldalon például egy esetet mesél el az Oroszországból kitiltott magyar kutatókról. A lezárás, hogy ezt semmilyen más ország tudósaival nem alkalmazták, nyugodtan tekinthető egyfajta csattanónak, így a történet felfogható anekdotaként is, sajátos magyar iróniát látva bele. (Megjegyzendő azonban, hogy az eredeti szövegben ez az elbeszélt esemény semmiféle humoros konnotációval nem rendelkezik). # Stebastian Stopper története is olvasható anekdotaként, és a könyvében szereplő német tábornok esete, akit nem a partizánok lőttek le a háborúban, hanem “ágyban, párnák között” halt meg 1979-ben (23.) [ui. a fejezet témáját (Módszertani megjegyzések) kifejezetten megszínező, az adott témához tematikusan nem, csak anekdotaszerűen kapcsolható kis mese ez]. # Továbbiak: 69. (karbovkai tömegkivégzés esete), 73. (“az Ön háborús tapasztalatait egy veréb is elviszi a farkán”), 82. (“Egy német főhadnagyot…”), 89-90. (“Trotilba gyújtött gyűlölet”), 97. (Zoja Koszmogyemszkaja története), 101. (a tússzedő partizánok története), 103. (Beljakov lerészegedési története), 104. (Gorodok kisváros esete), 105. (Babij-partizáncsoport története), 109. (Szemjon Zorin házassági szédelgései), 142. (Hámori Károly kivégzési parancsai), 143. (“szajré-zászlóalj”), 148. (Bencs Gyula és Bucuj Jordatyi története), 156. (Zseni Mikoluva), 165-166. (Perjés Géza elbeszélése a munkaszolgálatos fiú, és a társai kiszabadításáról a század Sztarodb melletti lerohanása után), 167. (“Dávid bátyám”), 179. (“a feleségednek sose legyen szüksége, hogy életedért így kelljen könyörögnie”), 182-183. (sztanyiszlaui “véres vasárnap” ill. Flótás Tivadar esete), 253. (német 101. rendőrzászlóalj kilépői), 256. (Hornig története), 334. (idős asszony tejjel és kenyérrel), stb.
  1. Rákérdezés az adott szituációra.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 56/6; RTA 2/120; RTC 11/59] – A 25. oldalon a szerző több kérdést is feltesz annak a helyzetnek a lefolyásáról, ami a fejezet tárgya. # Továbbiak: 129., 196., 275., 332., 388., 418., 437.
  1. Fogalomfüggő történetmesélés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 85/16/A; RT 98/5; RT 98/5/B] – A fogalomfüggő történetvezetésnél nincsenek elmagyarázva azok a fogalmak, amelyek a regénybeli világ szerves egészét alkotják, s az olvasó azokat működésük közben ismeri meg. Ilyenek pl. az élettérelmélet (26.), az általános keleti terv (27.), a szociáldarvinista (28.), és még sok más fogalom is a szöveg olvasása során: ”zsidó-bolsevista rendszer” (34.), “katonai professzionalizmus” (uo.), “a náci elnyomó rendszer politikai struktúrái” (36.), “jogszolgálati utasítás” (43.), “hágai egyezmények” (60.), “sztoplini reformok” (96.), “obscsina” (uo.)., “komisszár” (103.), “otrjád” (104.)., “kerettag” (163-164), “Hitler–Sztálin-paktum” (172.), “júdeo-bolsevizmus” (174.), “progrom” (175.), “banderista” (178.), konformitáskísérlet (250.), kontrollcsoport (250.), stb.
  2. Szakszavak    széleskörű használata.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 71/1; RT 77/4; RT 85/10; RTA 1/11; RTA 2/60] – Ilyen a ’polikratikus’ és a “polikratikus struktúrák” a 28. oldalon, de a ’helóta’ is ideszámít ugyanott. Az “improvizatív” döntések is tkp. egy szakszó, még mindig a 28. oldalon, és sok szakmához kötődő szó is egyéb helyeken: pl. indoktrináció (34., 97.), adekvát (35.), aspektusaiból (35.), konstruktív (37.), protektorátus (38.), autonomia (uo.), recepció (42.), differenciált (42., 198.), kontraproduktív (42., 98., 118., 152., 287., 404., 405.), sztaroszta (43., 75., 123., 144., 147., 282., 323., 324., 372., 373., 374.), kollaborálás (50., 70-71., 194., 202, 214., 260., 281., 282., 304., 306., 351., 393., 400.,, 406.,), kombattáns (53., 60.), inproduktív (65.), őrzászlóalj (74.), kommandantúrák (77.), rekvirál (77., 99., 127., 130., 265., 282., 293., 306-307., 313., 341., 351. 368.), karbovanyec (79.), panjefogatosok (80.), dezinformálás (89.), rezidens (uo.), diverzió (uo.), trotil (uo.), pártnómenklatúra (92.), terrénum (92.), obscsina (96.), effektivitása (uo.), radikalizál (98., 204., 207.), irreguláris (uo.), opció (uo.), kontrollál (uo.), bendéra (99.), atrocitás (99, 100., 155., 210., 235., 236., 238., 287., 326., 339., 396., 425., 426., 429., 435., 437-439.), szankcionál (99., 144., 416., 437.), reprezentatív (101., 417.), mikrotörténeti (uo.), atipikus (uo.), indirekt (103., 406.), otrjád (104.)., instabil (104.), specifikus (105.), propaganda (uo.), alulreprezentált (uo.), etnikai (uo.), antiszemita (106., 154., 172., 210., 254.), nacionalista, nacionalizmus (106., 172-174., 176.), okkupánsok (106., 304.), tradíció (106..), illegalitás (107.)., sporadikus (107., 139., 267.), attasé (111.), rasszizmus (118.), repatriálás (125.), zabrálás (129.), élm (uo.), protogol (135.), Argentum Proteincium (uo.), emancipáció (136., 172.), forráskritika (138., 344., 346., 407.), releváns (139., 430.), polémia (142.), referátum (148.), rovancsolás (152.), muszusok (156., 157., 165.), keret(tag) (163., 164.165., 166., ), szignifikánsan (166.), kvalifikációjuk (uo.), pacifikáló (169., 171., 404.,), apolitikus (170.), szangvinikus (uo.), improvizált (171.), felülreprezentált (172., 173.), diszkriminatív, diszkriminált (172., 174.), instrumentalizálta (173., 395.), privilegizált (uo.), rigorózus (173., 390.), terminolóia (175.), evakuál (175., 205., 306., 338.), deportálás, deporálások (175., 180., 183., 194., 200., 204.), progrom (175., 176., 178., 210.), komité (176.), banderista (178.), proklamált (uo.), likvidál (182.), imperialista (186.), annexió (187.), asszimiláció (194.), pártdoktrína (198.), prekoncepció (198., 240-241., 416.), rekonstruál, rekonstrukció (199., 435.), decentralizáltan (200.), koordinálniuk (202), éthosz (uo.), statáriálisan (204.), kumulatív (207.), rekrutálódott (218.), legitim(ál) (218., 248., 415.), apatikus (221.), inkriminált (226.), intenció (230., 338., 403., 435.), monstre (240.), konzekvens (245.), integer (246.), kognitív (248., 251., 253.), referenciakeret [248-249., 250., 251., 252., 253., 254., 255., 259. (a kötőjeles két oldalon összesen tizenegyszer hangzik el a szó, ez az adott alfejezet témáját segítő multidiszciplináris területről átvett forrás terminológiájának (egyetlen) ott leírt fogalmára fókuszáló, és azt a saját narratívába alapkőként beépítő átvételnek köszönhető)], konfrontálódni (248., 261.), konformitáskísérlet (250.), kontrollcsoport (250.), kognitív disszonancia (249.), destruktív (252.), univerzalisztikus (253.), empátia (uo.), groteszk (259.), faktor (uo.), virulens (267.), Kahlfrasszoné (304.), panjefogat (310.), konszolidáció (326., 439.), eklatáns (344.), territoriális (352.), logisztikai (352.), eliminálni (358.), garnizon (uo.), represszió (360., 439.), fraternizálás (361., 371., 375.), instrumentalizálás (375.), korridor (376.), szimbiotikus (393.), intaktság (412.,) rehabilitál (411., 414.), tendenciózus (416.), diszkreditálása (417., 423.), verdikt (uo.), justizmord (429.), aposztrofált (436.), diskurzus (438.), kontextus (uo.)., strukturális (439.).
  1. Előre vetített jövő.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 8/1; RT 19/5; RT 41/4; RTA 2/99; RTC 2/101; RTC 11/67; RTC 12/19] – Ez a szterotíva is a legtöbb esetben kissé másként működik, mint a (szép)irodalmi művek esetében. Az író tesz bizonyos előreutalásokat végig a mű során, előrevetíti bizonyos események bekövetkezését, de ezek sokszor nem térnek vissza többé már a szövegben, hanem ott az említés pillanatában válnak cselekményszerű eseményekké (leirtam, ergo megtörtént). Más esetekben ténylegesen is el lesznek beszélve a későbbiekben (ekkor téma-réma viszonnyá alakulnak, l. 37-es pont), illetve van, amikor az utalásjellegük veszlik el, és egyszerű időugrásként lesznek értelmezhetőek (l. 42-es pont). A 37. oldalon a szerző például megjegyzi, hogy a következő fejezetekben ismerteti részletesen, ahogy a tábornoki kar “szólamai” az idő előrehaladtával “konstruktív politikának” adták át helyüket. Ez amellett, hogy rématikus előreutalás, azt a jövőbeli szituációt is megmutatja a jelenben, hogy a tábornoki kar milyen politikát fog űzni a jövőben. # Továbbiak: 52. (“mint azt a későbbiekben látni fogjuk (…))”; 76. (“A milíciát végül zászlóaljjá szervezték…”); 121. (hogy mi lett a molett lengyel nők sorsa); 156. (nem történt kollektív zendülés); 180. (“mint ahogyan azt a következő fejezetekben részletesen is tárgyalni fogom”); 213. (“Az események utóélete szempontjából különösen érdekes (…)”); 239. (“»erre a későbbiekben még visszatérünk«”); 383. (“amint azt látni fogjuk, a megszállás sűrűsége a későbbiek során tovább csökkent”); stb.
  1. Téma – Réma viszony.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/4; RT 42/2; RT 45/6; RT 58/2; RT 59/2; RT 64/16; RT 76/14; RT 81/3; RT 82/10; RT 84/10; RT 98/7; RTA 2/28; RTC 3/30; RTC 11/7; RTC 11/28] – Egy rématikus információ később a következő részek témájává válik. Jelen esetben egyes szövegrészekben az új információk kapcsán megjelennek közvetlen narrátori közbevetések is arról, hogy a “jelenben” leírtak később más szövegrészek témáivá válnak. Az előre vetített jövőtől az különbözteti meg a téma-réma viszonyt, hogy amíg az előre vetített jövő alapvető jellemzője a bizonytalanság (az író leírhatja, hogy pl. egy hős meg fog halni az xy fejezetben, de az, hogy ez így is lesz, egyáltalán nem biztos, főleg pl. egy kriminél, ahol az író szánt szándékkal félre is vezetheti az olvasóját (a jó író)). Ugyanakkor a téma-réma viszonynál alapvetően a szövegben megjelenő olyan új információról van szó, ami egy későbbi részben néha egészen alapos kifejtés tárgyává (egy adott szövegrész témájává) válik. Csak azokat a réma-téma megjelenéseket vettem figyelembe e ponthoz kapcsolódóan, amelyek egy hirtelen behozott új információ megjelenítését követően az adott dolog jövőbeli kifejtését tárgyszerűen is megemlítik. Jelen esetben, történelmi monográfiáról lévén szó, így e két pont (előre vetített jövő: 36. és téma-réma viszony: 37.) tartalma többé-kevésbé megegyezik. (Nem mindenhol van ez így, sőt jellemzően nem ez az általános.) Eképp tekintve a dologra, a jellegzetesen hosszabb témák rémáinál megjelenő előreutalások a szövegben, beleértve a 36. pont idézeteinek egy részét is: 52. (“mint azt a későbbiekben látni fogjuk (…))”.; 66. (“…partizánok életben hagyására (…) már 1942 nyarán javaslatot tett (…)”); “amint a későbbiekben látni fogjuk (…)” (63.); “Ezek harcait a 2. magyar hadseregről szóló egyik alfejezetben ismertetem.” (297.); “lásd a Forráskritika és a sínháború eredményessége c. fejezetet” (311.), “amint azt látni fogjuk, a megszállás sűrűsége a későbbiek során tovább csökkent”. (383.), “aki már idézett jelentését azzal zárta (…)” (401.), “(…) ellen lefolytatott koncepciós per, amelyek részleteit később ismertetem.” (416.), “a már korábban említett, éveken keresztül húzódó Pápa Nádor-per jó példa erre.” (417.), stb.
  1. Villanásszerű, célirányos mellékszereplők.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/5; RT 53/7] – A kötetben szereplő szó szerinti idézetek legtöbbször az adott kor, illetve háborús konfliktus valamely résztvevője szájából hangzanak (hangzottak) el, akiket így az adott narratíva mellékszereplőiként lehet kezelni. Mivel megjelenésük messzemenően rövid, bevezetés nélküli, és általában mindössze egy-egy állítás igazolására, bizonyítására szolgál, megfeleltethetők az elbeszélő próza azon alakjainak, akiknek rövid és célorientált felbukkanása mindig valamely határozott írói céllal kapcsolatos. Különösen szembetűnő ez pl. a 132-145. oldal tanúkihallgatásain, ahol bizonyos személyeket, mint konkrét irodalmi hősöket ismerünk meg, de ilyen mellékszereplőnek tekinthetők sokan mások is a kötetben (a lajstromukért lásd a 28. pont oldalszámain szereplő idézetek tulajdonosait). # Különösen érdekes szereplők tekintetében a 308. oldal függő beszédben előadott párbeszédes jelenete is egy vezérkari főnök és egy vezérezredes között, itt ezek az alakok jelen időben is “életre kelnek” előttünk.
  1. Nézőpontváltásos külső ábrázolás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/17; RT 41/7; RT 44/2/B; RT 45/5; RT 58/5; RT 59/14; RT 82/9/B; RT 83/1; RT 84/5; RT 85/17; RT 93/2; RT 96/3; RT 99/8; RT 100/15; RT 101/11; RTC 5/4; RTC 10/78; RTC 11/36] – A 47. oldalon az író váratlanul elszakad a tárgyául választott esemény leírásától, nézőpontot vált (a háború idősíkjában elbeszélő narrátor szemszögéből egy jelenbeli narrátor szemszögébe), és saját meggyőződése és legjobb tudása birtokában a jelen nézőpontjából (kívülről) értékelni kezdi az adott eseményeket (vagy személyeket). Ez egyébként a kötetben nem egyedi jelenség, gyakorta megismétlődik: 63. 71., 76., 88., 90., 91., 108., 113., 115., 117., 118., 120., 124., 125., 133., 134-135., 136., 137., 138., 139., 140., 140-141., 407., stb.
  1. Összhang a forma és a tartalom között (illeszkedés).” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 21/8] – A kötet műformája és tartalma illeszkedik, azaz a szöveg alapvető struktúrái (főként a 1.,4., 5., 6., 7., 14., 15., 17., 22., 24., 28., 34., 35., pontokban említettek) formailag megfelelnek a monográfia forma által megkövetelteknek.
  1. Sejtetés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 59/17; RT 83/9] – Amikor az író sejtet valamit, szeretné valaminek a befogadására rávenni olvasóját, de a dolgot valamely okból kifolyólag nem nevesíti, nem mondja ki konkrétan. Jelen esetben pl. a 28. oldalon egészül ki egy mondat a “bizonyára nem véletlenül” – utalással, majd ez megismétlődik kevéssel később a 46. oldalon is “ami talán nem véletlen” – formában. Ezek mögött a találgatások mögött nyilvánvalóan nincs konkrét ismeret, ehelyett alapvető logikai kapcsolatokra építenek fel koncepciót, amelyet nem nevesítenek, csak sejtetnek. # Továbbiak: 113. (“Természetesen felvethető…”), 116. (“Arról sajnos csak sejtéseink lehetnek…”), stb.
  1. Időhíd.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/2; RT 16/5; RT 17/9; RT 20/15; RT 27/1; RT 52/5; RT 61/16] – Gyakran előfordul a műben, hogy az elbeszélő időugrást tesz, és valamely adat, esemény, vagy szereplő értelmezését/különleges szempontjait a háború későbbi időpontján, a háború lezárulását követően, vagy a jelenben adja meg. Az 50. oldalon például az ukrán lakosság éhezéséről ír, majd a második bekezdést ezzel a mondattal zárja: “Később, a kollaborálás szükségességének felértékelődésével ezt a politikát feladták.” Ezek után a könyv visszatér a korábbi (az utaláshoz képest ismét múltbéli) állapotok taglalásához. # Továbbiak: 65. (“Egy hónap múlva…”), 75. (“Február elején a polgármester már elvesztette a kontrollt…”), 76. (“Októberre…”), 79. (“Csak az aratás után…)., stb. # . Az “időhíd” tehát az én értelmezésemben egy esemény lineáris leírásában jelent ugrást, gyakorlatilag a 36. pontban említett előrevetített jövőhöz hasonló szterotívaként értelmezhető annyi kitétellel, hogy ezek a részek már nem utalások, hanem konkrét események leírásai, és természetesen itt is hiányzik a bizonytalanság faktora.
  1. Történetmagyarázó regényírási mód”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 85/16/B; RT 88/19] – A fogalomfüggő történetmesélés (l. 34. pont) ellentéte. Az író elmagyarázza a történet fő sodrát meghatározó fontosabb, újonnan bevezetett fogalmakat. Jelen esetben például a 61. oldalon a “harácsolást” definiálja “a polgári lakosságtól élelmiszer vagy bármilyen eszköz térítés nélküli elvétele”-ként. Továbbiak: 71. (“kollaboráns”), 78. (“szovhoz”), 83. (“Innenmoral – Aussenmoral”), 87. (“partizán”), 107. (“megsemmisítő osztagok”), 310. (“panjefogat”), stb.
  1. Általános leírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 98/8; RT 100/21; RTA 2/37; RTC 1/33; RTC 2/37; RTC 2/46; RTC 6/14; RTC 7/15; RTC 8/17] – A leírások egy speciális esete, amely általános alanyt vonz. Ilyen leírás található többek között a 69. oldalon (“kritizálták a parancsnokok”, “egyes parancsnokságok még …”, stb.). # Továbbiak: 78., 172-174., stb.
  1. Városleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 2/21; RTC 6/14; RTC 11/52] – A legtöbb regény tartalmaz néminemű leírást, képeket, környezetvázlatot azokról a városokról, amelyeket színhelyül választ, vagy amelyek érdekesek számára. Jelen esetben a 75. oldalon Trubcsevszk városának leírásával találkozunk abban a szövegrészletben, amelyik így kezdődik: “Ez a város a Gyeszna északi partja mellett fekszik és a folyó másik oldaláról közvetlenül a brjanszki erdő határolja (…)”. A továbbiakban nem találtam több olyan mondatot, részletet, bekezdést a kötetben, amely bármennyit is áldozott volna bármely város, vagy akár annak romjai bemutatására.
  1. Járványleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/8; RTA 2/3; RTC 2/78] – A 78. oldalon pár sorban foglalkozik az író a katonákat tizedelő flekktífusz-járvánnyal és a leküzdésére irányuló erőfeszítésekkel.
  1. Intertextualitás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 34/1; RT 35/1; RT 71/II/1; RT 87/11; RT 98/6; RTA 1/3; RTA 2/82] – A 28. pontban (a kötet 20. oldalán) idézett Wellington-szöveg, csakúgy mint sok egyéb idézet, viszonylag híres vendégszövegnek minősül. # Ugyanígy a 138. oldalon az “én a pásztorok királya legeltetem nyájam” c. nótaidézet.
  1. “(Népmesei) hármasság.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 64/13; RT 64/14; RT 64/17; RT 69/6; RTA 2/105] – E kötetben nyilvánvalóan nincsen semmi meseszerű, ám a hármasság olyan általános motívum, amelynek megjelenését itt is figyelembe kellett vennem: “A szervezés egyszerre három szálon indult el, és ez a hármasság a háború végéig fennmaradt.” (88.)
  1. Előzmények tömör összefoglalása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 21/1; RT 23/1; RT 24/1; RT 33/1; RT 36/7; RT 37/1; RT 38/1; RTC 40/1; RT 52/2; RT 53/3; RT 57/5; RT 59/1; RT 60/9; RT 75/21; RT 84/11; RT 85/22; RT 88/19; RT 90/1; RT 90/5; RT 91/2; RT99/9] – A 91. oldalon a fejezetrész utolsó bekezdésében az író röviden összefoglalja a korábban terjedelmesebb formában leírtakat.
  1. Karakterdimenzionálás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/22; RTA 2/11; RTC 7/5; RTC 11/34] – A 91. oldalon az író képzettség és a mások általi értékítélet szempontjából röviden jellemzi Ponomarenko első titkárt. # A 124-125. oldalon K. A. Dobrowolsky erőteljes és hosszú jellemzése történik. # A 142. oldalon egyetlen szóba van belesűrítve a keserű vélemény: “Hámori annyira ostoba volt, hogy…” # A 156-157. oldalon Zseni Mikoluvát jellemzi az író. # Szinte már szépirodalmi jellegű Horthy Miklósnak a 169-170. oldalon történő belső, emocionatív jellemzése (ahhoz, hogy Horthy mit érezhetett és láthatott, az írónak a hős helyébe kellett képzelnie magát, innét a belső szemszög), megjegyzem, sajnos még erre a csekélységre is sok magyar “zsáneríró” alapból képtelennek bizonyul (vagy túlzásba viszi). # A 170. oldalon ez tovább folytatódik az “erőszakos” Werth Henrik és a “szangvinikus alkatú” Szombathelyi Ferenc bemutatásával. # A 179-180. oldalon további tanúkarakterek bevonásával külső szempontból is dimenzionálódik Szombathelyi alakja. # A 330. oldalon a “humánus” Lakatos Géza főparancsnok kerül bemutatásra. #
  1. Az egyik írói szál a másikra irányul.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 48/6; RT 53/4; RTA 2/54; RTC 2/22; RTC 2/82; RTC 9/32; RTC 10/15; RTC 11/64; RTC 49/4] – Kezdetben az 58-86. oldal a partizánharcokról és az ukrán területen működő “kollaboránsokról” ad részletes képet, majd a 86. oldalon ennek tárgyalása félbeszakad, és egy új fejezettel egy új “regényírói szál” nyílik, ami ugyanezt a témát viszi tovább, csak éppen a partizánokat összefogó és irányító szovjet hatalom felől közelít tárgyához. Az itt elbeszélteket a korábban már elmondottakhoz tudjuk egy új oldalról csatolni tehát, az új történetirány a “régi” által elmondott dolgokat struktúrálja, azokra irányul. Korábban csak regényekben figyeltem meg hasonlót.
  1. Vendégcím a címben.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 32/9; RT 81/5; RT 101/2] – A “cím a címben” szterotívacsoport része. A 97. oldal fejezetcíme (“Tiszta lelkiismeretű emberek”) egyben egy partizánharcokról szóló visszaemlékezés műcíme is, ami természetesen rögtön lábjegyzetelve is van.
  1. Külső elem behozatala.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 40/7; RT 40/12; RT 53/7] – Olyan eseményekről, szereplőkről van szó, amelyeket nem készített elő külön cselekménysor, önmaguk azonban újabb és újabb cselekvéseket indukálnak, tovább gördítve és folytatva a művet. Jelen esetben a kötet szövege nagyon nagy töménységben, és szinte hihetetlen részletességben működteti ezt a szterotívát. A következtetések és elemzések viszonylagos szűkössége, valamint a történelmi tények és anekdoták viszonylag nagy száma a külső elemek dömpingszerű megjelenésével kombinálva adja azt a mozaikos szerkezetet, ami a fejezetek és fejezetrészek narratíváját ismét és ismét, újból és újból, jellemzően más és más forrásdokumentumokból behozott külső elemek egymás mellé montázsolása révén viszi tovább. A 25. oldaltól kezdődően erre a munkamódszerre szinte bármelyik tetszólegesen kiválasztott oldalon találunk példát.
  1. Lefordított szöveg”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/12/1/B; RT 29/12/3/B; RT 29/12/10/A; RT 51/2; RT 60/10] – Ha pl. egy regény valamely szereplője eltérő nyelvet használ, az érthetetlenné és élvezhetetlenné teheti a művet (itt:monográfiát), illetve a szereplők egymással folytatott párbeszédét az olvasónak. Az írók a gyakorlatban ezt úgy hidalják át, hogy “lefordítják” az idegen nyelvű dialógusokat, s ezt a lefordított szöveget közlik az olvasóval. Jelen esetben legfőképp a szó szerinti idézetek (ld. 28-as pont) sorolódnak ide.
  1. Levelek, naplók, újságcikkek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 62/15; RT 67/10; RT 68/5; RT 69/12; RT 70/7; RT 76/18] – A kötet rengeteg helyen hadi tudósításokból, hadinaplókból, illetve túlélők visszaemlékezéseiből idéz (l. 28-as pontban hivatkozott idézetek forráshelyei). Különösen szívhezszólóak és irodalmilag formáltak a 181-183. oldal pontosan idézett, kétségbeesett polgári levelei és naplójegyzetei.
  1. Mellékalakok visszatérése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 2/158; RTC 3/29; RTC 4/48; RTC 10/97; RTC 12/9; RTC 12/45] – A mozaikos szerkesztésmód miatt sok szereplő több ízben is eltűnik, majd újra felbukkan, megemlítődik, aztán az elbeszélésmód irányt vált, hogy később egy másik esemény kapcsán tanuként vagy cselekményrésztvevőként ismét beidéződjön. A kötet tele van ilyen mellékalakokkal, akik hatásukban lehetnek világtörténelmi személyiségek is, mint pl. Himmler (25., 27., 28., 37., 38., 41., 44., 112., 114., 136., 188., 193., 204., 207., 246., 247., 256., 352., 366., 367., 384., 440.), Goebbels (25.), Sztálin (34., 36., 51., 52., 91., 92., 97., 100., 107., 172., 349., 351., 364., 402., 405., 420., 424., 440. ), Hitler (17., 26-29., 33., 36-39., 41-44., 47., 50., 52., 58-60., 63., 66., 73., 74., 77., 83., 84., 86., 97., 105., 126., 139.), 146., 169., 172., 185., 187., 200., 202., 203., 332., 353., 367., 377., 378., 401., 402., 435., 437.), vagy Hruscsov (87., 92., 104., 105.), de lehetnek katonák, mint Bakay Szilárd altábornagy (53., 54., 65., 264., 304., 305., 327., 330., 333., 335., 411.), vagy egyszerű partizánok, mint pl. Dékán István (99., 108., 109., 297., 301., 302.). Világtörténelmi jelentőségük vagy jelentéktelenségük eltörpül amellett, hogy e háborús konfliktust bemutató kötet nem kísérheti végig sorsukat az elbeszélés folyamán, magyarán szólva ezen alakok – sok másik társukkal egyetemben – soha nem lesznek a kötet konkrét főszereplői.
  1. Metaszituációs (fikciós) sík”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 58/2; RT 60/1; RT 85/13; RTC 101/5] – Egy olyan értelmezési horizont, amely felől többletértelmet nyernek a regénybeli történések. Ez általában egy tágabb fiktív tere a mesének, egy jól dimenzionált, a konkrét szituáción kívüli világ, amely nincs megjelenítve vagy bemutatva a történetben, mégis annak elválaszthatatlan részét képezi. Mindig kívül van az adott, leírt helyzeten, gyakran a regényen is. A számunkra felvázolt történet a metaszituációs halmaznak csak apró részhalmaza (L. pl. az Iliászt, ami a trójai háború tíz évének csupán egyetlen epizódja). Jelen konkrét esetben a kötetben tárgyalt események a Második világháború jelentősen nagyobb narratívájának csupán apró részeseményei, teljes értelmezésükhöz és befogadásukhoz szükség van a kötetben leírt szituáción kívüli történeti háttér, mint értelmező sík ismeretére is.
  1. Negatívumokkal jellemzett szereplő. Olyan regénybeli (itt: szövegbeli) karakter, amelynek ábrázolása során az író annak alantas esztétikai minőségek szerinti működésére helyezi a fő hangsúlyt. Jelen esetben a kötet nem szűkölködik ilyen negatív személyiségek bemutatásában: mint pl. az 50., a 80-81. és a 116. oldalon ábrázolt Erich Koch, aki erősen negatív figura a “négerszempontú kizsákmányolás” politikájával, aztán Beljakov a 103. oldalon, aki gyilkolt és fosztogatott, majd részegen lelőtte a társát, Fjodorov és partizánjai a 105. oldalon, akik véresre verték, megszurkálták, leforrázták, megégették az áldozataikat, és a sor még hosszan folytatható lenne. A hősök minden esetben a tetteiken keresztül minősültek negatívvá.
  1. Pótolhatatlan veszteség.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 9/11; RT 14/1; RT 17/9; RT 33/10; RT 37/8; RT 43/7; RT 55/8; RT 59/18; RT 62/1; RT 62/3; RT 63/3; RT 63/4; RT 88/3; RT 88/4; RT 84/19; RT 84/28; RT 85/5; RT 89/11; RT 89/12; RT 91/10; RT 94/4; RT 98/13; RT 100/17; RTC 44/1] – Számtalan esetben kerül leírásra pótolhatatlan veszteség, vagy történik utalás rá. Ilyen esemény például az emberek nagy számú leölése, a karóba húzás (83.), ártatlan áldozatok, falvak és vidékek felperzselése, civilek és asszonyok lemészárolása. Szinte minden oldalon találkozunk ezekkel a dolgokkal. Mindez nagymértékben hozzájárul az adott történelmi korszakról alkotott képünk meglehetősen horrorisztikussá válásához.
  1. Pszichikus zavar a vezetőben.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 63/6; RTC 7/40] – Hitler hadiparancsai a totális háborúról, az emberek totális kiírtásáról (36.) egy őrült pszichopata látomásai, amely parancsokat a poroszos gondolkodású tisztek többsége sem tartott józannak, s el is került. Hitler értelmi bomlottsága megnyilvánul a kötetben leírt tetteiben. # Sztálin szándékainak és parancsainak ismertetése (partizánok egységes kollaboránsnak nyilvánítása és patologikus ellenőrzése (92.), a “felperzselt föld” (97.), taktikájának a határokon túlra vízionálása, stb.) a másik oldalon is ugyanígy megjeleníti a pszichikusan zavart, teljesen alkalmatlan parancsnok szterotíváját.
  1. Világtörténelmi események, konfliktusok karakteren keresztüli bemutatása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/10; RT 58/4/C; RT 58/5; RT 59/12; RT 70/9; RT 82/1; RT 82/46; RT 85/17; RT 98/1; RT 99/1; RTA 2/30; RTA 3/61; RTC 2/46] – A kötet mellékszereplőinek anekdotaszerű esetei (l. 32. pont) ugyanúgy alkalmasak egy adott személy életén keresztül elbeszélni a kor eseményeit, illetve azok hátterét, mintha egyetlen főszereplőről lenne szó. E kötet mellékalakjai révén nyilvánul meg az a lét számunkra, amely a háborús korszak megszállt övezeteinek mindennapi életét jellemezhette.
  1. Tökéletes jelen.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 54/3; RTA 2/159; RTC 2/86; RTC 11/77] – A monográfiában ábrázolt világ tartalmazza az “én a pásztorok királya legeltetem nyájam”-kezdetű magyarnótát, a narratíva tehát a valós társadalom tökéletes reprodukciójára törekszik, beleírva a sajátba az ábrázolt világ fiktív történeteit is. (138.)
  1. Oxymoron.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 11/58] – Így hangzik: “Az összesen kilenc honvéd törvényszék közül háromra sikerült adatot találnom, igaz ebbe a legfontosabb, azaz a fővárosi is beletartozik, amely önmagában majdnem annyi halálos ítéletet hozott, mint a többiek együttvéve.” (139.) Amennyiben az adatok harmada a disztinkció alapja, és ez van az egészre vonatkoztatva, akkor csak logikai önellentmondásként lehet értelmezni az azon alapuló kijelentést, amely szerint az ismert töredékek halmazának egyik tagja mennyiségében azonos vagy nagyobb az összes általunk nem ismerténél, ill. annak valamely részhalmazánál. Az állítás alighanem a mai Magyarország Budapest-központúságán alapul, elfeledkezve az adott történelmi korban Magyarországhoz (vissza)csatolt országnyi területekről. A fenti állítás tehát amellett, hogy retorikailag-logikailag önellentmondó, a józan ész alapján is vitatható. Kérdéses még, hogy a 141. oldalon a német statisztikákkal való összevetésnél a kötet szerzője vajon ezt a harmadot vette-e a logikai összehasonlítás magyar oldalának alapjául?
  1. Karakterleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 2/19; RTC 1/5; RTC 2/23; RTC 5/3; RTC 6/14; RTC 7/4; RTC 7/5; RTC 8/5; RTC 9/4; RTC 10/3; RTC 10/37; RTC 11/11] – A 156. oldalon Zseni Mikoluvát mutatja be az író, s közben megjegyzi, hogy “viszonylag csinos nő volt”. # A 391. oldalon a mocsári emberek kinézetét írja le egy visszaemlékező, meglepően erőteljesen.
  1. Ágyútöltelék karakterek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 70/4; RT 91/8/B] – A 159-164. oldal között a kötet a munkaszolgálatosokról és a háború során elszenvedett veszteségeikről szól. A korábbi “esettanulmányos” főszöveg, amely elsősoran naplók és hadijelentések alapján rekonstruált események anekdotikus, egymás utáni felsorolására szorítkozott, itt formát vált, és a tartalom szempontjából elsődlegesnek tekinthető munkaszolgálatosokat egységesen, egységben vizsgálja, statisztikák (lajstromok), földrajzi-területi eloszlás és vezénylet, munkatevékenység és sebesülések kapcsán. Gyakorlatilag tehát a fő tartalmi narráció területén elerelődik a hangsúly a korábban már említett villanásszerű mellékszereplőkről, és olyan egységes, névtelen és “pótolható” emberekkel kezd foglalkozni az írás – az anekdotikus stílust és tömörséget megtartva –, akiket egyéb történetekben (ld. a fenti RT és RTC hivatkozásokat) már mint úgynevezett “ágyútöltelék”, azaz pótolható karaktereket mutattunk be.
  1. Dokumentumforma”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 69/3; RT 86/3] – Az író formailag úgy írja meg a monográfiát, hogy rengeteg adatot, személynevet (tanúkat), évszámot, nap/hónap jelölést, városneveket, lajstromokat és statisztikákat vegyít a szövegébe, többnyire a bekezdések elején. Miel ez nagyjából az egész kötetre vonatkozik, pusztán két kiragadott példát írok a dolog szemléltetésére, a 180-181. oldal bekezdéseinek első mondatait, ill. a 323. oldal dátumokkal kezdődő naplóbejegyzéseit. Akit a téma mélyebben érdekel, a könyvet tovább olvasva, további bekezdésekkel is összevetheti az ott alkalmazott stílust és formát, nagyjából mindenütt hasonlót fog találni.
  1. A főhősnek – vagy karakternek – több neve van.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/6; RT 42/5; RT 44/3, RT 44/5/A; RT 96/2; RTA 1/14; RTA 2/123; RTA 2/143; RTC 10/96; RTC 11/31] – E kötetnek nyilván nincs főhőse, témája szerint a szovjetunióbeli magyar csapatmozgásokat követi. Így általános vonatkozásban értelmezhető csak a többnevűség jelensége, amikor szorványosan megjelenik, ennek magyarázata pedig a 189. oldalról: “A magyar részvétel értékét növelendő, a kormányzó 1942. február 12-én a megszálló gyalogdandároknak a “könnyűhadosztály” nevet adományozta (…).”
  1. Diszkrét (értsd: tapintatos) szöveggel kontrasztba hozható vulgáris kifejezés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 88/4; RTA 1/9; RTA 2/41; RTC 11/81] – A 256. oldalon olvashatjuk az “SS-fasznak” kifejezést a német Hornig rendőrfőhadnagytól idézve.
  1. Szervi sérülés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 94/4] – A “pótolhatatlan veszteség” szterotíva része. Szoros kapcsolatban áll a naturalisztikus ábrázolással. Jelen esetben a 259. oldal szakszerű, vérrel és agyvelővel bőven ellátott részletes leírásai tartoznak ide. # Az ugyancsak naturális leírásokat tartalmazó 394. oldal két beszámolója a kegyetlenkedésekről és harctéri sérülésekről is ide tartozik.
  1. Természetleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 53/7; RT 54/13; RT 99/14; RTA 2/8; RTC 2/26; RTC 3/13; RTC 4/29; RTC 5/2; RTC 6/14; RTC 7/1; RTC 9/11; RTC 11/16; RTC 11/22; RTC 12/7] – A 262. oldalon a brajnszki és csinelji erdőség bekezdés-terjedelmű és szakszerű leírása történik meg.
  1. Részletezés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 39/5; RT 42/1; RT 45/5; RT 49/11; RT 57/2; RT 71/2; RT 76/15; RT 82/1/B; RT 84/4; RT 86/4; RT 87/20; RT 88/3; RTA 1/26; RTA 2/36; RTC 2/36; RTC 2/42; RTC 2/58; RTC 3/12; RTC 4/25; RTC 4/29; RTC 11/9; RTC 11/26; RTC 12/16] – Egyes hadműveletek a tömör leíráson túl, a megtörtént események, felszerelés, halálozás, harci cselekmény részletes leírását is tartalmazzák, mint pl. a 309. oldal “Dreieck” és “Viereck” hadműveletei. # Hasonlóra kerül sor a 343. oldalon is, illetve a kötet végén a felelősségre vonásoknál (pl. a 432. oldalon).
  1. Ruhaleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 27/5; RT 39/5; RTA 1/13; RTA 2/76; RTC 2/41; RTC 6/14; RTC 7/3; RTC 11/35] – A szöveg a 391. oldalon az emberek általános kinzetének (életkor, nem, arcvonások, szemek, bőrminőség, benyomás) leírásán túl valamelyest a ruhafélék, ill. külső kinézet leírását is árnyalataiban tartalmazza (“toprongyos, mosdatlan, elszörnyesztően piszkos alakokat tereltek ki a nyakig sáros huszárok, faháncsba burkolt lábakkal”).
  1. Atmoszférateremtés idegen szavakkal. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 62/11; RT 63/2; RT 85/8; RT 86/1; RT 94/1/A; RT 99/10; RTC 11/42; RTC 11/43; RTC 12/2] – A 394. oldalon a kenyérszövegben hangzik el a “Zsivoj nado, zsivoj nado!” – idegen nyelvű kifejezés.
  1. Fonetikus helyesírás”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 28/2; RT 94/1/A; RTA 2/55] – A fenti (73.) pontban lévő “Zsivoj nado” kifejezés (orosz) éppen olyan fonetikus helyesírású, mint például a “möszjő” szó (francia).
  1. Premier plan.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/3; RTA 2/141; RTC 7/6; RTC 11/12] – Néha az írott szövegben alkalmazott leírások hasonlóan közeli képeket vetítenek elénk, mint a mozi. Közel hozzák az érintettek arcát. Erre példa a 394. oldal egyik mondata: “A szörnyűség láttán katonáim arcára kiült az irtózat és a bosszúvágy.” A szereplők arca kerül a kép középpontjába.
  1. Fokozás és fokozatosság.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 15/4; RT 15/8; RT 15/9; RT 16/14; RT 17/4; RT 18/7; RT 20/12; RT 20/13; RT 21/4; RT 22/9; RT 23/9; RT 32/6/A; RT 45/7; RT 50/4; RT 63/7; RT 68/8; RT 72/15; RT 76/9; RT 78/10; RT 84/2; RT 84/20; ; RT 91/7; RT 95/1; RT 97/1; RT 97/1/A; RT 101/4; RTA 2/16; RTA 2/39; RTA 2/104] – A 393. oldalon a kötetben bemutatott háború értékelése négy egymásra épülő, és az első mondatban felvetett állítás erejét fokozatosan erősebb kifejezésekre cserélő mondattal kezdődik: (1) “Az előbbiekben ismertetett adatokból egy szörnyű háború képe tárul az olvasó elé. (2) A Szovjetunió polgári lakosságából százezrek estek a németek és szövetségeseik megtorló akcióinak áldozatául. (3) Milliók pusztultak el éhinségek és betegségek következtében. (4) Városok százai és falvak tízezrei váltak romhalmazzá.”
  1. Stílust váltó szöveg.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/6, RT 20/3, RT 21/3, RT 21/6, RT 30/4, RT 31/6, RT 34/2, RT 34/7, RT 51/6, RT 53/8, RT 60/8, RT 77/3, RT 81/6, RT 86/2, RT 88/7; RTA 2/92; RTC 4/32]. – Vannak a kötetben hosszabb szó szerinti idézetek, naplójegyzetek, emlékiratok. Ezek listája jól nyomon követhető a 28. pont alatt összegyűjtött hosszabb, kötőjeles részekből. Ezek főbb vonalaikban nem tudományos szövegek. Leírásokat, képeket, személyes érzelmeket tartalmaznak. Egyik szép példájuk a 393-394. oldalon található hosszabb háborús visszaemlékezés. Amikor ezeket a szövegeket olvassuk, érezhetően egy másik, lágyabb, a tudományos stílusra jellemző statisztikáknál “irodalmibb” stílus hatása alá kerülünk.
  1. Humoros kifejezésmód.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 20/1; RT 20/10; RT 29/2; RT 29/4; RT 29/5; RT 29/7; RT 29/9; RT 29/11; RT 29/12/1/A; RT 29/12/1/B; RT 29/12/2/G; RT 29/12/9/B; RT 29/12/10/A; RT 30/8; RT 34/2; RT 34/7; RT 55/2; RT 57/8; RT 59/13/B; RT 61/17; RT 64/4; RT 65/8; RT 65/18; RT 71/7; RT 77/12; RT 78/12; RT 81/1; RT 81/10; RT 82/6; RT 85/1; RT 85/23; RT 86/8; RT 86/8/B; RT 86/8/C; RT 87/1; RT 87/9; RT 88/20; RT 95/2; RT 97/3; RT 97/4; RT 97/6; RT 97/8] – “Sztálin = Dzsingisz Kán telefonnal” (440.)
  1. Hibajegyzék.” – A hibajegyzék elsősorban az előforduló elírásokat és fogalmazási hibákat tartalmazza, de néhány esetben a szöveg értelmezését lehetetlenné tévő adatbeli ellentmondásokról és stíláris gyengeségekről is megemlékeztem. A kötetbeli idézetek nyeltanával nem foglalkoztam, mivel azok eredeti szövege számomra visszakövethetetlen. Mindezek tekintetében a kötetben talált hibák: 117: “népírtás terveztek volna” a “népírtást terveztek volna” helyett. # 166: “Magamhoz szólítottam” a “Magamhoz szorítottam” helyett. # 175. “túlzsúfoltak voltak a politikai okból letartóztakkal” helyett “túlzsúfoltak voltak a politikai okokból letartóztattaktól”. # A 189. oldalon egy vessző hiányzik A megszálló erők szervezése c. fejezet első mondatában, a ‘melyhez’ szó előtt. # A 190. oldalon kideríthettlen, hogy az 52. lábjegyzettel hivatkozott mondatban az ‘érintkezni’ szót követő pont, amit nem követ nagybetű az eredeti szövegben is ezzel a hibával szerepelt, vagy a feldolgozás során került a vessző helyére pont. Inkább utóbbi gyanítható, mivel egyéb kétséges helyeknél az író gyakran használja a [sic!] hivatkozást, ami azonban itt nem szerepel. # A 205. oldalon “semmit sem vettek észre ezekről a tömeggyilkosságokból” helyett “semmit sem vettek észre ezekből a tömeggyilkosságokból” lenne a helyes. # A 207. oldalon az “az iskiderül” helyesen “az is kiderül”. # A 212. oldalon fentről a 6. sorban a Gestapó szóban az ‘ó’ hang értelmetlenül kurziválásra került. # A dátumok utáni pontok helyesírása az egész kötetben átnézendő, mivel csak a 215. oldalon vettem észre, hogy a szöveg egyes esetekben alkalmaz, míg más esetekben nem tesz pontot az évszám mögé, ugyanolyan nyelvtani szerkezetű használat esetén (pl. a 215., és a 225. oldalon). A továbbiakban nem néztem végig e szempontból a szöveget, de egy esetleges második kiadás előtt a szerkesztőknek feltétlenül ajánlott lenne). # A 222. oldal 148-as és 149-es lábjegyzete ugyanazon dokumentum (BFL B 7555/1950) ugyanazon oldalszámára hivatkozik (december 13, 97. p.), ám a cím nem szöveghű, és eldönthetetlen, hogy “Csató Sándor tanúvallomása” vagy “Csató Sándor vallomása” az adott dokumentum elnevezése – illetve csak valószínűsíthető a szám és a lapegyezés miatt, hogy ez a két dokumentum talán azonos (e jelölés formai szabálya az uo. alkalmazása lenne egyébként). A dolog bizonytalanságát az is fokozza, hogy ez a keveredés többször is előfordul (pl. a 218-219. oldalak 130. és 134. lábjegyzetében is), tehát érdemes volna e tekintetben is átnézni a kötetet. # A 228. oldalon “megillett” helyett a “megillet” a helyes; illetve egyértelmű elírásnak tűnik a 229. oldalon a “Luczi vallomása és megemlítette” a valószínű “Luczi vallomása is megemlítette” helyett. A 233. oldalon alulról a 15. sorban a “bemászott” szót két darab pont követi, egyetlen pont helyett. # A 263. oldalon a “korábabn” helyett a “korábban” lehet a megfelelő alak. # Nem a helyesírási elírásokhoz tartozik, de egyértelműen hibás a 279. oldal utolsó bekezdése, amely így kezdődik: “Március 26-án a 55/II zászlóalj és a német 703. őrzászlóalj koncentrált támadást indított Jelino község ellen.” és így végződik: ” “Ehhez képest a szovjet RÁB adata szerint Jelinót csak 1942. március 2-án foglalta el az 55/II. zászlóalj.” A két dátum közül az egyik nyilvánvalóan téves, március másodika időben nemhogy nem előzi meg 26-át, de egy jelentősen korábbi időpont. Tehát elírás, tévedés, vagy pedig a “csak” szó helytelen használata okozza a második mondatban, hogy az mindenképpen március 26 utáni dátumra utal. Az sem hihető, hogy egy korábbi, 1941-es dátum volna az első mondat időpontja, ami bár elvileg lehetséges, a legkorábbi évszámra utalás azonban előzőleg a 275. oldalon történt, ahol szintén 1942 januárja volt megadva a harcok kezdeteként. Ez a dolog itt tehát egészen zavaros, tisztázásra szorul. # A 283. oldalon a ‘hadosztály’ szó a mondatot értelmetlenné tevő tárgyragot kap, “hadosztályt” helyett “hadosztály” lenne a megfelelő: “A 102. hadosztályt 1942 áprilisára már 150 kilométer hosszúságban szóródott szét.” # A gondolatot folytató következő mondatban is helyesebb lenne a “határnál” alak helyett a “határhoz” alak használata a magyar nyelvben meglévő ún. irányhármassági elv miatt. # A 284. oldalon a ‘lehett’ hibás szóforma helyett a ‘lehetett’ alak volna a helyes. # A 291. oldal képaláírásában a ’felvétel’ szó kétszer szerepel. # A 371. oldalon a “nagyob” helyett a “nagyobb” szóalak lenne helyes. # A 377. oldalon a “tudak működni” helyett pedig a “tudnak működni” a jó szó. # A 388. oldalon elmaradt a második bekezdést lezáró mondatvégi pont, illetve a harmadik bekezdés behúzása. # A 390. oldalon pedig “az egység feléállítására” helyett “az egység felállítására” lehet a helyes.

 

Térey János A legkisebb jégkorszak c. művének zsánerregények felöli olvasata

[TÉREY János, A legkisebb jégkorszak, Budapest, Jelenkor, 2015.]

  1. Cím, név és szöveg viszonya.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/1; RTC 1/1; RTC 1/12; RTC 2/30; RTC 7/13; RTC 7/14; RTC 8/8; RTC 9/56; RTC 10/34] – A címekkel és a névadással külön résztudomány foglalkozik az irodalmon belül. De hát – és ez a jó a cím- (és név-) adásban –, egyetlen cím általában többféle dobozkába is belerakható, többféleképp is besorolható. Ezt a fajta besorolást én is elvégeztem a magam módján, a saját érdekeim szerint. E besorolás szerint Térey János regénycíme egyszerre tartozik az SZT 103/M (Enigmatikus cím), az SZT 103/R (Időjárás, mint cím), az SZT 103/T (Jelzős szerkezetű cím), SZT 103/U/2 (Kétértelmű cím), és az SZT 103/AE (Témakijelölő cím) dobozokba.

 

  1. A történet idézettel indul.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 101/1/a] – Több szépirodalmi műhöz hasonlóan, a regény idézettel nyit. Sőt nem is idézettel, hanem egy meglehetősen hosszú Puskin műrészlettel, ami a szerző fordítása. Ez elég érdekes dolog, mert a vers így erőteljesebben a szöveg része, mintha egy harmadik fél, egy fordító is megjelent volna a színen, a fordítások ui. mindig valahogy egy kicsit az adott fordító saját munkájává válnak [l. Tóth Árpád híres verfordítását a nyugati szélről].

 

  1. Járványleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/8; RTC 2/78] – A különböző járványleírásoknak nagyon sokrétű és jól visszakövethető múltja van. Amikor valaki egy pestisleírással nyit (7-8. oldal), széles irodalmi anyaghoz kapcsolódik, kezdve az ókori, félig-meddig történelmi hitelű járványleírásoktól a szimbolikus leírásokon át a politikai célzatosságig, a dolog vég nélkül elemezhető. Lásd a dologról a Zsoldos Péternél írtakat (Új Galaxis 6/102-112). Jelen kötetben járványról egyetlen egyszer, a 83. oldalon történik említés (influenza-járvány), de ide sorolható még e témakörben a meteorológus Dolina pontIván, járványhoz semmiképp se köthető betegsége a 372. oldalról. Mivel tehát igazi járvány a kötetben nem történik, a rá való puskin-hivatkozás jobbára nem az emberi sorsokba hatoló metafizikai, hanem a pusztulásban is véres húst nyelő dögkeselyű metaforájában nyerhet kiteljesedést. # A máshol is megfigyelhető katasztrófaleírásokkal való azonosságok sora egyébként a 382. oldalon kezdődik el a tömeges madárhalállal (más leírásoknál pl. a patkányok tömeges pusztulása jelenti a Kezdetet, pl. Camus: Pestis). Ez egyben előjelnek is tekinthető.

 

  1. A nyelvezet homályossá válik”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/8; RT 54/6; RT 56/16; RT 59/13/B; RT 82/8; RT 83/4; RT 83/6; RT 85/4; RTA 1/27] – A történet rögtön egy zárójelen belüli, négy mondatos, némiképp homályos bevezető szöveggel indul, ami 1:1 arányban keveri az angol nyelvet a magyarral. Tökéletesen érthetetlen, mit akart ezzel az író, miért írta le, és ezzel kiváltja azt a hatást, amiről már több esetben is szó volt, miszerint a szöveg olvasója némileg összezavarodik (ld. a fenti hivatkozások). Az eddigieknél a homályosság kiváltása a rejtély megjelenítésének eszközrendszeréhez társult. Jelenleg – a történet kezdősorai előtt – megjelenített rejtély még nincs. Az olvasó tehát átfut a montázsolt bevezetőn, aztán belemerül a történetbe, és a továbbiakban e sorokat mintha el se olvasta volna. Ez némileg eltér a homályosság korábbi alkalmazásaitól, ahol a nyelvezet összekuszálása a világos megoldásokra való rálátás elfedésének (leplezésének) érdekében történt. Itt az első pillanatban nem láttam különösebb értelmét e dolognak, ám hamarosan kiderült: ez a négy sor voltaképpen a fejezet rövid előzetes tartalmi összefoglalása! Ez is egy olyan, jól ismert dolog, amivel már találkoztunk e blog keretében, nézzük meg alant az ötös pontban [RTA 2/5], hogy hol, hogyan, és hogy mit tudunk még mondani róla. # A nyelvezet homályosságához tartoznak az oldalanként általában 1 oldal / 1 kevéssé ismert/régies/szakszó párosítások is. Ez a kötet nyelvhasználatának homályosságát nagymértékben erősíti. # Ide tartoznak a bizonytalan tudatállapotból (l. 78.-ik pont) fakadó reális-irreális átmenetek is több helyen a szövegben, pl. a 188. oldalon („forrás átcsobog az agyamon”). Nem tudjuk pontosan hova tenni, # aztán a 219. oldalon a „negatív erőteret” után válik a nyelvezet homályossá, amit a szerzői narráció is megerősít.

 

  1. Történések előzetes összefoglalása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 21/1; RT 22/1; RT 23/1; RT 34/1; RT 57/10; RT 65/10; RT 66/1; RT 69/1; RT 97/2; RTC 5/1; RTC 6/8; RTC 7/19; RTC 10/64; RTC 10/102] – Sok helyütt még ma is népszerű pár sorban összefoglalni, mi várható az adott fejezetben Itt is erre látunk példát a kötet 11., 15., 44., 57., 78., 89., 99., 111., 132., 149., 167., 180., 199., 213., 234., 241., 264., 281., 300., 310., 322., 355., 347., 362., 378., 383., 394., 404., 414., 423., 427., 443., 453., 460., 464., 478., 491., 504., 513., 521., 530., 544., 551., 577., 587., 601., oldalain. Nagyjából tudjuk, mire való ez az összefoglalósdi, miért szokták az írók használni, de azért nézzük át mégis a legnyilvánvalóbb okokat:

 

  • Egyrészt felkelti az olvasó érdeklődését valamilyen rejtélyesen megfogalmazott gondolattal
  • Másrészt kiépít egy előzetes elvárást az elkövetkező eseményekről
  • Gyakorta előfordul az is, hogy már ebben a kvázi-bevezetőben megismertet egy vagy több témával, problémával, főhőssel az író, és a későbbiekben ezeket így már mint ismerős dolgokat/hősöket köszönthetjük

 

Térey módszere e tekintetben montázsszerű (lásd a 9-es pontot még ehhez), azaz magyarázat nélküli sorokat, mintegy címeket villant fel, szavakat és mondatokat, amelyeknek később valamiféle jelentősége lesz a főszövegen belül. Nem meghatározó jelentőségek ezek, a szöveg inkább csak villanásszerű előolvasat, amiből az ember összerak magának egy hiányos képet, mozaikszerűen, melynek hiányzó helyeit aztán majd a tényleges olvasat fogja kitölteni. Ilyenféleképpen ez a dolog kapcsolódik a „mozaikszerűség és montázs” szerkesztési technikához is. Ugyanakkor önmagában a jelenség – olvasói értelemben – nem igazán hasznos, érték szempontjából se ad semmit a műhöz, egyedül a terjedelmet növeli. Képzeljük el, például ha ezek az összefoglalók valódi időmértékben lennének, és titkon összeolvasva őket egy epikus költemény alakulna ki belőlük, no akkor mondanám azt, hogy ez igen, volt értelme ide betenni őket, s akkor megemelném a kalapom az író előtt. Jelen esetben csak detektálhatom, hogy igen, ezek a részek ott vannak, de akár ott se lehetnének, ha a művészet lényege valóban a sűrítésben rejlik, ahogyan hírlik.

 

  1. Létező vagy létezett személy, híresség szerepeltetése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 75/18; RT 97/7; RTA 1/7] – Bill Clinton, mint létező híresség szerepeltetése, ide tartozik. Sok regény szerepeltetett az itt vizsgáltak közül hírességeket, gondoljunk csak Rubik Ernő szerepeltetésére Tőke Péternél, Abraham Lincon klónjára Clarke Birodalmi Földjében, vagy arra, amikor Asimov saját magát szerepeltette mellékalakként a Gyilkosság a könyvásáron c. kötetben, miközben a történet E/1-es főhőse egy másik (képzeletbeli) író volt. (Clinton Téreynél: 11-12. oldal). # Megjelenik még híresség mindenféle szerep nélkül a következő oldalakon is: 44., 52-54., 109., de ezek nem válnak igazi hőseivé a történetnek. # Velük ellentétben Rajk László a 220-222. oldalakon ténylegesen is regényhőssé változik. # Ugyanígy Jókai, Vörösmarty és még sokan mások az 558-559. oldalon, # illetve Orbán Viktor az 566. és 585. oldalon, ez utóbbinál Áderrel és Bajnaiva egy koszorúban. # Végezetül Bajor Gizi zárja a sort a villájába bújt „fundamentalisták” révén az 598-600. oldalon.

 

  1. Szó szerinti idézet.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 34/4; RTC 2/97] – A regény írója nem csak saját magától idéz, a Lakoma pestis idején c. drámafordításából a „pestis himnuszát”, hanem több vendégszöveget beemel a művébe, még a popkultúrából, a könnyűzenéből valóakat is, ami jelen esetben néhol heavy metál. Ilyenek a Metallica idézetek, Lana Del Ray, ráadásul ezeknek néhol még funkciójuk is van (pl. 12-14. oldal), # vagy Weöres Sándor (28-29. oldal). # További idézetek: 52., 54., 186. (Sexepil zenear), 228-229., 249., 250., 259., 363., 369., 401., 553., 567., 609.

 

  1. Természetleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 53/7; RT 54/13; RT 99/14; RTC 2/26; RTC 3/13; RTC 4/29; RTC 5/2; RTC 6/14; RTC 7/1; RTC 9/11; RTC 11/16; RTC 11/22; RTC 12/7] – A leírások közé tartozik. Mint oly sok esetben, itt is megjelenik a környezet megfestésének kísérlete, jelen esetben (11. oldal) ez egy hirtelen bevágott, elénk dobott montázs. # További tájleírások is találhatóak: 25-26, 31., 38., 42., 43., 57., 76., 111-112., 205., 239., 365., 381., 414., 491., 597.

 

  1. Montázs.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/7; RT 11/1; RT 15/2; RT 18/3; RT; RT 31/4; RT 32/11; RT 34/8; RT 35/13; RT 51/12; RT 52/2; RT 52/5; RT 53/2; RT 53/5; RT 53/11; RT 54/9; RT 55/7; RT 68/6; RT 70/5; RT 71/XVIII/4; RT 77/3; RT 79/9; RT 81/6; RT 85/7; RT 95/1; RT 99/7; RTA 1/20; RTC 1/9; RTC 2/49; RTC 2/103; RTC 11/4; RTC 12/30] – Sokféle montázs található a szövegben, ezért csak az összetartó szövegrészeken belülieket vizsgáltam. (Lásd még ehhez kapcsolódóan a 133. pontot is.) A külön tördelt „versszakok” nálam prózai bekezdések, így értelmeztem őket (mert lényegében azok). Annak is az egyszerű montázs alesetei. # Az író, miközben Clintonról beszél, hirtelen bedob egy tájképet, majd visszatér a témájára. Érdekes ezt összevetni a montázs fentebb felsorolt, korábbi regényekben megfigyelt eseteivel. (11.) # Érdekesség még, hogy a kötet párbeszédei is tulajdonképpen montázsbetétek, viszonylag gyakran távoli tudattartalmakat helyeznek egymás mellé (mint pl. a gyógyszerreklám húsz példányban, s hogy havazik Pesten (18.). Mindent összevetve az elhangzó párbeszédek jól megírtak és szépek. A valóságban is gyakran elhangzanak ilyen csevelyek: Ma rakott krumplit ebédeltem. / Sokszor kevéssé figyelünk a másikra.) # További montázsesetek: 37., 40., 41., 42., 43., 49., 52., 54., 63., 106., 174., 203., 205., 320-321., 363. (verses betét/hősnő gondolatai), 386. (hasonló, versek nélkül), 567.

 

  1. Metafora.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/16; RTC 2/47; RTC 3/4] – A ’betonlábazatú’ (11.) nyitja a sort, s természetesen sok másik metafora is követi még a szövegben. Nem minden metaforát jegyeztem fel. A köznyelvi kifejezésként élőket (pl. pokolgép) és azokat, amiket észre se veszünk a szövegben, felesleges felsorolni. Engem az érdekelt, amit észreveszek a szövegben, valamiért. Itt ezeknek a listája található: 218., 245., 261., 274., 276., 290., 294., 361., 365., 366., 384., 443., 474., 477., 486., 492., 493., 504.,523., 543., 568., 609.

 

  1. Karakterdimenzionálás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/22; RTC 7/5; RTC 11/34] – A 10. és 11. oldal képei Clinton kabátjáról, szeméről, törődöttségéről mind-mind a karakterjellemzés részei. # Ugyanez folytatódik a 15-16. oldalon is, tehát kétszer is jellemzi a szerző Clintont. # További karakterjellemzések találhatóak még a 19., 32., 92., 100-101., 120., 123., 124., 154., 177., 179., 182., 186., 190., 199., 248., 282., 301., 302., 305., 322., 343., 358., 398., 402., 411., 485., 513., 515., 582., 590. oldalakon.

 

  1. Atmoszférateremtés idegen szavakkal.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 62/11; RT 63/2; RT 85/8; RT 86/1; RT 94/1/A; RT 99/10; RTC 11/42; RTC 11/43; RTC 12/2] – A sort elindító angol nyelvű Metallica-dal nincs lábjegyzetelve jelentés szempontjából, kifejezetten hangulatteremtő elem, ami a szexuális képzettársítással együtt játékos keretet biztosít Clinton legnagyobb botrányának visszaidézéséhez. # Ide soroltam egyébként az átmagyarizált idegen szavakat is. Velük ellentétben viszont a termék- és márkaneveket, városneveket, címeket, stb. nem ítéltem idegen szónak, s a magyarban gyakran használt terméknevek köznevesüléseit sem, ritka és indokolt kivételekkel (pl. 17. oldal). Az idegen betűkészletes helyesírást kivételt képző alapnak vettem, ahogyan a jelentéssel társítható (angol v. más nyelvű) neveket is (pl. „White Box.”), amelyeknek értése vagy nem értése jócskán módosíthatja a befogadást, így ezek idegen nyelvi elemeknek minősültek. (Pl. web (147.), Photoshoppal (144.), stb.) Kivétlek a külföldi előadók dalainak címei is. Idegen szavak tehát a szövegben: 16., 17., 21., 49., 51., 52.,, 53. (kávé), 54., 55., 57., 63., 68., 70., 74., 78., 80., 82., 84., 85., 86., 87., 88., 90., 96., 99., 100., 111., 113., 116., 117., 118., 124., 125., 132., 134., 135., 137., 138., 142., 148., 149., 155., 156., 161., 162., 167., 181., 186., 187., 194., 195., 200., 213., 216., 219., 223., 228., 229., 230., 241., 249., 250., 255., 256., 261., 264., 271., 275., 277., 298., 305., 306., 312., 314., 317., 321., 324., 347., 349., 352., 353., 357., 358., 364., 365., 400., 401., 404., 411., 415., 439., 443., 451., 459., 460., 462., 466., 471., 482., 487., 492., 504., 506., 510., 512., 513., 517., 518., 520., 521., 522., 523., 524., 525., 538., 547., 550., 551., 552., 553., 556., 557., 559., 564., 569., 574., 577., 580., 581., 586., 594., 608., 609.

 

  1. Épületleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/38; RTC 7/8; RTC 9/1; RTC 9/2; RTC 10/38] – Legelőször egy irodaház neo-neogót külsejét és belsejét csodálhatjuk meg a 17. oldalon. # Továbbiak találhatóak a 128., 159., 172., 201., 285., 427., 505., 577., 603. oldalakon.

 

  1. Retrospektív történetmesélés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/1; RT 8/2; RT 8/3; RT 9/2; RT 13/2; RT 19/5; RT 21/1; RT 23/1; RT 24/1; RT 33/1; RT 36/7; RT 37/1; RT 38/1; RT 52/2; RT 53/3; RT 55/11; RT 57/5; RT 58/4/B; RT 59/1; RT 59/24; RT 60/9; RT 62/12; RT 70/7; RT 71/XVII/1; RT 73/14; RT 75/21; RT 77/18; RT 84/8; RT 84/11; RT 84/27; RT 84/11; RT 85/22; RT 88/19; RT 90/1; RT 90/5; RT 91/2; RT 94/8; RT99/9; RT 101/14; RTA 1/24; RTC 1/8; RTC 2/3; RTC 3/17; RTC 6/13; RTC 7/11; RTC 7/19; RTC 8/3; RTC 9/13; RTC 10/14; RTC 11/8; RTC 12/37; RTC 40/1] – Mátrai visszaemlékezései Clintonra retrospektív vonulatként tárulnak elénk a 12. oldalon („a konzul tudta”; „Ismerik egymást (…)”, stb.), majd tovább a fejezetrész végéig. Találunk még ilyen visszaemlékezéseket, visszatekintéseket a 74. oldalon, a 78.-on pedig egyenesen úgy kezdődik a szöveg, mint a Száz év magány Buendía-ezredesének visszatekintése a Marquez-kötet legelső sorában: „Évekkel később sokan úgy vélték…” (“Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott (…)”. # Hasonló retrospektív rész található még a 137. oldal tetején, # és még sok más oldalon is, például a 155. oldalon, a 339-340-en, vagy a 399-en.

 

  1. Kurziválás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 1/7; RTC 2/11; RTC 5/20; RTC 7/29; RTC 10/5; RTC 11/15] – A szerző sűrűn és egyes szavak minőségének tekintetében (pl. angol kifejezések) visszatérően alkalmazza a kurziválást. Nézzük meg, hol is: 7-8, 9, 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 25., 31., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 46., 49., 52., 54., 55., 57., 58., 60., 63., 67., 68., 69., 70., 78., 79., 80., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 88., 89., 90., 95., 96., 97., 99., 100., 104., 105., 107., 109., 111., 113., 114., 115., 117., 118., 122., 124., 125., 129., 130., 131., 132., 133., 134., 138., 145., 146., 147., 148., 149., 153., 155., 156., 158., 159., 167., 171., 173., 174., 175., 178., 180., 181., 186., 187., 191., 194., 195., 199., 200., 201., 206., 207., 210., 212., 213., 214., 216., 217., 219., 221., 222., 223., 224., 225., 227., 228., 229., 230., 231., 234., 238., 240., 241., 249., 250., 259., 261., 263., 264., 268., 271., 272., 275., 279., 280., 281., 285., 288., 289., 290., 291., 292., 293., 294., 298., 300., 303., 304., 305., 306., 309., 310., 312., 313., 317., 320., 321., 322., 323., 324., 325., 327., 328., 329., 330., 332., 333., 2335., 345., 347., 349., 352., 353., 356., 357., 358., 362., 363., 364., 369., 371., 372., 373., 374., 375., 376., 378., 380., 382., 383., 389., 390., 392., 394., 396., 398., 400., 401., 403., 404., 405., 406., 410., 411., 414., 415., 417., 423., 424., 425., 427., 430., 434., 435., 438-442., 443., 444., 446., 449., 450., 453., 455., 457., 460., 462., 464., 467., 478., 489., 491., 492., 495., 499., 504., 506., 509., 512., 513., 520., 521-523., 530., 537., 538., 539., 540., 541., 542-543., 544., 546., 547., 548., 550., 551., 552., 553., 554., 556., 557., 559., 562., 564., 566., 567., 569., 570., 571., 572., 574., 575., 577., 580., 586., 587., 592., 594., 598-600., 601., 607., 608., 609. Néha az volt az érzésem, könnyebb lett volna összeszámolni azokat az oldalakat, amelyek nem tartalmaznak kurziválást. Ilyen mennyiségű dőlt betűs kiemeléssel eddig csak a Pörgés c. regényben találkoztam (RTC 2.), és a kiemelések funkciója is hasonló volt, egy dologtól eltekintve: az idegen szavak kiemelése. Érdekes lenne összevetni az oldalszámokat a kurzív és az idegen szavak között, nyilván csak statisztikailag, mivel hosszú idő lenne valóban összevetni, hogy az adott oldal az idegen szó miatt tartalmaz-e kurziválást, vagy sem, és a fennmaradó rész dőlt betűs kiemelései milyen minőségűek. Azt is érdekes lenne megnézni, hogy itt akadnak folyamatosan dőlttel szedett drámai betétek, illetve a fejezetcímek utáni tartalmi összefoglalók is végig dőlttel vannak szedve, noha vannak bennük fordított kiemelések. Érdekes lenne a kiemeléseket összevetni Rontó Norbert (RT 1; RTC 1) kiemeléseivel is. Összességében egyelőre annyit, hogy az író nagymértékben támaszkodik a tipográfiára.

 

  1. Ismétléses fokozás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 84/2; RT 91/7; RT 95/1; RT 101/4; RTA 1/25; RTA 2/39; RTC 10/77; RTC 11/30] – Az ismétléssel való fokozás különféle formái nagyon elterjedtek a kötetben. Rögtön elsőként a 15. oldalon a Bill Clintont érintő orvosi beavatkozások felsorolása is értékelhető egyfajta fokozásként (két műtét magasabb fokú megbetegedési hajlandóságot jelez, mint egy műtét, három betegség nagyobbat, mint két betegség, stb.), és ez aztán a kötetben a sima szavak ismétlésétől kezdve, kifejezések és gondolatok ismétlésén át (ami már ritmustényező) egészen az ismétlések elváltoztatásával való játékig (129.) nagyon sok helyen megjelenik: 22., 25., 35., 37., 42., 46., 48-49., 59., 60., 61., 64., 71., 73., 76., 80., 86., 87., 88., 93., 103., 105., 125., 133., 157., 160., 166., 187., 218., 221., 227., 236., 237., 240., 253., 392., 410., 529., 533., 591. („Én, tinektek.”)

 

  1. Kiabálás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 1/2; RT 65/4; RT 81/2; 81/14; RT 100/3; RTA 1/17; RTC 1/10; RTC 2/15; RTC 6/22; RTC 7/28; RTC 10/12; RTC 11/14; RTC 12/38; RTC 44/2] – Amikor valaki végig nagybetűvel ír valamit. Mert az olyan, mintha kiabálna. Sok író alkalmazza mértékkel, s van, aki kissé mértéktelenül (l. RTC 1.). Térey János kötete is tele van ezekkel a csupa nagybetűs kifejezésekkel (szép számmal akadnak közöttük betűszavak is), s ez ismét egy pont, ahol a magyar irodalom egyik legjelesebb kortárs alkotója és a 16 éves kezdő novellista világa, mint egy érett narancs héja a húsával összeér (ld. RTC 1/10). A dolog titkát a 96. pontban írom le részletesebben (Kreativitás és vitalitás). Lássuk a nagybetűs szavakat és egyéb kifejezéseket (A betűszavas rövidítéseket: PR, EU, IC, USA, VW, VIP, DT, DJ, CT, EEG, BMW., GPS, SMS, OMSZ, IKEA, ATM, GAZPROM, MOM Park, nem soroltam ezek közé): 15., 21., 44., 46., 48., 76., 80., 108., 109., 111., 116., 117., 118., 132., 134., 135., 148., 149., 157, 158., 160., 163., 166., 169., 197., 213., 216., 218., 219., 232., 233., 241., 250., 252., 253., 254., 256., 264., 276., 277., 281., 298., 306., 326., 335., 344., 345., 349., 354., 394., 398., 399., 402., 414., 417., 423., 427., 434., 437., 438., 439., 443., 451., 462., 466., 487., 521., 522., 523., 524., 525., 542., 551., 552., 554., 555., 557., 558., 560., 561., 568., 571., 607. A nagybetűs kifejezések leírásából világosan kiderül, hogy jelentős különbség van a használatukban az írók között. Így például jelen kötet erősebben köthető a Rontó Norbert-féle Shayrenekhez a nagybetűvel kiemelt szavak típusai kapcsán, mint például a Wilson-féle Pörgéshez. Míg az előbbi esetben ugye főként az érzelemkifejező szavak viszik a hangsúlyt (WHRRRRR…. BUMMMM, AHPFH…), addig Wilsonnál a fejezetkezdő szavak kiskapitálissal való szedésén van a súly. A továbbiakban Wilson olyasmiket ír nagybetűvel, olyan dolgokat, amelyek valamiért idegenek abban a világban, például ÁTJÁRÓ, NEGYEDIK KOR, stb. Ezzel szemben Rontó Norbert a rajzfilmekből ismert hangeffekteket igyekszik utánozni a csatajelenetek közben, és ehhez a metódushoz áll közelebb az itteni kiemelések jelentős része is, ugyanis Térey János is némely esetben a hangutánzó szavakat szedi nagybetűvel, noha minőségileg (természetesen) magasabb szintet képviselve: (PL. „BOOMMMM” (568.); „HOPPÁ” (561.); BÓBITA, BÓBITA, DANCE (523.); „DE PSSSZT!” (276.); „MMMMMMMMMMMMMM” (253.); „CCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCCC” (253.); „BEEENNNNNNNNNNNGGGG”; (253.); HHHHUUUUHHHH” (197.), DE ÁCSI! (158.), stb. Az is jól látható az oldalszámok felsorolásából, hogy a kiemelések nem egyenletesen oszlanak el a szövegben. Vannak részek, amelyek sokáig mentesek a nagybetűs szavaktól. (Kérdezhetné valaki, mire jó számba venni egy adott kötet kurziválásait meg nagybetűs kiemeléseit, erre én csak visszautalnék az RT 81/14-ben Nemerénél tett megjegyzésemre, miszerint a nagybetűs kiemelések száma észrevehetően emelkedett az írónál az utóbbi időben, tehát a fiatal írógeneráció mostanában szerfölött elterjedt, és a komputeres szövegszerkesztők által könnyen kivitelezhetővé vált kiemelései visszahatottak az öreg medvére is, aki manapság már jóval nagyobb számban használja ezeket az elemeket, mint régebben. Más szavakkal: részben megváltozott Nemere írói stílusa, és ennek egyik jele a nagybetűs kiemelések használatának gyarapodásán látható.)

 

  1. Életidegen név vagy szó.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 1/4; RT 62/7; RT 93/1/B; RTC 1/14; RTC 9/3; RTC 10/4] – Azaz olyasmi, ami az író szerencsétlen választása révén nem illik abba az adott környezetbe. Itt a 15. oldalon találjuk az elsőt, amikor kiderül, hogy Bill Clinton „nem vesztette el az auráját”. Szerencsés ember. (Nem úgy, mint pl. a 129. oldalon, ahol az ’aura’ szó illik a szövegbe). És alighanem ilyen az ’obskúrus’ is a 162. oldalon, amit ha tükörfordítunk, nagyjából így néz ki az adott sor: „Hasonló alakokkal ült összegubózódva a padon / hasonló ’obskúrus’ [értsd: ’gyanús’; ’kétes hírű’] árnyakkal.” Persze azon el lehet vitatkozni, hogy ennek a ritka kifejezésnek itt stilisztikailag van-e helye vagy nincs (lehet helye), egyvalami azonban nem vitatható: a kifejezés, régies mivolta okán erősen kiütközik a környezetéből, s érthetőbb mondatot kapnánk, ha a kifejezés bármely másik, közvetlenül rendelkezésre álló alternatív megfelelőjét használná az író. Azon túl, hogy nem kellene szótárból megfejteni az adott sor értelmét, magának a szakmai terminológiát és idegen nyelvű betéteket is tartalmazó, jellegzetesen modern szövegnek a koháziója is integráltabb, egységesebb, összetartóbb lenne a régi magyar nyelvi alakok indokolatlan szövegbe emelése nélkül (lásd még: „a megfelelő szó a megfelelő helyre” = RT 29/12/2/B; RT 71/1; RT 94/1/A). Egy történelmi regényben pl. lenne helye ennek a szónak, ott érzékelhető lenne, vagy legalább kikövetkeztethető a „funkciója”, ami itt nem igazán értelmezhető (a stilisztikán túl). A régi kifejezés rontja tehát a modern kötet fókuszát, és növeli az eklektikát. A fókuszról annyit érdemes ezzel kapcsolatban tudni, hogy érték szempontjából üti a széttartás és az eklektika párosát, tehát érdemes törekedni rá (ld. még az összhangzatról írottakat itt: RT 91/1; RT 91/2; RTC 1/3). Továbbá még a 223. oldalon a „flash”, mint a villa jelzője, és a 486. oldalon a „merevlemeze” az alkalmatlan kifejezés az alkalmatlan helyen és szerepkörben.

 

  1. Karakterleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 1/5; RTC 2/23; RTC 5/3; RTC 6/14; RTC 7/4; RTC 7/5; RTC 8/5; RTC 9/4; RTC 10/3; RTC 10/37; RTC 11/11] – A leírások közé tartozik. A 16. oldalon megismerjük Mátrai életkorát és külsejét. További karakterleírások találhatóak még a 19., 32., 109., 123., 124., 143., 157, 162., 185., 199., 204., 221., 296., 301., 302., 315., 343., 387., 402., 431., 466., 470., 582., 584. oldalakon.

 

  1. Önreflexió.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 54/6; RT 71/II/1; RTA 1/35; RTC 1/18; RTC 2/50; RTC 10/47; RTC 11/61] – A próza legfőbb gyilkosa. A versnek se tesz jót. A monodráma és a kabaré viszont elképzelhetetlen nélküle. E kötet is hozzáteszi a magáét. Mátrai belcsúszik az önreflexióba a 17-18. oldalon, elkezdi elemezgetni önmagát és a tetteit, s a későbbiekben e magatartás tekintetében többen is becsatlakoznak hozzá, ld. a továbbiakat a 23., 45-46, 50., 55., 64., 66-67., 77., 90., 104-105., 155., 294., 296., 297., 298., 343., 417-418., 457., 502., 571., 578. A kötet hősei olykor vég nélkül elemezgetik önmagukat.

 

  1. Városleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 6/14; RTC 11/52] – Helyesebben egy utcarészletről kapunk rövid, szűkszavú leírást a 19. oldalon, a kiejthetetlen nevű Skólavördustígur utcáról. Ennél egzaktabb városleírás található még a 74-75., 153., 246., 426. oldalakon.

 

  1. Anakronizmus.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 83/18; RTC 10/85; RTC 11/45] – A régmúlt emlékezete. Az Özséb férfinév ma már nem használatos (ritka kivételek nyilván akadnak), leginkább az 1900-as években volt divatos. Leghíresebb viselője, Boldog Özséb a XIII. században élt. Ugyanígy a „kérlek alássan” (108.) a XX. század elejére volt jellemző, vagy a ’sipka’162.), aminek szintén régies, Móra-korabeli felhangja van.

 

  1. Tudományos apparátus.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/11; RT 20/3; RT 21/3; RT 21/7; RT 33/6; RT 34/5; RT 51/4; RT 53/6; RT 57/2; RT 73/7; RT 76/6; RT 77/3; RT 78/6; RT 87/2; RTC 2/83] – A tudományos szleng és háttértudás jellemző a 25-27. oldal tájleírásaira. Ez egyébként minden szövegrésznek erényére válik. A szigeten való látótávolság ismerete (kilencven kilométer), az, hogy a Golf-áramlat melegíti (lágyítja) a sarkkört, a tektonikából eredő szakkifejezések (pajzsvulkánok, sztratovulkánok, lávanyelvek, lávalankák, bazaltlepények), vagy akárcsak annyi, hogy az író tisztában van vele, hogy a Vík í Myrdal gleccsert Myrdalur-gleccsernek hívják a helybéliek, és nem Myrdalsjökullnak, ahogyan a Wikipédia írja, s hogy a hozzávezető út bal oldalán lévő hegység, az egy röghegység. Ezek mind nagyon szép dolgok, és a tudományos apparátust erősítik. Szép a jégzselés ápolás szakismerete is az 548.-on.

 

  1. Befejezetlenség.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/19; RT 11/22; RT 16/13; RT 21/5; RT 23/11; RT 30/6; RT 47/7; RT 77/2; RT 99/4; RTC 3/22; RTC 5/48RTC 7/54; RTC 9/55; RTC 10/76; RTC 11/23; RTC 11/29] – Éppen, mint Gáspár Andrásnál (RT 99/4). A 27. oldalon az egyik karakter beleragad egy-két mondatba: „A lassú morajlás, amit hallok, az…”, vagy: „A Katla utoljára mikor…?” Hasonló mondat található még a 36., 48., 115., 142. oldalakon.

 

  1. Hasonlat.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/5; RTC 2/5; RTC 3/4; RTC 4/19; RTC 10/50; RTC 11/13; RTC 11/58] – Természetesen sok akad a kötetben. Nekem kiemelkedően a „Felleg baljósan ült a csonka kúp fölött / Mint átkozott várúr a vár fokán.” tetszett. (28.) Továbbiak, a metaforánál leírtak szellemében: 167., egy szép rézüstös a 179., utána továbbiak a 194., 199., 200., 206., 218., 245., 246., 251., 253., 254., 266., 267., 271., 272., 305., 308., 310., 323., 326., 354., 357., 364., 384., 420., 428., 438., 559, 577. oldalakon.

 

  1. Intellektuális rivalizáció”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 59/8; RT 83/2; RT 51/10/C; RT 84/33; RT 90/4; RT 99/17; RTC 2/103; RTC 4/5; RTC 4/37; RTC 5/38; RTC 6/11; RTC 9/17; RTC 10/79; RTC 11/53; RTC 12/3] – A 34-36. oldalon Dolina Iván meteorológus keveredik vitába Patríczius műsorvezetővel és a névtelen asztrológussal, valamint egy történésszel, s a vita érdemi érvek felsorakoztatásán túl érzelmi kitörésekbe is torkollik. Ez a 374-377. oldalon megismétlődik.

 

  1. 27. „Magasztos-fenséges esztétikai értékrend.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 50/6; RT 53/7; RTC 4/11] – Sok helyütt. Néhol a téma vagy a nyelvezet kifejezetten alantas, aztán a két dolog egymásba fordul. Szigorúan a többségi szövegrészek tekintetében, meghatározóbb valamivel a magasztos, mivel a történet sok helyütt komolyan veszi magát, így előfordul, hogy ellehetetleníti az ironikus vagy komikus értelmezést. Ez akkor fordul elő, amikor az író kontrasztba hozza a kötet fiktív társadalmát a jelenbeli valódi magyar társadalommal, annak minden társadalmi rétegével, múltjával és eszményeivel. A kötet meghatározó hősei egyértelműen a társadalom felsőbb köreiből származnak, tevékenységük és kommunikációjuk (tudományos apparátus, l. 23-as pont) is összhangban van ezzel, tevékenységük (szombati jógaóra, Bartók-opera, repülőút, „az estélyimet is hozd haza, légy szíves” (33.) stb.), és amikor a kötet komoly hangvételű íróját halljuk (l. kétsíkú analitikus gondolatfolyam, l. a 45. pontot), akkor a szöveg esztétikai minősége mindenképp a szereplők elit társadalmi státusához rendelődik. Az alantas régókba ritkán pillanthatunk bele, noha a vulgarizmus és az irónia olykor a fekete humor felé közelíti az írást, ami alantas. Mégsem ezt érzem a kötet meghatározó esztétikumának, mivel ezeket a részeket eljelentéktelenítik a társadalom kulturális-politikai elitjének életkörülményei, a klasszikus zene, a miniszterelnök és köre (régen a királyé), a félig-meddig tragikus és hirtelen halál, mint tetőpont, a ravatal és gyászmenet leírása, stb. A kommunikációba csak néha keveredik egy-egy „kurva” (33., 38., 84.)., burleszk jelenet (l. 142. pont). A kötet közepén karácsony idején magasztos nyelvű (templomi) adventet hallgathatunk (260-263.), igaz erősen komikus szemszögből, ami meg alantas; persze ha felidézzük a mű kiemelt értelmezési horizontját (lakoma pestis idején), ez a keveredés érthető. A Székely Ákosnál rendezett fogadáson (310-317.) reneszánsz festmény lóg a falon (Lorenzo Lotto, 1480-1557), Radák is Aston Martint vezet, Evian ásványvíz vágja fejbe a baleseténél (317.), # Tompa Henrik pedig még hobóként is választékosan beszél és a lakásával büszkélkedik, ahová meg is hívja Labanc Győzőt (255.). # A bál az 557-558; és 562-576. oldalakon kifejezetten fényűző, gyönyörű ruhaleírásai vannak, # és persze a közbeékelt betétek is többnyire drámai szövegek (persze inkább komédiák semmint tragédiák).

 

  1. Téma-Réma viszony.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/4; RT 42/2; RT 45/6; RT 58/2; RT 59/2; RT 64/16; RT 76/14; RT 81/3; RT 82/10; RT 84/10; RT 98/7; RTC 3/30; RTC 11/7; RTC 11/28] – Sok helyütt megjelenik a történetben, oda-vissza utalások formájában. Például a 18. oldalon hivatkozott üres e-mailre a 40., majd a 95. oldalon kapunk magyarázatot.

 

  1. Nézőpontváltásos külső ábrázolás” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/17; RT 41/7; RT 44/2/B; RT 45/5; RT 59/14; RT 82/9/B; RT 83/1; RT 84/5; RT 85/17; RT 93/2; RT 96/3; RT 99/8; RT 100/15; RT 101/11; RTC 5/4; RTC 10/78; RTC 11/36] – A kimerevítő technikák közé tartozik. – [kimerevítő technikák: RT 8/7; RT 11/17; RT 13/7; RT 21/3; RT 21/11; RT 22/11; RT 24/4; RT 24/5; RT 32/15; RT 35/21; RT 39/5; RT 41/7; RT 42/1; RT 44/2; RT 44/2/B; RT 45/5; RT 49/11; RT 53/10; RT 51/6; RT 53/4; RT 53/9; RT 54/5; RT 54/7; RT 54/9; RT 57/2; RT 58/7; RT 59/14; RT 62/14; RT 68/11; RT 69/3; RT 70/3; RT 71/XIII/3; RT 71/I/5; RT 71/I/2; RT 73/2; RT 73/10; RT 75/13; RT 76/15; RT 77/8; RT 79/18; RT 81/11; RT 81/13; RT 82/1/B; RT 82/1/C; RT 82/9/B; RT82/13; RT 83/1; RT 83/11; RT 84/4; RT 84/5; RT 85/17; RT 86/4; RT 86/18; RT 87/20; RT 88/3; RT 90/8; RT 93/2; RT 96/3; RT 97/10; 11 RT 99/8; RT 99/20; RT RT 99/22; 100/15; RT 100/20/b; RT 101/8/b; RT 101/11; RTC 1/22; RTC 2/72; RTC 7/7] – Az író hirtelen nézőpontot vált, és mi rádöbbenünk, hogy egy külső valaki szempontjából látjuk azt a hőst, akit mindaddig egy fiktív elbeszélő általi narrációban (vagy E/1-es előadásmódban), a legbensőbb gondolatairól is értesülve megismertünk. Néha a külső nézőpont csak a nyelvtanból következik, más esetekben viszont valóban „átmegyünk” egy másik hősre, s az ő nézőpontjából, kívülről is ábrázolódik a korábbi szereplő. (A Mátrix c. filmben körbe is repülhettük.) Mindkét eljárás megtalálható a kötetben. Az elsőre rögtön a 46. oldalon már találunk is példát: „Félálomban hívott egy pesti számot / Látszott ideges mozdulatából / Hogy nem a barátnőjét (…)”. A mindentudó elbeszélő, aki eddig tökéletesen ismerte a hősének még a legbensőbb gondolatait is, hirtelen átmegy külső szemlélőbe, egy olyan megfigyelőbe, aki csak a hős „ideges mozdulatából” gyanítja annak tevékenységét. Ez a megfigyelő nem lehet a titkos részleteket is tudó, omnipotens elbeszélő. # További helyek e témában: 123-124., 150., 169., 197-198., 223., 255., 302., 387., 466.

 

  1. Világtörténelmi események, konfliktusok karakteren keresztüli bemutatása”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 58/4/C; RT 58/5; RT 70/9; RT 85/17; RT 98/1; RT 99/1; RT 2/10; RT 82/1; RT 82/46; RT 59/12; RTC 2/46] – Amikor az író országok vagy korszakok történelmét meghatározó eseményeket az adott időszakban egy adott karakter, általában kisember nézőpontjából mutat be. E kötetben az Etna kitörését ismerjük meg Alma szemszögéből, miközben éppen egy hotelben ébred álmából a 46. oldalon.

 

  1. Kifejezések, hangutánzók, értelmetlen szavak.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 37/2; RT 38/5; RT 52/3; RT 55/1; RT 64/19; RT 82/17; RT 98/5; RTC 1/2; RTC 3/50; RTC 5/6; RTC 9/5; RTC 10/7] – Az írók olykor értelmetlen szavakat is használnak, esetleg értelmetlen kifejezéseket alkotnak létező szavakból. Ez esetben a mentőautó hangját utánzó háromsoros (vers?) betűkombináció próbál hangutánzó szerepre lelni az írásban, s gazdagítja az értelmetlen magyar szavak meglepően gazdag listáját (58.). # Továbbiak: 106., 124., 250., 252., 253., # a kitalált írói nevek táborát erősítik a malacnevek a 327. oldalon.

 

  1. Állandó (eposzi) jelző.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 24/12; RT 26/8; RT 28/13; RTC 3/31] – Nemcsak az eposzokra igaz. Itt is találunk egy ilyen hőst, mégpedig Báthor Özsébet, akinek a jelzője, hogy „öntelt pöcs” (19., 58.)., # hasonló képzettársítás működik, noha nem kifejezetten jelzői szinten Tárkány „Elvis” Béla (292. előtte és tovább) esetében is. # Tárkány csak kétszer kapja meg a „bépéefpéem” társított fogalmát (323, 327.).

 

  1. Verses betétek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 64/16; RTC 2/10] – Sok dalszöveg, önnön idézet voltán túl, egyben verses betétként is funkcionál, a főszövegtől külön versszakokba tördelve. Szövegszinten hozzájuk (is) kapcsolódnak a valódi verses betétek. 12., 13-14., 52., 54., 69., 96., 97., 131., 158., 175., 186., 212., 224-225., 229-230., 240., 249., 250., 356., 363., 401.

 

  1. Sarokpontok.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 6/9; RT 60/15; RT 61/25; RT 76/5; RT 77/10; RT 86/11; RT 89/12/B ; RTA 1/10; RTC 2/12; RTC 3/44] – Olyan ritmusosan megjelenő elem, amelyhez adott konnotáció tartozik. Például a Drakonidák (93., 336., 425.), ami egy meteorraj (érdekes, hogy még én, a sci-fi író se ismerem fejből őket, a wikipédiára szorultam, pedig naponta foglalkozom csillagászattal), és az esküvő említésével együtt, rendkívül lírai jelenetekhez kapcsolódva a szó többször is visszatér. A drakonidákhoz való visszatérés mindig a kapcsolat megerősítéséhez való visszatérés is egyben, így a dolog több egyszerű visszatérő motívumnál (visszatérő motívumokról ld. a 88. pontot). # Aztán ott vannak a politikához csatolható képzettársítások: a „Szent Orbán tér” által egy meglehetősen ismerős név jelenik meg a kötet politikai környezetében (101., 112., 139., 193., 344., „565-566.”, „585.” oldalakon, utóbbi kettőn Orbán Viktor), és bizony ez is visszatérés egy olyan jelenbe, amely a kötetben ábrázolt jövőnek egy lehetséges előzménye. # A „Sztálingrád”-dal (72. oldal) és „fegyverropogás”-sal (74. oldal) kezdődő háborús képek pedig sarokpont-láncolattá állnak össze (ld. 72-es pont), az utalások és a világháborús vonal (l. 46. pont), pedig erősen strukturálja a szöveget, összetalálkozva a 427-437. oldalon a fundamentalista-szállal. Mindezt azonban lásd a 72. pontban. # A könnyűzenei utalásrendszer szintén sarokpont-láncolata a kötetnek, mindig visszatérést jelentenek a mindennapok világához, amikor a dolgok jól és működőképesen mennek: az ember benyomja a rádiót, s valami emlékezetes szól. Így válnak ezek a dalok az emlékezés legodarabkáivá. Minden szám más, minden előadó különböző, de az emlék, amit felidéz, azonos: a jól működő világ képzete. A könnyűzenei sarokpont-tagok végül ugyanolyan láncolattá állnak össze, mint a háborús utalások tagjai, erről szintén a 72. pontban lesz majd bővebben szó.

 

  1. Humoros szituáció az eiróneia (irónia) alakzata révén.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 20/1; RT 29/2; RT 34/2; RT 34/7; RT 57/8; RT 61/17; RT 65/18; RT 71/7; RT 85/1; RT 95/2; RT 97/6; RTA 1/29; RTC 9/24] – A 71. oldal alján a lajstrom (l. 80. pont), amely a katasztrófák ismétlése által fokozza Mátrai világlátottságának érzetét (l. karakterdimenzionálás, 11. pont), a 72. oldalon egy ironikus „katasztrófában” végződik: egy reptéri bőrönd elvesztésében, ami nem fizikai, hanem pszichikai szenvedések okozója, s pótolhatatlan veszteségként ritkán értelmezhető (a katasztrófák sorából némiképp kilógva a humoros kifejezésmódhoz tartozik). # Később az író a magasztos esztétikai minőségű, ráadásul drámai formában íródott fénykórus-részben a katolikus pap után Joó Borit (becézve!) juttatja kétsoros szólószerephez (262.), ami által erősen ironikussá válik a szituáció, hiszen a kisember nem képviselheti (vagy nem simán) a magasztos értékkategóriát (hasonló szituáció vagy szerkesztésmód egyébként a kötetben sokszor ismétlődik). # Ironikus egyébként már maga a kórus létezése is (a karácsony misztériumába beleszövődő szociális tartalmak miatt), ugyanakkor a „Kisded ragyogása” kezdetű sor (a katolikus pap szájából), nos ott a Kisdednek (Krisztusnak) egy tüzijátékot kell felülmúlnia a szövegben („sokkal fényesebb”), hát igen, az megint egy vásári bohóci szerep, illetve kategória Jézus K. számára. A tüzijáték a nép szórakoztatására való, míg a Kisded születése a nép megváltásának magaszttal teljes eseménye. Így aztán nem is azon csodálkoztam Térey János irónia-felfogása kapcsán, hogy Bethlehem csillagát ezerbe klónozza és sündisznónak álcázza a kórus a 262. oldalon, hanem inkább ennek rejtett szembeállásain, amelyek erőteljes szatírikus színezetet adnak rengeteg más helyen is a szövegrészleteknek (szakralitás-szekularitás; választékos-vulgáris, alantas-magasztos, történelmi-politikai, stb. cseréje sok helyen). # Kőnig időmértékes (tkp. metrizálható) szólója a 263. oldalon pedig egyenesen elbűvölt. # Továbbiak: 492., 507.

 

  1. Részletezés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 39/5; RT 42/1; RT 45/5; RT 49/11; RT 57/2; RT 71/2; RT 76/15; RT 82/1/B; RT 84/4; RT 86/4; RT 87/20; RT 88/3; RTA 1/26; RTC 2/36; RTC 2/42; RTC 2/58; RTC 3/12; RTC 4/25; RTC 4/29; RTC 4/29; RTC 11/9; RTC 11/26; RTC 12/16] – Az író sokkal részletesebben írja le a helyszínt, semmint szükség lenne rá, s ebből késleltető-hatás fakad. # Ilyen részletezés található még a 74. oldalon („újságpapír között / Dísztárcsatörmelékek…”), # a 107. oldalon a szüret kapcsán, # a havazás részletezése a 113. oldalon, # majd a „hirtelen” megjelenő vaddisznócsorda előjeleit, jellemét („nyugodt, bár ijesztő lények”) és tevékenységét a 163-164. oldalon, ami egyébként ellentmondásban van a hirtelenség általános elvével (ld. 138. pont). # További részletezések a kötetben, a teljesség igénye nélkül: 165-166., 169., 170., 218., 290., 291., 293., 317., 456-457., 483-485., 500-503., 514-517., 579-580.

 

  1. – „A világ történéseire vonatkozó általános leírás” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 98/8; RT 100/21; RTC 1/33; RTC 2/37; RTC 2/46; RTC 6/14; RTC 7/15; RTC 8/17] – A leírások része. Még akkor is, ha dialógban hangzik el, a háttérvilágot festjük meg általa. A 76. oldalon a pusztulás képeinek általános megjelenítését kapjuk, hamueső, szüret nélküli évek, utoljára aratnak az aratók, Isten fakóbbik Napja: ezek már apokaliptikus viszonyokat előlegeznek. Az első igazi, klasszikus értelemben vett általános leírás viszont a 242-243. oldalakon tűnik fel: „Egész nap szél fújt”-kezdettel, csatlakozva a világvégi sci-fik utópisztikus általános leírásaihoz. Továbbiak a kötetben: 248., 262. (Fabrícia szólója); 385-386. (krízisközpont jelentései), 422. (hókotrás), 453. (az utakon rekedtek), 455. (krízisközpontok, katasztrófavédelem), 521. (Budapest lakossága), 601-602. (az év eseményei).

 

  1. – „Apokaliptikus elem – haláltánc” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/12/7/B; RT 32/12; RT 42/6; RT 53/1; RT 85/20; RT 86/19; RT 98/3; RT 99/5; RT 100/21; RTA 1/21; RTC 2/8; RTC 3/8; RTC 5/25; RTC 8/2; RTC 9/31; RTC 10/55] – Talán furcsa dolog ezt a két témát összepárosítani, mégis úgy figyeltem meg, az esetek többségében együttesen fordulnak elő. S ha még külön-külön is találunk rájuk valamely műben, a funkciójuk nagyjából egyező. A szóalak leírása önmagában is ilyen elemnek tekinthető (a „haláltánc” és az „apokalipszis”), mivel erősen hordozza a kötött konnotációkat. Jelen kötetben a vulkán tevékenysége a pusztulás képeit produkálja, ahonnan már csak egy lépés a természetfeletti bevonása, s a két dolog összekapcsolása, ami első ízben a 76. oldalon történik meg („Isten mostani fakóbb Napját sem”), s a ’kegyelem’ szóval, az isteni kívánsággal és a bűnök felemlegetésével a 77.-en folytatódik erősebben. # Innen már csak egy lépés lesz a tökéletes haláltánc behozatala a történésekbe a 86. oldalon, amely egyaránt ragadhat el mindent teremtettet, élőt és élettelent: Párizst, Londont és Rómát ugyanúgy, mint pápát és protestánst, a bálványimádót, a sivár lengyel rónát, az albán bunkereket, és természetesen a sört; semmi sincs biztonságban! Se a Mária-kultusz, se Monaco, se a balti dokkok vagy svájci bércek, a könyvtár Szarajevóban (86-87.). # További apokaliptikus (ill. haláltánc) motívumok még: 107. (itt maga a ’haláltánc’ szó jelenik meg), # a bűn és a Sátán említése a 175.-en, amint az ember életére tör, # de ide tartozik az évezredes prófétai várakozás „teljesülése” is a 265. oldalról, # meg „a világ utolsó napjá”-nak említése a hóeséssel kapcsolatban a 284.-en, # a Halál, ördögök és angyalok szerepeltetése a 333-on, # az „armageddon” emlegetése a 389-en, # és a haláltánc-ábrázolásokhoz köthető a 438-442. oldalon található „Fogaskerekű-haláldal” is. # Továbbiak: 493. („a világ legutolsó napja”), # 576. („apokaliptikus polgárháború”), # 585. („a halál segít rajtad”).

 

  1. Fokozás és fokozatosság’ – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 15/4; RT 15/8; RT 15/9; RT 16/14; RT 17/4; RT 18/7; RT 20/12; RT 20/13; RT 21/4; RT 22/9; RT 23/9; RT 32/6/A; RT 45/7; RT 50/4; RT 63/7; RT 68/8; RT 72/15; RT 76/9; RT 78/10; RT 84/2; RT 84/20; ; RT 91/7; RT 95/1; RT 97/1; RT 97/1/A; RT 101/4; RTA 2/16; RTA 2/104] – Azon belül pedig A bezártságélmény fokozása [lásd bővebben: RT 50/4] történik a 78. oldal legalján, amikor kurzívval kiemelve a szerző először a bizonytalan időkeretű teljes légtérzárról, majd a meghatározott, de véges időkeretű részleges légtérzárról, majd a minden repülési tevékenységet beszüntető végleges légtérzárról beszél.

 

  1. Új szereplő, új helyszínen.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 26/11; RT 27/9; RT 42/4 (itt új regény tekintetében); RTC 7/50; RTC 9/6; RTC 10/35; RTC 11/44; RTC 12/5] – Megjelenik Labancz Győző az Istenhegyi úton a 99. oldalon. # Aztán egy harmadik (?) szálként a korábban (34. oldal) mellékalakként megismert Dolina Iván vár ránk a reggeliző asztalnál a 168. oldalon. Az ő „új szereplő” volta nyilván csak abban az értelemben igaz, hogy korábbi megjelenése egy kisstílű vita kapcsán egyszeri eseménynek látszott, a nevét meg se jegyeztük, s utána kb. 100 oldalig meg se volt említve (a 128. oldalon bukkan fel újra a neve, és csak ott tudjuk meg visszamenőleg, hogy ő Alma férje, ott a róla való asszonyi reflexió kb. 2 oldal), s most íme, a hős nézőpontot is kapott, és főszál lett belőle (vagy nem lett belőle főszál, mert ingatag a szövőszék), de a dolgait követni lehet. Ilyen tekintetben tehát Dolina Iván valódi új húsnak, új szereplőnek számít a 168.-on. # Vadiúj mellékszálat nyit az író a 199. oldalon Kőnig Attila írónak is a Fácán vendégló udvarán, később a hős belefolyik egyéb történésekbe mellékalakként. # Továbbiak „új szereplő” témában: 245. (Franci); #114. (Joó Bori), # 355. (Tárnok Béla).

 

  1. Diszkrét (értsd: tapintatos) szöveggel kontrasztba hozható vulgáris kifejezés” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 88/4; RTA 1/9; RTC 11/81] – A kontraszt része [RT 71/XVII/2; RT 88/4; RT 99/7/A; RT 100/17; RTC 4/11; RTC 4/12; RTC 11/57]. Más néven káromkodások és trágár kifejezések. A alapvető véleményem, hogy ha az ellenpontozás a cél, vagy a dolog egy-egy karakter szlengjéhez kötődik, a szöveg többi részével kontrasztba hozott vulgarizmus többnyire használ az írománynak. Szatíráknál a kontraszt természetesen elmarad, mert a trágárság célt vált és társadalomkritikává változik, amely lényeges ironikus felhangjait veszítené el a trágár kifejezések nélkül. Ugyanez igaz a vágáns költészetre is. Másrészről azonban, ha az író túlzásba esik, vagy elfelejti a dolog funkcióját, a vulgarizmus trágyamosássá is alakíthatja a szövegét. Maga a vulgaritás az átnézett százegy sci-fiben és egyéb zsánerben szinte teljesen hiányzott, mindössze két helyütt fordult elő, Heltai vénuszlakóinál (ami már-már szépirodalom), illetve a Hegylakóban volt két enyhe káromkodás, a szleng részeként. Újabban, és ez idegesítő, a vulgarizmus a magasirodalomból átszűrődve már kihat a sci-fire és fantasyra is. Jelen esetben a vulgaritás-sor a 110. oldalon kezdődik, egy szabadszájú SMS-sel (ami szövegszinten kapcsolható Patrícia megelőző kalandjával), aztán jönnek a továbbiak, amelyek között vannak a szövegbe színdisznón integrálható káromkodások, illetve olyan trágárságok is, amelyek már nem biztos, hogy menthetők ennyire: 188., 190., 192., 199., 210., 226., 264., 269., 281., 296., 306., 314., 344., 396., 398., 418., 432., 450., 500., 501., 518., 564., 570., 592.

 

  1. Az események feldolgozása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 21/2; RT 53/4; RT 58/5; RT 98/10; RTC 2/20; RTC 10/48; RTC 11/60] – Azon belül pedig „Az esemény feldolgozása nem juttatja új információhoz a befogadót” – dobozka, magyarán a szappanoperákban is általában alkalmazott tipikus női csevely történik a 114-116. oldalon. # A címbeli sztereotípia monológikus megjelenésére is találunk példát a 176. oldalon, Dolina Iván dühöngése tekintetében. # Radák halálát pedig a nyomozónak adott válaszok közben dolgozzuk föl (575-576.).

 

  1. A hasonlóság szavai.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 6/8; RT 38/5; RT 68/14; RTC 1/11; RTC 3/18; RTC 5/22; RTC 6/6; RTC 10/9] – Elsőként ’Dolina’ Iván neve csendül össze erősen a ’Dorina’ magyar női névvel. Majd a 116. oldalon Czikora Norbert neve Szikora Róbertet idézte föl, a hangzásbeli hasonlóság eléggé egyértelmű, tovább erősítve a könnyűzenei vonalat (l. 72. pont), ami a következő oldalon folytatódik is a Bee Gees-zel (l. még a 34-es pontot). Czikora egyébként nem csak hogy a neve által él, többszöri említése révén igazi szellem-szereplője a történetnek: 116.; 556.; 581. Végezetül „Tárkány” főpolgármester neve egyszerre emlékeztethet a ’tárkony’ vagy a’sárkány’ szavunkra, első említései a 237-238. oldalakon.

 

  1. Az író regényszereplővé változik.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 60/1; RT 86/15; RT 81/9; RT 85/13; RT 86/3; RT 87/3/A; RT 87/11; RT 87/13; RTA 1/12; RTC 8/12] – Amikor az író a 120. oldalon kiszól a történetből („el kell mondanom, hű olvasóm”), a történet váratlanul narrátort vált, egy fiktív elbeszélőt csatol a meséhez, aki „az” íróként értelmezi önmagát. Mindeddig nem volt személy a narráció mögött, nem volt jelen mindentudó elbeszélő, aki elmesélte volna nekünk ezeket a dolgokat. A váltás tehát a 120. oldalon erőteljes, mert amikor bekövetkezik, onnantól fogva megjelenik előttünk valaki, aki az eseményeket elmondja. Mivel fiktív irodalmi szövegről van szó, nem lehet azonos az íróval, hiszen az író nem fiktív, ő itt él közöttünk, nem lehetett szemtanúja azoknak a jövőbeliként feltüntetett eseményeknek, amelyek nem is történtek meg, és soha nem is fognak, így be sem számolhat róluk szemtanúként (senki). Az, aki itt hozzánk szól, az a fiktív elbeszélő, aki ezen a módon, új szereplőként bekerült a történetbe, beszélhet magáról s a vele történtekről, külön események eshetnek meg vele, tárgyalhat velünk, titkos információkat adhat át a „regénybeli” alakokról, a dolgok hátteréről, tehát a verses epikának mintegy a részvé vált e lépéssel az elbeszélő is, egy új szereplőként. # További írói kiszólások: 122., 129., # a 202. oldalon pedig a főhős gondolatainak elbeszéléséből vált pozíciót a szerző az „emberünk” szó beiktatásával, amely rögtön a korábbi szemszögön kívül helyezi a hőst, és képbe hozza az írót, aki mindezt elmondja nekünk. Ez nem a megszokott írói kiszólás, mert csak a személyrag jelzi a dolog hovatartozását, de jelentéktelen nyelvi elemzés után a dolog teljesen egyértelmű. # Továbbiak még: 249., 300., 311., 373., 429., 432., 468. (zárójeles rész), 551., 570., 583., 602-603., 608.

 

  1. Kétsíkú analitikus gondolatfolyam.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 71/6; RTA 1/8; RTC 10/53] – Politikával foglalkozó írásokra jellemző. Az a pillanat, amikor az író ír valamiről, de ugyanakkor másról ír. Esetleg elkanyarodik a témától, vagy belekódolja a véleményét a szövegbe valamiről/valakiről. Jelen kötetben a 120-121. oldalon pl. a szerző a jövőbeli magyar miniszterelnökről ír, de ezáltal a korábbiakat jellemzi, a szöveg túlmutat önmagán, az elsődleges jelentésén. A szerző mintegy analizálja a politikus személyiségét a regény fikciós síkján, de egy másik értelmezési horizonton a korábbi magyar miniszterelnökök jellemzése is folyik (lakoma pestis iden). Ez a dolog egyébként sok esetben jellemző a szépirodalmi művekre. # Ugyanilyennek tűnik a hóemberek pusztulásának jellemzése a 171. oldalon (emberekről alkotott felfogás jelenik meg a sorok között), noha ez utóbbi nagyon finom társadalomkritika, amibe csak törékenyen és fölöttébb bizonytalanul sejthetők bele az író korábbi (esetleges) ilyen irányú tapasztalatai. # Továbbiak: 196. (hóseprés); 240. (makramé); 265. (a katolicizmus tárgy és cél nélkül csapong); # és erre a dologra példa a 267-269. oldalak átfordulása rímes verselésbe, mivelhogy éppen hagyományörző „zsibvásárról” szól a tematika. A rímelés pluszjelentést ad ezeknek a soroknak, és kontrasztot alkot az előzményekkel, mi meg gondolhatunk, amit akarunk, miért is van ez, és miért pont itt. # Aztán itt vannak a 324. oldal „botránybaloldal” és „maffiajobb” kifejezései, amelyek bizony minősítések, és szintén kívülről lógatnak be a regényvilágba egy kis aktuálpolitikát, amit nyiltan nem tárgyal ki az író, e szavak azonban, éppen kifejezőerejüknél fogva, túllépnek a kötet „visszafogottan nyilatkozó” hősein. # Továbbiak: 326 (hegylakók); 329. (gyűlöletszükséglet), 340. (utolsó nyolc év), # s másképp nem tekinthető a 376. oldalon, a távoli jövőből a mának szóló írói utalás sem arról a bizonyos „befagyott” március 15-éről. # Ide sorolható ezen kívül a „több százezer kivándorolt fiatal” hazahozása (379.) is. Ezek aktuálpolitikai események, amelyek lappangva, alkalmanként megvillanva pislákolnak elő a szövegből, mint olyan problémák, amelyek a „ma”, a jelen bajai, de az adott írás, az adott szövegrészlet elsődlegesen nem ezekről szól. Nem volna helyük a jövőbeli idősíkon. # Ide tartozik még a 408. oldal „terhes császárnéja” is. # Továbbiak: 417. (SMS), # aztán kiérződik a többféle „értelmi horizonton” elhelyezhetőség a sámános jelenetből (433.), mivel az író a jövő „fundamentalistáit” a ma hagyományörzőiként dimenzionálja, ami szintén elég kétértelmű dolog, és az ehhez csatolható jelenségeket emberi ostobasággal köti össze. Ugyanígy az itt elkövetkező teljes Laura-jelenet szól magáról az embertípusról is, amely a csábító eszmékkel könnyen megfertőzhető. # A 492. oldalon Radák miniszterelnök megvető ítéletet alkot a meglehetősen étvágygerjesztő fogásokról, ennek kapcsán én meg arra gondoltam olvasóként, a karakter olyan dolgot tesz (lekezeli a gusztusos fogásokat, ami egyben ironia is), aminek a célzatos narrációja a hősön keresztül az általa betöltött posztnak szól, magyarán, hogy egy miniszterelnöknek még a legjobb sem elég jó, így megint csak arra lyukadunk ki, hogy az író olyasminek ad hangot a hősén keresztül, amiről elsődlegesen nem ír (szegény-gazdag ellentét). # A „nem zörög a haraszt, ugye, olvasóm?” – írói kiszólás pedig egyértelmű célzás és hittétel amellett, hogy a kötetben leírtakat az ott nyilvánvalónál sokkal tágabban kell érteni, illetve olvasóként el kell gondolkodnunk róluk, erre az 583. oldalon kerül sor.

 

  1. Fikciós szintek variálása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 1/6; RT 1/7; RT 3/3; RT 3/5; RT 2/11; RT 6/4; RT 13/7; RT 19/1; RT 19/4; RT 19/6; RT 20/7; RT 24/8; RT 24/9; RT 25/8; RT 29/9; RT 29/12/9/A; RT 31/7; RTC 32/2; RT 33/6; RT 33/7; RT 34/1; RT 34/5; RT 34/10; RT 35/1, RT 35/3/A/4; RT 35/3/A/7; RT 35/6; RT 35/8; RT 35/10; RT 35/20; RT 36/5; RT 36/8; RT 37/7; RT 38/4; RT 38/5; RT 38/8; RT 39/2; RT 45/2; RT 54/6; RT 55/9; RT 56/5; RT 56/12; RT 56/16; RT 60/11; RT 61/9; RT 61/15; RT 71/3; RT 74/8; RT 75/10; RT 79/6; RT 79/7; RT 79/10; RT 83/3; RT 83/14; RT 85/12; RT 87/1; RT 87/2; RT 87/11; RT 88/5; RT 88/23; RT 93/1/B; RT 94/1; RT 94/2; RT 98/6; RT 99/1; RT 99/12; RT 99/16; RT 100/9; RT 101/5; RT 101/8/b; RTA 1/34; RTA 2/128; RTA 2/149; RTC 2/34; RTC 2/51; RTC 2/84; RTC 4/9; RTC 8/11; RTC 8/12; RTC 10/73; RTC 11/75; RTC 11/77; RTC 52/1] – Azon belül pedig a Különböző történelmi korok (múlt, jelen, jövő) egy szintbe hozása, egy térbe mozgatása [RT 2/11; RT 13/7; RT 19/1; RT 24/9; RT 29/9; RT 31/7; RT 33/6; RT 33/7; RT 34/5; RT 34/10; RT 35/1; RT 35/8; RT 35/20; RT 36/5; RT 37/7; RT 38/4; RT 38/8; RT 39/2; RT 61/15; RT 71/3; RT 79/7; RT 83/3; RT 87/2; RT 93/1/B; RT 99/1] jellemzi a 132-133. oldal eszmefuttatásait, ahol a Várfok utca és a hó kapcsán a tragikusan végződő 1944-es budai kitörési kísérletről olvashatunk részletesebben. # Ugyanez történik a 220-222. oldalon Rajk László ábrázolása kapcsán is. # A 305. oldalon Labanc Győző látomása hozza metszetbe a történelmi korokat. Továbbiak: 311., 428-431. (és itt már a fundamentalisták vannak a géppuskafészkek mögött, mégis a jelenet leírásai a korábbi képek és gondolatmenetek, utalások végett (l. 48. pont), és a sarokpontok ill. sarokpont-láncolat miatt (l. 34. és 72. pont) a világháborús harcok képeit hozzák e jelennel metszetbe. # Továbbiak: 432., 448., 498., 559., 561.

 

  1. Tárgyi tudás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 57/7/A; RT 72/2; RT 85/10; RT 93/1/B; RT 99/12] – Az adott történelmi szituációra vonatkozó pontos és szakszerű ismeretek nélkül sok szövegrész nem jött volna létre. A tárgyát érintő tudás Térey eme művének védjegye, gondoljunk csak arra a rendkívül széles körű tudományos apparátusra, amit az északi tájon történt lávakitörések kapcsán használ (l. 23. pont). Néha szükségszerű a mű témájául választott eseményt megalapozó tudományt és annak terminológiáját ismerni. # Igaz, amilyen remekül működik ez a kötet elején (pl. a 24-26. és a 28-29. oldalakon), annyira kétséget hagy maga felől a 270.-en, amikor az író az orális fixációt az oralitástól való undorodásként értelmezi.

 

  1. Utalások. „ – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 28/8; RTC 2/59] – Az Információs különbségek karakterek, elbeszélő és befogadó között” pont része. [Lásd: RT 11/12; RT 17/5; RT 17/6; RT 18/1; RT 20/7; RT 23/5; RT 23/8; RT 24/2; RT 24/14; RT 25/7; RT 28/8; RT 29/12/5/E; RT 33/10; RT 35/3/A/6; RT 36/2; RT 43/2; RT 45/6; RT 47/4; RT 49/7; RT 52/4; RT 58/ (második) 12-es pont; RT 6/1/a; RT 6/1/b; RT 76/19; RT 79/17; RT 80/8; RT 80/10; RT 81/11; RT 82/7; RT82/7/B; RT 83/12; RT 84/19; RT 87/8; RT 93/3; RT 97/8; RT 98/12; RTC 2/56; RTC 4/17; RTC 4/23; RTC 4/24; RTC 5/14; RTC 7/49; RTC 7/56; RTC 8/18; RTC 9/43; RTC 10/75; RTC 10/105]. A szerző nem írja le nyiltan, de felkelti bizonyos utalásokkal az olvasó gyanúját, hogy a sorok között valami más is megbújik. Annyiban különbözik a kétsíkú analitikus gondolatfolyamtól (l. 45-ös pont), hogy ez a dolog összefügg a történet cselekményével, tartalmával, történetével, tehát a mese szerves (értsd: minden mással kapcsolatban álló) része. Ilyen gyanakvást keltő dolog a regényben a Budapest háborús múltjára utaló rengeteg kép, emlék, adoma, anekdota, fantazma, de maga a háború gondolata is a 72. oldal ’Sztálingrádjától’ és a 76. oldal harckocsironcsaitól kezdve, egészen Bajor Gizi villájáig, ami az utolsó oldalakon található. „Szívesen legéppisztolyoznám ezt az egészet” – sziszegi a látomásaival küzdő Labancz Győző a 109. oldalon, aztán jön az utalás „az ötvenes évek gyilkos telére” a 113.-on. Ezek a dolgok egyúttal láncot is alkotnak a művön belül (l. sarokpont-láncolat, 72. pont), ugyanúgy, mint a könnyűzenei elemek. # A további háborús utalások a könnyűzenei utalásokkal együtt a 72. pont alatt (sarokpont-láncolat) találhatóak, illetve megemlíthetőek még itt a 46. pont fiktív jelenetei is. # Utalásnak tekinthető ezen felül a 382. oldal tömeges madárpusztulása is, mégpedig arra, hogy valami erőteljes katasztrófa közeleg (vö. pestisleírások). # Ilyen utalás lehet még a 429. oldalon az ’Etele’ (kiemelten magyar) név egy környezetbe hozása a „tigrisgarnéla-farkakkal” (Tigris – német tank), és a hozzá kapcsolható „vörös tonhalak”-kal, a „lerúgok két csillagot az ötből”-kifejezéssel ugyanazon az oldalon. # Az igazi azonban, amikor a 432. oldalon, miután az író metszetbe hozta a világháborús Budapestet a fundamentalisták által megszállt területtel, Laura egy mondatban elmondja ezt számunkra, olvasóknak is: „Ezt a teret folyton egy másikkal keverem…” (l. fikciós szintek variálása, 46. pont).

 

  1. Az író játéka.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 45/3; RT 45/6; RT 54/18/A; RT 65/15; RT 74/12; RT 81/5; RT 84/17; RT 85/25; RT 86/3; RT 88/5; RT 101/8] – A „böszme” szó szövegbe emelése a 136. oldalon mindenképpen ide tartozik. # Ugyanígy érdekes a Szent Orbán tér képbe hozása is (101. oldaltól), ami sarokpontként (ld. 34-es pont) működve többször visszatér, s napi politikával terhelt gondolkodásunkat érdekes konnotációkkal látja el, ez egy írói játék, hogy a hősünk éppen arrafelé járkál.

 

  1. Szövegidegen név vagy szó tudatos alkalmazása” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 1/4] – Múltidéző stiláris elemként működik a szövegből kilógó a ’grandeur’ szó a 111. oldalon, főként a magyar toldalékolás és persze a kurziválás miatt. Ugyanígy az ’informal’ a 156-on. Hibás használatra példa a 173. oldalon alkalmazott „sákramentumok” (az értelmes szakramentumok helyett). A 175. oldalon alkalmazott „pustol” szó pedig az adott sor újraolvasására késztet, mivel olvasóként át kell gondolnunk az adott helyzetben, hogy érdemes-e a szóalakra rákeresnünk az interneten egy szép mondat megértésének reményében, vagy az író egyszerűen csak unatkozik és kötekedni akar velünk. (A ’pustol’ (=erősen fúj) ugyanis egy elfeledett tájszó, a Debreceni Cívis Szótár jegyzi, és hát az író debreceni születésű, ami az ország lakosságának kb. 4 százalékáról szintén elmondható. Éppezért lehet, hogy az író tényleg kötekedni akar velünk.)

http://elfelejtettszavak.blogspot.com/2015/10/pustol.html

 

  1. Anekdota – Adoma.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/2; RT 29/3; RT 30/5; RT 40/8; RT 41/3; RT 44/2; RT 57/6; RT 64/2; RT 65/2; RT 65/16; RT 78/5; RT 100/4; RTC 2/35; RTC 3/16; RTC 6/26; RTC 9/19] – Egy anekdota (vagy inkább adoma) található az EB-döntőről a 74-75. oldalon, # Tompa Henrikről a 142. oldal tetején, # a háborús magyarról a 355-357.-en, # Tárkányról az 537.-en.

 

  1. Regény a regényben pillanat.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 8/7; RT 13/7; RT 21/3; RT 35/21; RT 44/2; RT 51/6; RT 53/9; RT 53/10; RT 54/5; RT 54/7; RT 68/11; RT 69/3; RT 70/3; RT 73/10; RT 75/13; RT 77/8; RT 79/18; RT 81/11; RT 86/18; RT 90/8; RT 101/8; RT 101/8/b; RTC 4/28; RTC 7/7; RTC 7/51] – A sokat használt, hangzatos névvel ellentétben itt természetesen csak rövid beékelődő visszaemlékezésről van szó, felütéssel, bonyodalommal, tetőponttal és lezárással. Patrícia Facebookos története egy külön retrospektív betét, amit a hóban való ácsorgás közben gondol végig Győző (144-148). # Ugyanilyen Balázs története is a 155. oldalon, # a pap monológja a 174.-en.

 

  1. Webes utalás található a történetben.” – A 143-145. oldalon megismerkedünk Patrícia történetével, akit az osztálytársai Facebook-oldalán nemcsak zaklattak, de hamis profilok létrehozásával és intim (részben hamisított) tartalmak közreadásával bűncselekményt is követtek el ellene (természetesen bűntetlenül). # Facebook, web és e-mail a 147. oldalon. # A 193. oldalon feltűnik a ’honlap’ szó, # a 388.-on a „Facebook”, # a 396-397. oldalon a lájkolások és maga az Internet szó vetődik fel. # Továbbiak: 398., 602.

 

  1. Az egyik írói szál a másikra irányul.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 48/6; RTC 49/4; RT 53/4; RTC 2/22; RTC 2/82; RTC 9/32; RTC 10/15; RTC 11/64] – Előfordulnak a történetben olyan pillanatok, amikor az egyik (általában párhuzamos) szál szereplői a másik szálon megismert és követett szereplőkről beszélnek, vagy olyasmit cselekednek, ami hatással van azoknak a különálló történetére is. Sajnos e kötetben ritkán tapasztaljuk, hogy az egyik szál konkrétan is beleavatkozna a másikba, vagy a dolog a klasszikus módon működne, mivel itt a cselekmény maga is szinte csak jelképes és töredezett. Így egyes hősök megjelenése egy másik hős narratívájában, noha gyakori, többnyire rendszertelen és pillanatképszerű, mindössze a karaktereket mélyíti el vele valamennyire a szerző, és a dologban rejlő igazi lehetőségek kihasználatlanok maradnak. Mindazonáltal nem árt, ha számbavesszük ezeket a pillanatokat: 150. (Mátrai kezd beszélni Labancz Győzőről); # 171. (Labancz Győző lánya Dolina Alma száljában); # 204. (Kőnig Attila szálába lép be Tompa Henrik); # 304. (Labanczéknál jelennek meg Mátraiék); # a 306.-on a már bemutatott karakterré változott Joó Bori jelenik meg Labancz Győzőéknél. # Továbbiak: 322., 326., 386.-387, 420., 459., 471. (Henrik), 492., 508., 547., 550.

 

  1. Fonetikus helyesírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 28/2; RT 94/1/A] – Fonetikus helyesírás. ’Mísz’ a Ms. helyett a 152. oldalon.

 

  1. Elégikus él” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 23/3; RTC 1/19; RTC 3/45; RTC 12/17] – Fruzsina eléggé szomorkás hangulatban gondol rá, hogy nem kell majd az ő Ágostonjának, ha már nem lesz gyönyörű és fiatal, ha már nem lesz semmije (155.). # Továbbiak: 161., 181.

 

  1. Alliteráció.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 18/1] – Ha már verses epikát olvasunk, hadd legyen itt pár szép sor, (többek között) alliteráló mondatkezdő szavak a 157. oldalról: „Dúdolgatja nyári / Dúdolnivalóját télen / Dalos jókedvében (…)”.

 

  1. Atmoszférateremtés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 54/17; RT 62/11; RT 63/2; RT 77/1; RT 78/4; RT 81/1; RT 85/8; RT 86/1; RT 94/1/A; RT 99/10; RT 100/21; RTC 2/39] – Azon belül is nosztalgia (161.) és világfájdalom (156). # Szintén nosztalgia jellemzi a 401. oldal visszatekintéseit, s a múlt zenéinek felidézését is.

 

  1. Akcentus vagy tájszólás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 58/6; RT 66/2; RTA 1/38; RTC 1/28; RTC 10/8; RTC 11/21] – A 161. oldalon jelenik meg a ’sipka’ az általánosan használt ’sapka’ helyett, ami lehet tájszó és természetesen anakronizmus is (l. a 22. pontot). A 298. oldalon egy szó el van harapva (agyalágy’). # Továbbiak: 523. (skacok).

 

  1. Szakszavak széleskörű használata.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 71/1; RT 77/4; RT 85/10; RTA 1/11] – A fogalmakat jelölő szavakon túl ide tartoznak a szaktudományok jellegzetes tárgyai, objektumai, alanyai és területei is. A mű rengeteg olyan szót használ, ami különböző tudományok terminológiájához tartozik. Többnyire ide soroltam azokat a szavakat is, amelyek valamely speciális területen használt anyagok nem közismert nevei (pl. ’keramit’, geológia (78.)), és a széles körben ismert, de mégis valamely tudományterülethez erősen kapcsolódó szavakat, mint például a ’metroszexuális’ (67., pszichológia), vagy a ’cirkulációs rendszer’-kifejezést (85, meteorológia), amely bár közérthető, mégis egy konkrét, különálló tudomány jellegzetes, belső szókincséhez tartozik, stb. Ugyanakkor egyes kifejezéseket szélesebb rétegekhez (és szélesebb korosztályokhoz) kötődő elterjedtségük okán nem soroltam ide (pl. ’hormon’ – orvostudomány, 344.; ’pacifista’ – politika, 357.; ’szubrett’ – színháztudomány, 364., stb.) Az így felfogott szakkifejezések tehát a kötetben: 15., 20., 25., 29., 55., 59., 62., 67., 78., 85., 90., 92., 93., 102., 103., 104., 105., 107., 108., 111., 114., 118., 121., 123., 124., 126., 129., 156., 160., 221., 285., 288., 294., 295., 304., 309., 311., 312., 313., 320., 324., 336. (’Drakonida’ – csillagászat, ugyanez a 93., és 425.-ön is), 342., 346., 351., 379., 386., 389., 391., 408., 409 (’mindenórás’ – szülészet, orvostan), 411. (’sub rosa’ – történelem), 413. (’előtej’ – orvostan), 419., 425., 428., 430., 439., 455., 471., 475., 482., 491., 492., 494., 500., 507., 510., 513., 517., 524., 532., 534., 539., 544., 545., 552., 557., 575.

 

  1. Entitások alkotása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 9/1; RT 55/1; RT 56/1; RT 82/17; RT 85/3; RT 87/17; RT 98/5; RT 101/15; RTA 1/15; RTC 1/20; RTC 2/19; RTC 4/6; RTC 6/15; RTC 7/2; RTC 8/4; RTC 9/5] – Azon belül olyan szavaké, amelyek nem léteztek azelőtt, az író fordításai vagy önnálló alkotásai. Pl. ’anarchopunk’ a 106. oldalon, ami az angol ’anarcho punk’ magyarítása és átvétele, a jelentése olyan punk rock zene (vagy annak a képviselője: anarchist punk), ami szellemiségében az anarhiát, mint politikai irányzatot képviseli és propagálja. # Ugyanide tartozik a következő sor, hangutánzó, az adott zene muzikális tulajdonságait kifejezni próbáló ’Dajjnng’ szó is, ez pl. nemigen hiszem, h előfordt volna más, általam olvasott szövegekben, a kategória szerint az értelmetlen szavak táborát erősíti (a lap alján megjelenő ’dong-dong-dong’ kifejezést viszont már talán hallottuk Csonka Picitől („Ding-dong” c. könnyűzenei felvételére gondolok), s egyéb helyeken. # A 405. oldalon a ’Nemtanácsos’ posztjának megalkotását is ide sorolhatjuk (új kifjezés szósszetétellel). # Ide tartozik az 522. oldal ’katarzispop’-ja is.

 

  1. Ismerős helyszínek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 75/14; RT 99/1; RTA 1/18] – Itt mindig konkrét helyszínekre gondolok, és nem általánosra. Olyan helyszín, ahol megállhatunk, és amit beláthatunk magunk előtt a maga teljességében. Tehát nem Újbuda, hanem Allee bevásárlóközpont. Nem Duna, hanem A38-hajó. Nem Római-part, hanem Aquinkum Múzeum. Továbbá voltak méretbeli kitételeim is, például amennyiben az író megemlíti pl. Budapestet, hiába látható be a terület mondjuk a Citadelláról, az mégsem egy helyszín, az egy város. Bár ismerjük Budapestet, el tudjuk képzelni, területileg túl nagy hozzá, hogy ott bármi is egymással összhangban lejátszódjon, ellentétben például a Déryné vendéglővel (114. oldal), ami egy sokkal kisebb, jól ismert étterem Budán. Így aztán topográfiai értelemben csak azokat a helyszíneket vettem közvetlenül e csoportba, ahová a hősök könnyen beleképzelhetők, amiben elépzelhetők, hogy ott vannak, és ez bennünk (a befogadóban, nyilván), az ismerősség érzetét keltheti, hogy „tudom, hiszen én is jártam ott” (és nem „ahol”). Mint oly sok magasirodalmi alkotásban, a történet tehát e kötetben is körülöttünk, nálunk, a mi világunkban játszódik, olyan helyszíneken, amiket magunk is megfordulhattunk. Csak hazai helyszíneket soroltam ide, tehát olyn helyeket, ami minden magyar számára ismerős lehet (függetlenül attól, hogy járt-e ott vagy sem; én magam jártam-e ott, vagy sem). Tallán ennél a sztereotípiánál érezhető a legjobban, hogy sci-fire vonatkoztatva alakult ki, hiszen gondoljunk bele, mennyivel erősebb hatáselem egy hazai jelenet pl. egy csillagháborús sci-fiben, mint pl. a Jóban-rosszban c. sorozat kedd esti epizódjában – de azért természetesen, mint mindenhol, e kötetben is bír funkcióval). Hazai, ismerős helyszínek vannak tehát megemlítve többek között a következő oldalakon: 32., 45. (Itt a ’Miskolc’ szó retorikai funkcióval bír, ellentétben pl. a 31. és egyéb oldalak ’Budapest’-jével, l. 63. pont), 55., 84., 89., 92., 94., 99., 101., 102., 106., 112., 113., 114., 119., 122., 128., 132 – 134., 139., 140., 141., 143., 152., 153., 160., 162., 164., 168., 178., 180., 184., 193., 196., 197., 213., 219., 237., 241-242., 245., 246., 250., 308., 317., 318., 367., 381., 383., 400., 409., 427., 451., 454., 460-461., 476., 492., 505., 537., 544., 578., 579., 606.

 

  1. Ismerős az ismeretlenben.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 82/14; RTC 2/25/#11; RTC 2/100] – Az író úgy lep meg az olvasók túlnyomó része által ismeretlen helyszín leírásával, hogy azt a jóval többek által (legalább fotokról v. hírből) ismert Miskolchoz hasonlítja. Ez két ízben történik, a 45. és 55. oldalakon.

 

  1. Hangsúlyos ismeretlen.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/2; RT 43/6; RT 44/5; RT 55/2; RTC 11/32] – A regényíró olyan szavakat és fogalmakat használ, amelyek jelentését nem magyarázza meg a regény során az olvasóknak, és a regényvilágból nem is lehet kikövetkeztetni pontosan, mit jelentenek (pl. „La maledizione”, 55.). Mivel előfordulásuk nemcsak kirívóan magas, hanem erősen befogadófüggő is (hiszen egy részük idegen nyelvű, más részük táj-, régies vagy műveltségszó, harmadrészük nem létező szó), itt nem sorolom fel a teljes listát, kiváló példákat találhatunk a fgalmakra a 12. pontban felsorolt oldalszámok között.

 

  1. Indián- vagy westernmotívum.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 24/8; RT 24/9; RT 38/6; RT 38/8; RT 49/11; RT 85/6] – A 143., 162. és 204. oldalakon a cowboykalap ide tartozik, # majd a filmbéli magányos hős ezzel szinkronba hozása a 273. oldalon, # végül a hippin tűnik fel utoljára az 582.-en.

 

  1. Karakterre vonatkozó általános leírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 98/8; RT 100/21; RTC 2/46; RTC 7/15] – Nyilván szerves kapcsolatban van a világ dolgaira vonatkozó általános leírással ( 37. pont), de itt mégis élőlények tevékenységéről van szó a 164-166. oldalon. Rajtuk keresztül mutatja be az író a nagy általánosságban történteket, tehát azokat a dolgokat, amelyek azidőtájt azon a tájon megestek. Az itt leírt élőlények lehetnek emberek, idegen lények, vadállatok, ami annyiban bonyolítja a dolgot, hogy a karakterek néha nem emberek. Ami azonban mégsem ad felmentést e besorolás alól, hiszen rajtam kívül, gondolom, más is olvasott már sci-fit, állatmesét, dinókalandot, stb., ahol a hősök, antihősök vagy egyszerű regényszereplők tulajdonképp nem emberek, hanem polipok, dinoszauruszok, űrlények, gombák, virágok (Triffildek napja, Rémségek kicsiny boltja), amőbák, stb. A karakterre vonatkozó általános leírás nyilván rájuk is ugyanúgy vonatkozik, mint az emberekre, jelen esetben a vaddisznókra, s bármilyen más teremtményre, amely a regénybeli fantáziavilág alapján élőlénynek tekinthető.

 

  1. A hirtelenség speciális elve.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/4; RTC 1/14; RTC 5/41; RTC 10/93] – Néha egy-egy kifejezés, váratlan szó arcul üti az embert. Például az ’obskúrus’ a 162. oldalon, vagy a ’hajléktalan’ Tompa Henrik kapcsán a 205.-en (az ’obskúrus’ és a ’hajléktalan’ ugyanannak a dolognak kétféle csoportja. Mindkét esetben váratlan tartalmat kapunk, ami hirtelen jön, ám amíg az egyik esetben magán az idejét múlt kifejezésen „lepődünk meg”, addig a másik esetben a korábban nem ábrázolt (l. látszattevékenység) történéseket fejezi ki a szó, magyarán hogy a hősünk hajléktalan lett, ami hirtelen érkezik és éppolyan váratlan.

 

  1. Posztapokaliptikus világ ábrázolása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 39/2; RTC 2/37; RTC 2/78; RTC 3/8; RTC 5/25; RTC 9/31; RTC 58/3] – A 164-166. oldalon lassan kezdenek megjelenni azok a leírások, amelyek a jelenlegi világ szomorú pusztulásáról adnak tanúságot, a posztapokaliptikus sci-fik és katasztrófafilmek világlátásával lassacskán egyre inkább megegyezően.

 

  1. Nyújtás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/36; RTC 2/58] – A 165-166. oldal hosszadalmas reflexiója a vaddisznókról egyben a téma nyújtásának funkcióját is betölti, amit az adott folyamat és képek részletezése segít. Nyilván, amennyiben egyszerűen leírná az író, hogy a vadak betörtek a városba, egy pörgősebb akcióregényben egyetlen rádión leadott mondatot kapna, és utána jönne a mozgósító rész, a rendőrök, a vadászok, a bekcserkészés és az ártatlan áldozat(ok) leírása, a tragédiák, a kilövés szörnyűsége, a vér. Aztán történne valami, ami továbbvinné a cselekmény nyomvonalán a hősöket. Itt, A legrövidebb jégkorszakban is van cselekmény, de az széttöredezett és lassú lefolyású. Ellentétben tehát a fent leírtakkal, itt hangsúly van a reflexión, a részletezésen és a képzettársításokon, ezen eszközök révén nyújtja el az író a cselekmény lefolyását, s ad lassabb hömpölygést és megfolytabb, szerteágazó időkeretet az események lezajlásának/bemutatásának.

 

  1. Más karakter gondolatainak beékelése a hős gondolatfolyamába vagy eltérő karakterről szóló narratívába.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 16/11; RT 61/13; RT 61/22; RT 69/4; RT 70/1/B; RT 89/2; RT 100/5; RTC 5/44; RTC 10/92] – A 169. oldalon csupa nagybetűvel (vö. kiabálás, 17. pont) ékelődik be Alma gondolata az írónak Alma nézőpontjából, Dolina Iván hősről való narrációjába. Ez a megoldás annyiban tér el a korábban megszokottaktól – hiszen általában kurziválást célszerű használni erre a célra –, hogy itt a csupa nagybetű erőteljes indulatisággal tölti meg az adott sort, ami amúgy is az utálatról szól. # Hasonló gondolat-transzpantáció történik a 173., és 237. oldalakon.

 

  1. Monológ.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 92/6; RT 100 /14/3; RT 101/13; RTA 1/2; RTC 10/67; RTC 12/9] – Függő beszédben kapjuk a pap prédikációját Jézusról és a halakról a 173-174. oldalon, Alma tevékenységének és gondolatainak montázsszerű közbeiktatásával. A monológ azok közé a betétek közé tartozik egyébként, amelyeken keresztül megvalósulhat a regény a regényben pillanat [ 52. pont].

 

  1. Folyamatos sarokpont-láncolat kialakítása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/11; RT 61/25/A; RT 61/25/B] – A sarokpontok olyan elemek, amelyek többször említődnek meg egy művön belül. Az első említéskor hozzájuk kapcsolódik valamilyen jelentéstartam. Az adott dolog későbbi említésekor mindkét jelentéstartam kiváltódik (konnotáció). A sarokpont-láncolat ellenben olyan elemek halmaza, amelyek nem azonosak, csak van bennük egy közös tulajdonság, amelynek révén szintén képesek kiváltani ugyanazt a konnotatív jelentést. Mindegy tehát, hogy a halmaz melyik elemét látjuk, a hozzá kötődő konnotáció minden esetben azonos. (Más szavakkal: az író úgy vezet végig bennünket egy ilyen láncolaton, hogy olyan emlékeket, képeket, tárgyakat alkalmaz, amelyek a sarokpontokkal ellentétben korábban nem említődtek meg, s talán többet nem is fognak, de a regényvilágon belül ugyanazt, vagy közel ugyanazt a valóságot képviselik.) Ilyenek e kötetben a könnyűzenei szövegek és utalások (l. 34-es pont), ahogyan a vissza-visszatérő nosztalgikus pillanatok, hangulatok megtestesítőjeként megjelennek, vagy olyan leplezett pozícióban, mint Franci SMS-ei (Mariah Carey-dal). # A láncba fejlődő (főleg külföldi) könnyűzenei elemek: a Metallica (12-14.); Red Hot Chili Peppers (113.), a „félig klasszikus” Gershwin (125.), Lana Del Rey (52., 155.); Kate Bush (167.), Udvaros Dorottya (168.), Sexepil zenear, (186.), nyolcvanas évek dalai (195.), PJ Harvey (228-229.), Torture Porn (298.); Falco (400.), Frank Duval (401.), New Order (415.), a fiktív Icelandic Army (462), a Depeche Mode (550.), a Pulp (552.), végül a Cure (608.). # A politikai vonal Budapest világháborús történelmének képekben, utalásokban, gondolatokban, elszólásokban, látomásokban való összefogását jelenti, ez a „regény” kétharmadán túl a fundamentalista-vonulattal fonódik össze (427-428. oldal), s egyben nagyon komoly elemezhetőséggel rendelkezik, ha figyelembe vesszük, hogy maga a mű a teljes világot, s azon belül Budapestet erősen érintő katasztrófáról szól, s ostromban végződik. # A 134. oldalon például az író egy rakás dolgot sorol fel, amitől az átfordulhat egy világháborús látomásba (Turul madár, black planet, ellenőrzési pont, beton úttorlasz, rendőrök, kibiztosított géppisztoly, a hidak lezárása és a “ködvágó sapkás fegyveresek”, akik igazoltatnak) anélkül, hogy a jelentésekbe mélyebben belemenne [a Karády-dal (akihez jobban kapcsolódik a Valahol Oroszországban, mint a Hiába menekülsz c. dal (147.)), szintén feltűnik, igaz hatásosan csak sokkal később, az 567.-oldalon]. Megjelenik ugyanakkor a Turul madár (134.); ez összekötődik a nem sokkal korábban tárgyalt világháborús kitörési eseménnyel, a közvetítő kapocs a hó, ami „megül a bronzon”, # s valamiképp még az 1987-es hóesés is ide tartozik, a szövegben megerősítve a dátum fontosságát a 113. oldalon (rendszerváltás).

 

  1. Családi események.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 27/1; RT 51/3; RTC 2/72; RTC 2/63; RTC 2/64; RT 2/67; RT 2/68; RTC 2/71; RTC 2/103; RTC 7/16; RTC 7/18; RTC 8/9; RTC 9/18; RTC 10/24; RTC 10/65; RTC 10/82] – A történet, úgy veszem észre, nagyobb súlyt helyez a családi események bemutatására, mint a katasztrófából kiinduló cselekmény rutinos követésére. Találkoztunk már ezzel a dologgal e blog regényeinek vizsgálata során, s tudjuk, nagyjából mi jellemző erre a szerkesztésmódra. A családi események ábrázolása nem azonos a családregény-vonulattal (ld. RT 51/3, amely akár dinasztiák útját is követi), most annak a dolognak a szubrettváltozatáról beszélünk: egyes könyvek, főként a nőknek szánt irodalmon belül (Tiffany, Romana, stb. magazinok voltak ilyenek), fokozottabb hangsúlyt helyeznek a családon belüli apró történések bemutatására. Ebbe bele kell érteni a családi beszélgetéseket, a bevásárlást, a fodrászt, a műkörmöst, azt hogy milyen ruhában van éppen az adott főhősnő, illetve hogy a gyermekei, esetleg szülei egészsége hogy szolgál, mit csinálnak, és mi történt velük az adott napon. A szerelmes regények egyik fajtájánál például nagyon gyakori az „elhagyott nő egyedül a gyerekkel” alaptípusának ábrázolása. Jelen esetben is feltorlódnak erősen a családi események a kicsúfolt Facebookos kislány történetétől kezdődően (144.), a Fruzsina-szál lassú kiteljesedésével (149-től), Alma templomlátogatásán (170-175.) és a gőzfürdői beszélgetésen át (182-183.) egészen a piros ruhás nőig (185-186. és nem a Mátrix-beli) a Laura-vonallal folytatólagosan (186.). Kár volna végigírni mindet, ugyanis erről szól az egész „verses” regény.

 

  1. Végtelen időhúzás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 83/11; RT 92/1; RT 92/2; RT 92/2/B; RT 92/4; RT 92/5] – A célja nyilván némi késleltetés a feszültségnövelés jegyében, vagy esetleg valami más, ennél jobb dolog, ezt hirtelen nem tudtam pontosan megfejteni. Mindenesetre a jégkorszakos háttér ellenére a családi dolgok figyelembevételével a cselekmény nagyon nehézkesen bontakozik ki, mivel minden apróság részletesen meg van említve, és el van mesélve. Ez az olvasói ideghúrok apró, művészi szintre emelt boncolgatását jelenti. Ilyenek a történetbe beépülő időlassítő, cselekménylassító retrospektív ( 14. és 52. pont) és egyéb tényezők, mint például a monológ ( 71. pont), a részletezés ( 36. pont), a családi események túlzásba vitele ( 73. pont), a regény a regényben pillanat ( 52. pont), az adoma vagy anekdota ( 51. pont), a verses betétek ( 33. pont), a sok leírás ( 3., 8., 13., 19., 21., 37., 66., 68., 69., 76., 81. pontok), a lajstromok ( 80. pont), az önreflexiók ( 20. pont). Ezek itt mind az eseménysor darabokra tördelését szolgálják, ami nem tesz túl jót a történet fókuszának.

 

  1. Túlzásba vitt apró események.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 92/1; RT 92/2; RT 92/2/B; RT 92/4; RT 92/5] – Napi történés szinten rengeteg minden esik meg a regényben, ám az ezen felüli alaptéma (a jelenben megvalósuló jégkorszak gondolatkísérletének konfliktusszerű leírása) azonban nem, vagy csak nagyon döcögve halad. Ennek egyik oka az apró események részletező bemutatása. Néha a reflexió nyújtja el a szöveget, mint pl. a nő leírása a villamoson a teljes 185. oldalon keresztül, néha meg olyan részletek, mint a síepizód a 223-230.-on, ez kapcsolatban van a két fentebbi ( 73. és 74.) ponttal is egyébként. A precízebb hivatkozások a 74. pontban találhatók. Folytatva a sort, apró-cseprő eseménynek tekinthető a két szomszédos asztalnál ülő lány beszélgetésének hosszú, és a cselekmény szempontjából teljesen felesleges részletezése (194-195), a nevetve hátraforduló korcsolyázó lánnyal való foglalkozás a 247. oldalon, Lídia és a pletykálkodás a 275-277.-en, a 335-337. oldalon a csillagles, a háromkirályok és a bárányok számolgatása a 291.-en, illetve a hős hosszú gondolatfolyama a 296-298. oldalon, mely egy ponton szintet lép: „Mennyire pikáns lenne, ha a Bori tudná…” (297.). Ennek a mondatnak a kinyomtatása annak az írásmódnak a legitimációja, amikor a szerző nem elégszik meg a puszta önreflexió időlassító hatásával, hanem továbbtolja az önboncolgatást az idővonalon a jövő, illetve a feltételes mód felé is, és elkezd a hős ábrándképeivel is részletesen foglalkozni, itt visszautalnék a 74. pontra. Az olvasó szempontjából pedig ennek a befogadása már nem minden esetben pozitív, s itt első sorban arra utalnék, hogy egyes esztétikák a művészet lényegét a sűrítéssel hozzák összefüggésbe.

 

  1. Ruhaleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 27/5; RT 39/5; RTA 1/13; RTC 2/41; RTC 6/14; RTC 7/3; RTC 11/35] – A piros ruhás nő ruhájának ecsetelése a 185. oldalon nagyon szép. További ruhaleírások: 186., 216., 224., 247., 275., 302., 315., 348., 444., 466., 469., 497., 500., 557., 562., 563., 566., 568., 578., 582., 589.

 

  1. Árucsatolás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 56/14] – Az író hozzácsap egy szürreális mondathoz némi médiumitást, látomásokat és szomatikát a 188-190. oldalakon, # ugyanez történik magával a kórus-szituációval (hogy ilyen egyáltalán létezhet) a 261-263. oldalon. # Ugyanez megtörténik a fundamentalistákkal is, akiket új fogalomként vezet be az író az 134. oldalon, hogy hozzájuk csatolva a fegyvereket a 427-428. oldalon, végül tejesen hitelesen elő tudja adni a ferihegyi mészárlást az 527-529.-en.

 

  1. Bizonytalan tudatállapot.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 35/3/A/4; RT 38/4; RT 54/6; RT 55/9; RTC 32/2; RT 56/5; RT 56/12; RT 100/9]. A fikciós síkok összemosódásának a része (l. 128-as pont), ami viszont része a Fikciós szintek variálásának (l. 46-os pont). A főhős tudatállapota nem teljesen tisztázott, eldönthetetlen, hogy az által leírt vagy észlelt jelenségek az ábrázolt történet melyik fikciós síkjára vonatkoznak. Amikor a forrás vize a 188. oldalon „átcsobog” Győző agyán, akkor a fiktív irodalmi alak fikcionalizál valamit egy kitalált történetben. A második fikció az elsőnek az alárendeltje (elsődleges fikció nélkül nem volna másodlagos sem, nyilván), ez tehát egy elsődleges (valójában másodlagos) mélységű vertikális fikciós sík, olyan, mint például egy álomszituáció egy regényben (vagy filmben). Elsőre nem tűnik logikus lépésnek a két sík elkülönítése, hiszen mindkét dolog az író képzelődése, valójában azonban a két sík nemcsak használatában, de funkciójában és hatásában is sokban különbözik [pl. írói csavarokra alkalmas]. Elég ha csak arra gondolunk, mennyire más lesz a mű, amelyben egy hős elalszik, és álomszituációban, „elképzelve” gyilkol meg egy másik szereplőt, mintha ugyanezt a könyv „valóságában” teszi meg. Ha az elsődleges síkon teszi, az írónak mismásolnia kell, hogy vissza tudja hozni az alakot a történetbe. Ha a másodlagoson, akkor a hős egyszerűen csak „felébred”. Noha mindkét dolog azonos fikció, mégis gyökeresen másként hat ránk, olvasókra, ha egy regényhősünk „tényleg” meghal, és másként, ha kiderül, hogy a halálát „csak” álmodták. Noha az író a szereplő halálát ugyanúgy leírta, érzelmesen megjelenítette, és végigéltük mi is a szereplő halálát. Aztán egy tollvonással áthúztuk. Máshol bővebben írtam erről. # Továbbiak a műben: 256., 283., 305., 348-354., 404-405., 432., 449., 459., 466., 469., 485-486., 558-562., 572.

 

  1. Különböző történelmi korok (múlt, jelen, jövő) egy szintbe hozása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 34/1; RT 35/1; RT 71/ ; RT 87/11; RT 98/6] – Szintén része a Fikciós szintek variálásának ( 46-os pont). Itt akkor következik be, amikor a 191. oldalon a hős képzeletében (számára valóságosan) különböző történelmi korokba, világháborúkba, sőt reformkori szüretekre „utazik”. # Ilyen még Rajk László is a 220-222. oldalakon, # Franci világháborús merengése a 245.-en, # Mátrai és Binder mészárlásról szóló beszélgetése a 288-289-en. # A 305-306. oldalon egy orosz katona csaknem besétál a képbe, géppisztollyal a nyakában, holott ez a karakter elméletileg nem létezik A legkisebb jégkorszak világában. Tehát az orosz katona figurája egy fikciós szinttel bentebb van (alárendelt fikció), mégis – természetesen – ugyanolyan szereplője a történetnek, mint bárki más a valódi hősként értelmezett karakterek közül. # A350. oldalon a narrátor ténylegesen el is beszéli, hogy Győzőt „Másik időbe s olykor másik régióba kényszerítették látomásai.”, ami meg is nyilvánul a 350-351. oldalon. # Továbbiak: 432., 451-452.

 

  1. Lajstrom.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 3/25] – A 71. oldalon városokat, # a 192. oldalon kórházi ágyakon fekvő szereplőket vesz számba és sorol fel az író, # majd egy „gazdag” életének színhelyeit a 237.-en, # a disztinkció alapját pedig a 255.-en. # Továbbiak: Lívia legjobb barátnői a 276. oldalon, kollektívák a 292-őn, díszek a 293-on, 294-en a pláza boltjai, az érkezők a 315-316. oldalon, a városnevek a 397-en, ami a 398-on személynevekkel folytatódik. # A lajstromba vett dolgok listája a 407-en a gyerekszoba tárgyaival egészül ki. # Továbbiak még: 415., 419., 492., 511., 580-583., 590.

 

  1. Teremleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 9/1; RTC 10/2] – A paraszti ház belsejének és berendezésének leírásával kezdődik, ami a 194. oldal tetején található. # Továbbiak: 313., 402., 465., 574-575.

 

  1. Különböző irodalmi szövegek egy szintbe hozása”. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 34/1; RT 35/1; RT 71/II/1; RT 87/11; RT 98/6; RTA 1/3] – A Fikciós szintek variálásának (l. 46-os pont), része. Az író megszólít más műveket is az írásában, és a segítségével próbál helyzeteket értelmezni, képeket teremteni. Az intertextualitás része. Nem konkrétan idézhető, de felidézhető történet a Jancsi és Juliska a 202. oldalon, # s ilyen a Hoth jégvilága és a lépegetők is a 200.-on, # vagy a 396. oldal Alfa Holdbázisa.

 

  1. A szerző beavatkozik a tipográfiába.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 1/2; RT 61/4; RT 61/22; RT 65/4; RT 81/2, RT 81/14; RT 100/3; RTC 44/2] – A 203. oldalon a szöveg formát vált, és drámai írásokra (s egyes versekre) emlékeztető hosszabb bekezdéseket (tabulátorokat) használ, ami az íráskép erőteljesebb töredezettségét okozza. A cél talán a drámaforma mímelése, vagy esetleg a montázshatás kiváltása (l. 9-es pont), aminek következtében az adott szövegrész kissé kérdezz-felelkké változik, noha nem igazán értelmezhető dialógusként, társalgó felek hiányában. Az elbeszélő által felvillantott képek viszont majdhogynem válaszolnak egymásra, ami szép. Amúgy az, hogy miért történik ez a tipográfaiai beavatkozás itt, miért most, és minek kapcsán, arra nem lelhetük magyarázatot sem a szövegből, sem a cselekményből, mivel a következő oldalon a mű a megszokott tördeléssel folytatódik tovább. Esetleg majd az értelmezők kitalálják az ideiglenes változtatás okát. Úgyis ez a bosszantó szokásuk. A kritikusok tehát szépen meg fogják majd mondani, hogy pontosan mi ez itt, és milyen szépen növeli az egyébként nagyon összetett szöveg értékes belső kapcsolatait, mi nyilván majd megköszönjük nekik, a szerzővel egyetemben, de nem feszült arccal, hogy felhívták erre a figyelmünket. # (Hasonló „beavatkozós” tipográfiát kap ezt követően a 214., # kisebb mértékben a 216. oldal is.)

 

  1. Körkörös szereplőmozgatás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 3/4; RT 29/1; RT 37/1; RT 42/1; RT 43/1; RT 44/1; RT 59/3; RT 60/2; RT 101/12/C; RT 91/4; RT 101/12/A; RTC 3/15; RTC 12/46] – Az egyik szálban megismert és dimenzionált hős megjelenik a másik szálon, egy másik karakter „történetében”. A pontos helyekért ld. az 54. pont oldalszámait.

 

  1. A hős elmeséli élettörténetét.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 66/14/B; RTC 3/23; RTC 10/69; RTC 10/82; RTC 11/82] – A 208. oldalon Tompa Henrik elmeséli élettörténetét, helyzetének jó sorsból rossz sorsba fordulását.

 

  1. Bevezető epizód.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 48/2; RT 48/3/A; RTC 49/3; RT 53/1; RTC 11/6; RTC 11/79] – A VIII. fejezet egy apró, bevezető résszel indul, ami a „jégkorszakbeli” Normafát mutatja be, és az író csak ezután tér rá a hőseivel való foglalkozásra (213-215.).

 

  1. Összetartó cselekményszálak.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 87/6; RT 95/3; RT 87/19] – A történet főszálainak hősei egyre inkább előfordulnak egymás narratívájában, így a cselekmény is egyre inkább összetart. Az egyik párhuzamos szál hősének felbukkanására a másik szálában (a 216.-ik oldalon) már nem az első példa (l. 54-es pont), ám általa az összetartó cselekményszálak koncepciója nyer olyan szintű megerősítést (150-204. oldalakig), hogy felvehető ide a pontok közé, # különösen az ezen a szálon szintén történetbe lépő Kőnig Attila tekintetében (231). # A szálak pontos összetalálkozása végül a szinte teljes összeolvadás jegyében fut ki.

 

  1. Visszatérő motívumok.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/7; RT 2/9; RT 37/2; RT 38/5 – ‘hipnotréning’; RT 38/8; RT 44/5; RT 44/5; RT 47/7; RT 55/7; RT 58/6 – akcentus ; RT 61/4; RT 61/20; RTC 2/104; RTC 11/72] – Dolgok meg szavak. Nem a hagyományos értelemben. Az itt megközelített írói választás nem azonos a sarokpontokkal (mint pl. a Szent Orbán tér), vagy a sarokpont-láncolattal (mint pl. a könnyűzenei „vonal”). Itt olyan motívumokról van szó, amelyek úgy térnek vissza, hogy nem hoznak magukkal semmit; semmilyen jelentősebb, hozzájuk kötődő gondolati tartalmat. A 218. oldal „NÉMA, NÉMA, NÉMA.” szakaszlezáró ugyanebben a formában megtalálható a 160. oldalon. # Hozzá kapcsolható a 166. oldal „KÖVETELNEK, KÖVETELNEK, KÖVETELNEK”-ismétlése # és a 46. oldal „S EKKOR… EKKOR… EKKOR!”-ja is, # ami önmagában is visszatér külön a 402. oldalon.

 

  1. Elbeszélésmód-váltás (pl. E/1-E/3).” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 86/9; RTA 1/31] – A 237. oldalon az elbeszélői (E/3-as) narratíva hirtelen, minden előjel nélkül átmegy a hős E/1-es, helyzetértékelő gondolatfolyamába a külön tördelt középső szakasz utolsó három soránál. Mivel Radák hirtelen megjelenő gondolatait nem fogja közre idézőjel – mint a korábbi, párbeszédnek minősülő E/1-esközléseket –, ez a kijelentés nem tekinthető monológnak, dialógus-félnek, vagy bármi hasonlónak, ez az E/1-es gondolathullám itt az elbeszélő próza része. # Továbbiak: 390., 393.

 

  1. Sztereotípiák és archetipikus elmek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 62/8; RT 99/15] – Része az „Effektek”-nek [Lásd: RT 12/8; RT 22/10; RT 27/1; RT 27/4; RT 29/12/2/E; RT 35/3/A/1; RT 35/3/A/2; RT 48/7; RT 53/7; RT 54/13; RT 55/9; RT 56/12; RT 61/19; RT 62/8; RT 76/1/#2; RT 85/9; RT 86/21; RT 87/3; RT 87/4; RT 88/16; RT 99/14; RT 99/15; RT 99/16; RTA 1/33; RTA 2/103; RTA 2/127; RTC 3/9; RTC 3/32; RTC 4/7; RTC 5/19; RTC 9/7; RTC 9/26; RTC 10/19; RTC 11/22]. A 237. oldalon a „Pest-Buda” kifejezés archaizál, s ezáltal eltérő századok Budapest-ábrázolásait szólítja meg. # A ’lovas szán’ a 246. oldalon a régmúltat idézi fel.

 

  1. „„Ritmus.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 12/15; RT 18/8; RT 26/8; RT 27/6; RT 28/13; RT 32/12; RT 32/15; RT 32/16; RT 46/7; RT 49/11; RT 54/6; RT 55/4; RT 55/7; RT 56/4; RT 60/6; RT 61/13; RT 67/3; RT 70/2; RT 70/5; RT 71/5; RT 77/19; RT 82/45/5 ; RT 83/17; RT 85/11; RT 85/22; RT 91/3; RT 95/1; RT 99/5; RT 100/3; RTA 1/19; RTC 2/93; RTC 10/87; RTC 11/10] – Azon belül „Azonos nyelvtani szerkezet (vagy szó) ismétlése révén kialakuló ritmus”. – Rengeteg ismétlés akad a szövegben, valamennyi ritmustényező: 22., 25., 35., 37., 42., 46., 48-49., 59., 60., 61., 64., 71., 73., 76., 80., 86., 87., 88., 93., 103., 105., 125., 133., 157., 160., 166., 187., 218., 221., 227., 236., 237., 240., 276., 291., 294., 296., 311., 320., 362., 365., 390-391 (tegezz!), 392., 400., 409., 455. (’igenis’), 481., 498., 499., 511., 522-523., 531., 533., 553., 584., 591.

 

  1. Stílust váltó szöveg.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/6, RT 20/3, RT 21/3, RT 21/6, RT 30/4, RT 31/6, RT 34/2, RT 34/7, RT 51/6, RT 53/8, RT 60/8, RT 77/3, RT 81/6, RT 86/2, RT 88/7; RTA 1/36; RTC 4/32] – A 240. oldalon a próza átmegy drámába. Mondanám, hogy a szöveg műfajt vált, de hogyan sorolhatnék egy, a margit-szigeti Palatinus strand medencéjében rágógumiból buborékot fújó kisfiút a légzőhólyaggal rendelkező gerinces halak osztályába? Egyezzünk ki egy stílusváltásban. # Ugyanez elmondható a 261-263. oldal „fénykórusáról” is, természetesen. # Aztán egy meglepő eset is történik, a 267-268. oldal pár szakasza ugyanis átmegy prózából versbe. Egy ababccddeefggf mintázatú szakasz következik, majd egy rímek helyett asszonáncokkal értelmezett hiihijjickxxk, aztán folytatódik egy keekllmmnnoo sorozattal, végül a negyedik szakaszban a rím jellemzően elhal, itt pusztán két asszonácpár marad csak: „akármi-szabadulni”; illetve „alkalom-színpadon”. # Végül a 269.-en a „kópiát-ópiát” keringője fejezi be ezt a hagymányörző kézműveseket ritmikailag is kiparodizáló szakaszt. Mondjuk ezt már lehetne talán műfajváltásnak nevezni, ha az eddigi prózai szakaszok nem értelmezték volna magukat szintén versnek (szabadvers). # Továbbiak: drámai betét a 279-280. oldalon, a 320-321.-en, 332-334., 341., 374-377., 438-442., vers az 512-őn, 521-523., 542-543., 598-600.

 

  1. A nyugtalanság kiváltása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 52/9; RT 72/7; RT 75/10; RT 87/14] – Fontos negatívumok jelennek meg az ábrázolt társadalomról. Mindez szakavatottan történik. Legelőször talán a jómódúak külön világáról és az elnökről ill. polgármesterről szóló, erősen kétes értelmű gondolatokkal („gyűlölet”) a 237.oldal tetején, # majd ez folytatódik a géppisztolyos katonák említésével a hidaknál (242.), ami már túlmutat a szimpla természeti katasztrófa hatókörén. Itt kezdünk átmenni egy, az eddigieknél erőteljesebb utópisztikus társadalomleírásba. Ennek jelei a későbbiekben számszerűen sokasodnak, mind erősebb nyugtalanságot igyekezvén kiváltani a sorok olvasójából.

 

  1. Atmoszférateremtés régies szavakkal.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 2/18; RTC 11/21; RTC 11/43] – Ilyen az ’obskúrus’ (162.), a ’Pest-Buda’ (237.), az ’enyhület’ (245.), ’kis huncut’ (276.), a ’salapál’ (349.).

 

  1. Cigányok szerepeltetése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 55/6; RT 62/4; RTC 10/103] – Szoros kapcsolatban van a homályossággal. A 249. oldalon találunk rá utalást.

 

  1. Kreativitás és érzékszervi vitalitás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 64/9; RTC 1/27] – Az ifjúsági történetek, valamint a gyermekmesék jellemzője. Az író imitálja a történetet olvasó kisgyermek reakcióit, magyarán a szövegben vele együtt ámuldozik, fél, felkiált, stb. Legfőképp érzelemkifejezők használatát kell ezalatt érteni, de ide tartoznak bizonyos értelmetlen hangalakok is, becenevek-becézések, és persze az érzékekhez kapcsolódó tapasztalatok minden téren, mint az ízek világa, a hangok, a rímek, a vitalitás, az élénk, kreatív színhasználat és az érzékekre kihegyezett leíráscsokrok, az anyagcsere-termékek. Például az 58. oldal „Ta-Tü-Ta-Tá’-i. # A 158. oldal „ÁCSI”-ja. # Hasonló dologról van szó a 250. oldalon is, a dőlttel kiemelt ’Wow’-felkiáltás nemcsak a gyermekek emocionalitását, de ennek egyenesen angol nyelvterületét idézi fel („Wow! Szeretünk, Barbie!”). # Ez a 250. oldalon kiegészül még a ’MMMMMMMMMMMMMMMMM’-hangulatkifejezővel is (17 db ’M’ hang), # ami folytatódik ’BEEENNNNNNNNNNNNGGG’-ként a 252. és különböző, ettől alig eltérő formákban a 253. oldalon is. # Továbbiak: 276., 292., 341., 397. (kurjantott), 439. („ÍÍÍÍÍÍÍÍ!”, „DURR!”) vö. RTC 1/27), 590. (’brrr’), a 604.-en ugyanez.

 

  1. Küzdelem (közelharc) leírások.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 32/13; RT 49/7; T 70/8; RT 92/3; RT 101/11; RTA 1/40; RTC 1/4; RTC 4/40; RTC 5/39; RTC 6/25; RTC 7/32; RTC 9/27; RTC 10/27; RTC 10/60; RTC 11/3; RTC 12/26] – A 256. oldalon találjuk az elsőt, Győző és Henrik küzdelme lényegében kimerül egy ökölcsapásban, # majd Franci harcol Biankával sokkal hevesebben a 446-447. oldalon. # Valamivel később, a 472. oldalon Franci már egy vadkannal kerül összetűzésbe, s noha ez a küzdelem nagyon rövid és a történet szempontjából fontos.
  1. Elveszett személy keresése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 25/3; RT 29/12/4/F; RT 35/17; RT 37/8; RT 67/13; RT 69/5; RT 73/8; RT 75/8; RT 88/22; RTC 5/8; RTC 7/52] – Noha ez jelen esetben pusztán egyetlen jelen idejű mondatban artikulálódik (256.), és a keresés aktusa a kihagyás alakzata révén nem ábrázolódik (látszattevékenység). A folyamat végét ugyanakkor a 257. oldalon található időugrás során elhangzó előre vetített jövő világosan jelzi. # Ide tartozik Győző lányának keresése is, akit Franci elrabolt (449.450).

 

  1. Előre vetített jövő.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 8/1; RT 41/4; RT 19/5; RTC 2/101; RTC 11/67; RTC 12/19] – A történetmesélés egy pontján (257. oldal) az író ugrást tesz, és egy sokkal későbbi időpillanatból, a korábban kívülről ábrázolt karakter (Henrik) szempontjából ábrázolja (szándékosan másként értelmezve) az előző oldalon lezajlott szituációt. # Ugyanígy az előre vetített jövő (mondhatni, klasszikus) esete az 573. oldalon az előjelek (l. 160. pont) után a szituációra történő rákérdezés: „>Tényleg így búcsúzott?< – fogják kérdezni utólag.” Itt az író egy felvázolt (sejtetett) jövőből tekint vissza a még meg nem történt közelebbi jövőre, ami pillanatokon belül jelenné válhat. Hogy valóban úgy lesz, ahogyan a szerző sejtetni engedi, arra természetesen nincs garancia, hiszen az író be is csaphat bennünket. De azért általában meg szokott történni az, amit az írók előreutalással a történet későbbi fejleményeiről sejteni engednek. # A 608. oldal Mátraival kapcsolatos előreutalásának valóságtartalmát (festmények, koncertek, operák után fog „tájékozódni”), sose ismerjük meg.

 

  1. Az olvasó többet tud a regénybeli karaktereknél.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 24/14; RT 33/10; RT 43/2; RT 49/7; RT 80/8; RT 93/3; RT 97/8; RTC 4/23; RTC 7/56; RTC 8/18; RTC 9/43; RTC 10/75] – Az Információs különbségek karakterek, elbeszélő és befogadó között pont része (l. 48-as pont). Az olvasó/befogadó végig informáltabb a fent említett szituáció tekintetében a 257. oldalon, mint az önmagát és a történteket rosszul értelmező (de megjavuló) Tompa Henrik. # Ugyanígy az elbeszélő elárulja az olvasónak Radák balesetét az Istenhegyi úton (317.), de az adott hősre várakozó további regényszereplők erről nem tudnak.

 

  1. Karakterfejlődés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 59/23; RT 61/17; RT 80/11/A; RT 83/3; RTC 2/95; RTC 6/21] – A fenti eset hatására sorsdöntő változás következik be Henriknél (leszokik az ivásról, 257.) ami egy pozitív karakterfejlődésnek is tekinthető. A 471. oldalon a dolog aztán cáfolódik, Henrik még lecsúszottabb formájában jelenik meg Franci oldalán, ami szintén fejlődés a részéről, csak visszafelé.

 

  1. Magyarázó idősíkkal történő késleltetés.„ – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 35/14; RTC 7/53; RTC 10/66] – A várt időleges elmaradásának része. [RT 2/3; RT 3/4; RT 11/17; RT 12/2; RT 16/8; RT 17/9; RT 18/2; RT 20/15; RT 21/2; RT 23/9; RT 23/11; RT 24/15; RT 26/10; RT 29/12/1/C; RT 29/12/2/C; RT 33/2; RT 33/10/1; RT 35/14; RT 39/6; RT 39/12; RT 40/4; RT 40/10; RT 46/2; RT 49/8; RT 53/7; RT 56/11; RT 57/7/B; RT 59/14/B; RT 59/14/C; RT 62/13; RT 64/8; RT 68/3; RT 73/2/B; RT 73/13; RT 74/3; RT 75/4; RT 78/2; RT RT 78/4; 78/16; RT 79/14; RT 81/15; RT 82/3/A; RT 83/1; RT 84/19; RT 85/11; RT 85/22; RT 86/23; RT 87/2; RT 88/4/A; RT 88/8; RT RT 88/19; RT 99/6; RT 100/20/b; RT 100/22; RT 101/11; RTC 2/7; RTC 2/42; RTC 2/72; RTC 3/48; RTC 4/25; RTC 5/28; RTC 6/29; RTC 7/7; RTC 7/53; RTC 9/25; RTC 10/66; RTC 63/1] Ne feledjük el, hogy a történetmesélés gyakorlatilag megállt Győző súlytásánál (256.), és a továbbiak nem mesélődtek el, egy fontos pillanatban tehát az író felfüggesztette az elbeszélés folyamatát. Ezt általában horognak hívják. A magyarázó jövőbeli idősík pedig késleltető jelleggel működik Győző következő (előzőből adódó) tettének ismertetésekor ill. az ismertetés helyett [l. még: kimerevítő technikák (29-es pont)].

 

  1. Szürrealitás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/12/2/E; RT 55/9; RT 56/12; RT 87/3; RT 87/4; RT 99/15; RTA 1/33; RTC 3/32; RTC 4/7; RTC 5/19; RTC 9/7] – A Effektek része (l. a 90-es pontot). A 261. oldal „kórusában” Tarkány szerint Isten „Buxtehude-toccatával” érkezik, és egy „Bach-fúgával ráerősít”.

 

  1. Mennyiségi fokozás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/2] – A Fokozás és fokozatosság (39. pont) része, itt egyszerű számszerűségről van szó: „Százak, mit százak! ezrek kerülnének veszélybe.” (296. oldal). A 361. oldalon pedig a hangerő fokozása történik: „motyogott, kiabált, aztán üvöltött.”

 

  1. Népmesei hármasság.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 64/13; RT 64/14; RT 64/17; RT 69/6] – A bűnbánat három gyertyája (265.) ugyanazt a hármasságot képviseli, mint például a sárkány három feje, vagy az öreg király három fia. Összefoglalva: mesebeli hármasság. # A 317. oldalon a miniszterelnüknek ugyanígy három járműve van: hómobilja, szánja és kocsija. # A 367. oldalon harmadnap indulnak útjukra a bűnözők (ez egyben profanizáció is, úgy vélem), # a 375. oldalon pedig három nap alatt követelt az Úr négy lelket, # Dolina Iván a 403. oldalon három nap havazást jósol. # Továbbiak: 410., 411., 466., 514., 576., 583.

 

  1. Érvelő „dialógikus” monológok.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 101/13] – A 266. oldalon rövid filozófiai traktátust olvashatunk a plébános által előadva az ünneplés minőségéről és a különbözésről. A saját retorikai eszköztárral is rendelkező apró monológ egy rövid dialógus lezárása.

 

  1. Rejtély.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 71/XIII/1; RT 75/3; RT 84/22; RT 88/4/A; RT 99/5; RTC 2/25; RTC 2/99] – Itt: „Te Pati, tudod, mi történik itt a parkban / A pásztorjáték és az éjféli mise Között? Mit csinál a hóember, amikor senki se látja? / A három óra és az éjfél közti sávban? / Rejtély, a rejtélyek legmélyebbike.” (308-309.)

 

  1. Időlassítás értelmező vagy feldolgozó történetrésszel.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 53/4; RT82/13; RT 100/20/b] – A Kimerevítő technikák része. (Lásd 29-es pont.) A 272-273. oldalon a szereplők pletykálkodnak, és kibeszéléssel lassítják a történetidőt. („Milyen ember már…” „Született szeretetlen.” / „A legdurvább: a saját kezű ajándék!”), stb. # Továbbiakban még: 364.

 

  1. Döbbenetes tény.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/1; RT 8/2; RT 13/8; RT 13/12; RT 15/1, RT 20/13; RT 27/1; RT 65/1; RT 81/13; RT 100/6/A; RTC 2/4; RTC 8/1; RTC 11/70; RTC 12/39] – Ilyen tény, hogy kitört az Eyjafjallalajökull a 21. oldalon. # Hogy Lívia apja meghalt. (Ezt az üzenetet kellene átadnia Bindernek, mint informátornak a 274. oldalon.) # Tárkány halála az 537.-en.

 

  1. Konfliktusindító váratlan bonyodalom.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 46/9; RTC 4/1] – Majdnem el is felejtettem, hogy a mű nyitása egy olyan bonyodalom (költözés a természeti katasztrófa színhelyéről), ami váratlannak minősül (21-30.).

 

  1. Intertextuális olvasatok.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 6/4; RT 34/7; RT 71/XV/1; RTA 1/6; RTC 6/2] – Megemlíthető itt a kötetkezdő Puskin-idézet, ami kvázi összefoglalója a kötet tartalmának. # Ezt követően leginkább dalszövegeket és filmek címeit emeli be az író a saját szövegébe (ezeket már korábban számba vettem, ld. sarokpontok (34. pont), utalások (48. pont) és sarokpont láncolat (72. pont)). Például a „Nu pagagyí” – magyarul „No megállj csak!” rajzfilmsoroztot szólítja meg közvetlenül a szöveg a 282. oldalon, s a túloldalt egy egész seregnyi orosz történéssel reagál rá (úgyhogy ez a részletesebben kidolgozott dolgok közül való). # A 326. oldal hegylakója, kétszer ismételve és kiemelve az azonos című filmet szólíthatja meg, kiemelve ezzel az így jelölt hőst a társadalomból [l. RT 11. és RTC 11.]. A Karády-dal (Valahol Oroszországban) szépen elvegyül a bál képeivel a 567. oldalon. # A nem teljesen egyértelmű idegen szövegeket, illetve azokat a napi sajtót bejáró frazémákat, amiket nem tartok méltónak az intertextualitáshoz csatolni, lásd még az eklektikánál (112. pont).

 

  1. Eklektika.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 1/3] – Azaz innen-onnan a szövegbe kóborolt, jellegzetesen máshova tartozó elemek. Itt az elsőt, más kötetekkel ellentétben csak egészen későn, a 284. oldalon találtam: „néma mozgalom” – mondja a költő a hóesésre. De a Percy Shelley–Tóth Árpád páros már ellőtte ezt a szél hajtotta falevelekre („szálló, élő mozgalom”). Az egy híres vers. # A „bukott szélsőjobb” a 390. oldalon a pár évvel ezelőtt a napi sajtóban dömpingszerűen elterjedt, s néha azóta is fellelhető „bukott baloldal” frazémából alakult, ami gyakorlatilag egy kampányelem, és úgy gondolom, semmi keresnivalója, még módosított formában sem az ábrázolt képzeletbeli jövőben, mivel egy olyan pártháború alkalmi túlélője, aminek a megjelenítésére maga a mű már nem vállalkozott. Szentenciaszerű átvétele ugyanakkor a médianyelv alá való behódoltság horizontját erősíti az igényesebb gondolkodás és a fantáziadúsabb költőiség ellenében. # A napi sajtó terminológiája jelenik meg ezenkívül a 435. oldal „idegenszívű” kifejezésében is, ami egy nagyon jellemző politikai szófordulat, és szintén olyan átvételnek gondolom, ami rontja a szöveg összhangzatát, mert a jelenbeli széljárás divatszavát viszi át egy megjeleníteni szándékozott, különböző önértelmezésű jövőbe. Ez a cucc szerintem nem oda való. # A 458. oldalon a „kegyeskedett végre fölvenni” szintén egy olyan, az adott szituációra túl széles körben alkalmazott frazéma, ami a szellemi agyhalottak életének megkönnyítését hivatott betölteni, és a költői szöveg pillanatszerű neagatív tartományba fordulását eredményezi. Nincs köze a kifejezésnek a karakterimenzionáláshoz sem, itt ezt ki kellett volna kerülni.

 

  1. Szinesztézia.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 61/23; RTA 1/28; RTC 2/53] – Akkor ragadta meg a figyelmem, amikor a 300. oldalon lévő kellemes írói játékba belemerültem az ízek, dallamok és a hallé (hallás) összemosásával.

 

  1. A háttér, mint önálló szereplő.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 12/8; RT 53/7; RT 62/4; RT 63/1; RT 99/14] – A dolgok állásának rosszabbra fordulását szemlélve észre sem vesszük, hogy a történetnek van egy titkos szereplője, ez pedig a „Tél tábornok” maga. A téli, jeges, havas, zuzmarás háttér. Megkerülhetetlen szereplő, a történetben bekövetkező események jókora része közvetlen kapcsolatban van vele, vagy nem jöhetne létre nélküle. Érdemes figyelnünk rá.

 

  1. Krimi háromszög.” – Méghozzá egy klasszikus krimi háromszög, és mindenestül a konfliktushármasok alá tartozik. A 307-308. oldalakon tisztázódnak a szükséges szerepek, elkövető: Franci, károsult: Patrícia, (illetve később Bianka (449.)), tisztázó: Joó Bori. Joó Bori egyben informátor is (l. 117. pont). A hősök felveszik a szerepeket a konfliktus későbbi kiteljesedéséhez.

 

  1. Detektív történet, mint regényen belüli regény.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/7; RTC 2/99; RTC 7/39] – És ez már egy kvázi detektív-vonulat a történetben. Patrícia történetével kezdődik, Bianka keresésével ér a tetőpontra, és Franci bukásával zárul.

 

  1. Informátor.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/96; RTC 5/9; RTC 5/23; RTC 9/8; RTC 10/89; RTC 11/49] – Lásd a 115. pontot. Joó Bori később is feltűnik informátor szerepben a 449-450. oldalon., # majd Alma informálja az olvasót az 537-en Tárkány haláláról.

 

  1. Leleplezés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 15/3; RT 47/7; RT 61/20; RT 62/17; RT 84/12; RT 87/8; RT 93/1; RT 99/18; RT 100/19; RTC 2/99; RTC 7/55; RTC 10/74; RTC 10/80; RTC 10/82; RTC 10/90; RTC 10/102; RTC 11/71; RTC 12/40; RTC 45/3] – Joó Bori nyomozása és annak eredménye egyben Franci leleplezése is, ami a 307. oldalon következik be. # Lauráról az 575. oldalon halljuk, hogy a macskamaszk ellenére is felismerték, s lelepleződött. # Etelét a nyomozó leplezi le (számunkra), hogy valóban Etele a neve, s ezen felül még pár adatot is mond róla.

 

  1. Nyomozói folyamat.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 66/7; RTC 5/13; RTC 5/23; RTC 10/25; RTC 10/102; RTC 11/63] – Egy nem ábrázolt (tehát látszattevékenységként működő) nyomozói folyamat eredménye Joó Bori fontos közleménye (lásd a 118. pontban). Az 575. oldalon pedig Radák halála kapcsán indul nyomozói eljárás, amelynek fontos eleme a pillanat, amikor a rendőrtiszt felveszi a vallomásokat.

 

  1. Rákérdezés az adott szituációra.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 56/6; RTC 11/59] – A 314. oldalon az író több költői kérdéssel próbálja ráirányítani a gondolkodásunkat egy szemlélt festményben felvetett helyzett bizonyos értelmezési horizontjaira. # Továbbiak: 357., 457., 585., 608.

 

  1. Értékkülönbségek szereplők között.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 27/1; RT 42/3; RT 44/3; RT 42/8/B; RTC 2/91] – Tárkány és Binder beszélgetése jól tükrözi a kisalkalmazott és nagyfőnök alá-fölé rendeltségi viszonyát. A párbeszédben Tárkány (hamis) időkorláttal működik, értékeli Bindert, aki közben magyaráz és informál, Tárkány a végén kegyet gyakorol és átlátszó bókot mond. (316.)

 

  1. „– Humoros szituáció lényeges és lényegtelen, értékes és értéktelen azonosítása révén.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 55/2; RT 85/23; RT 87/9; RTC 11/25] – A 320-321. oldalon a montázs módszerével (a séf és Radák duettjében) a séf ételekre vonattkozó, kevésbé lényeges közléseket ékel Radák fontosabbként értelmezhető politikai kijelentései közé, ami által az egész szituáció operettszerűvé, lényegtelenül könnyeddé, az étel készítéséről és politikai működésről szóló önmonológ (az egyező forma és minőség) révén összemoshatóvá, s végtelenül humorossá válik.

 

  1. A főhősnek – vagy karakternek – több neve van.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/6; RT 42/5; RT 44/3, RT 44/5/A; RT 96/2; RTA 1/14; RTA 2/143; RTC 10/96; RTC 11/31] – Székely Ákosnak – számozottan felsorolva – további négy nevét tudjuk meg a 322. oldalon (ami egyben karakterdimenzionálás is, l. 11. pont).

 

  1. Vacsoraleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/45; RTC 4/38; RTC 6/7; RTC 11/76] – A fogadás „fogásainak” és a táplálkozás ecsetelésének leírása ide tartozik a 323. oldalról, # a karácsonyi étlezés a 341-en, # kis jóindulattal a halétkek a 2294-en, # a kocsonyázás az 512.-en.

 

  1. Információk átadása dialógusban.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 59/6; RT 92/6; RT 98/4] – A 330. oldalon egy sereg új fejleményről kapunk információt szóbeli beszámolókon és vitákon keresztül.

 

  1. Álomszituáció.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 35/3/A/4; RT 45/2; RT 54/6; RT 55/9; RTC 32/2; RT 56/12] – A Fikciós szintek variálásának (l. 46-os pont), azon belül a Fikciós síkok összemosódásának része (l. 128-as pont). Fruzsina a 335. oldalon síel álmában.

 

  1. Egzotikum.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 3/9; RTC 7/25] – Az Effektek része, l. a 90-es pontot. Jürmalnak a 342. oldalon már a neve sem szokványos. A hozzá való nyári képek társítása kimeríti az „egzotikum” fogalmát.

 

  1. Emléknyom.” – Szintén A Fikciós szintek variálásának (l. 46-os pont), és a Fikciós síkok összemosódásának [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 35/3/A/7; RT 35/8; RT 36/8; RT 38/4; RT 54/6; RT 56/12; RT 61/9; RT 74/8; RT 75/10; RT 79/6; RT 79/10; RT 101/5; RTA 2/249; RTC 4/9] a része. A 343. oldalon belemerülünk Mátrai emlékeibe, és végigélünk vele egy, a fikción belüli fikciót. # Továbbiakban: 360.

 

  1. Börtönből (vagy fogságból) történő szabadulás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 22/6; RT 42/3; RTC 2/96; RTC 3/39; RTC 4/39 RTC 4/41; RTC 4/42; RTC 5/34; RTC 5/37; RTC 10/41; RTC 10/46; RTC 10/86; RTC 11/8; RTC 11/78; RTC 12/25] – Nem a klasszikus értelmezés szerint, de bizonyos körülmények között efféle szabadulásnak tekinthető a 352. oldalon ábrázolt honvédek Budavárból való elkeseredett kitörése. # A 459. oldalon Binder a kocsijából szabadul ki Radák segítségével. # Bianka a 473. oldalon szabadul ki Franci pincéjéből kommandósok segítségével.

 

  1. Csaták és harcok.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 1/5; RT 9/4; RT 14/10; RT 14/11; RT 15/8; RT 17/4; RT 17/6; RT 20/8; RT 23/2; RT 35/7; RT 46/5; RT 54/15; RT 58/11/A; RT 59/15/A; RT 59/15/B; RT 59/15/C; RT 75/20; RT 87/20; RT 89/13; RT 89/10; RT 93/3; RT 98/11; RT 100/7; RTC 7/39; RTC 8/25; RTC 9/15; RTC 9/35; RTC 9/37; RTC 9/40; RTC 9/41; RTC 10/33; RTC 10/42; RTC 11/1; RTC 11/20; RTC 54/2] – A 351-356. oldalon a Béla király úti csata leírása található.

 

  1. Ostromleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 8/1; RT 40/4/12; RTC 1/37; RTC 5/12; RTC 5/15; RTC 7/21; RTC 7/39; RTC 8/21] – A fenti csata tkp. egy ostrom leírása, ahol a cél: kitörni a gyűrűből. # Ugyanilyen ostrommal találkozunk a fundamentalisták kifüstölésekor is az 594. oldaltól.

 

  1. Harc az erősebb ellenféllel.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 19/3; RT 17/3; RT 36/9; RT 39/7; RT 49/10; RT 94/3; RTC 3/33; RTC 7/44; RTC 11/73] – A 355-356. oldalon Tárnok Béla egy erősebb ellenféllel, túlerőben lévő hadsereg ellen harcol. # Az 594. oldalon a fundamentalisták is gyengébbnek tűnnek a kommandósoknál, noha itt ez az erőfölény már nem igazán van fókuszban, a műnek aligha célja a dulakodást erőteljesebben ábrázolni

 

  1. Klasszikus, ill nézőpontváltoztató montázs.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/1; RT 11/21; RT 52/8; RT 55/4; RT 85/11; RT 86/10; RT 87/6; RT 89/6; RT 99/5] – A montázs (l. 9. pont) része. Jelen esetben a 355-356. oldalon Győző látomásának egyik szereplőjével egy nézőpontváltás kíséretében személyesen is megismerkedhetünk, amint a vele történt események minden magyarázat nélkül Győző látomásának szövege után csapódnak, hogy a 357. oldaltól az olvasó ismét Győző nézőpontját és önreflexióit követhesse. A Tárnok Béla-betét montázsszerűen ékelődik Győző narratívájába, elkülönítő jellemzője pedig az eltérő nézőpont és az eltérő hős.

 

  1. Villanásszerű, célirányos mellékszereplők.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/5; RT 53/7] – Az első Tárnok Béla volt a 355. oldalon, aki kiteljesítette Győző látomását, # majd a 371. oldalon megjelenik …Pacurka alelnök, akinek egyetlen feladata a hideg eszkalálódásának bejelentése, illetve, ahogyan a szerző fogalmaz a 373. oldalon, a bjelentés megtétele.

 

  1. Maszk általi leplezés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 36/1; RTC 43/2; RT 44/6; RT 59/13; RT 61/10; RT 93/1; RTC 4/16; RTC 5/43; RTC 6/3; RTC 7/38; RTC 9/29; RTC 10/74; RTC 12/41] – Tárkány rendőrnek maszkírozza magát a 367. oldalon # és civilnek az 537-en. # Lívia álarcot kap maga elé az 557. oldalon.

 

  1. „”Szinonímákkal történő fokozás.” – A Fokozás és fokozatosság része (l. 39.-ik pont). A 375. oldal képei gyakorlatilag nem egymás szinonímái, mert különböző dologkat jelentenek, magára az időjárásra vetítve azonban mindegyik hatása azonos: még erősebb fagy. Ezért került ez a dolog végül is ide. Így a 375. oldal három szava: „sarkvidéki hideg, hóförgeteg, vihar” gyakorlatilag ugyanazon dolog más szavakkal történő kifejezésének tekinthető, amelyek az „ítéletidő” értelemben az adott mondatkörnyezetben majdhogynem szinonímái egymásnak. # További: 592.

 

  1. Zárt tér.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 48/9; RT 55/3; RT 78/23; RT 80/4; RT 88/8; RTC 3/39; RTC 4/35; RTC 10/104; RTC 11/22; RTC 42/2; RTC 45/5; RTC 46/3; RTC 49/5; RTC 53/2] – A 384-385. oldalakon említésre kerül és kirajzolódik a hasonló típusú írásokra jellemző zárt tér, # a 412. és 462-463. oldalon ez Nagykovácsival is megesik. # Binder az autójába szorul a 456-459. oldalon, # Bianca pedig Francival kerül egyazon zárt térbe a 464. oldalon.

 

  1. A hirtelenség általános elve.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 33/10; RT 51/9; RT 56/11; RT 70/6; RTC 1/14; RTC 2/17; RTC 2/65; RTC 10/52] – Amikor hirtelen, váratlanul történik valami. Jelen kötetben pl. egy kiskapitálissal bevezetett (ÉS EKKOR) után a fények visszatérése ilyen elemnek tekintető a 402. oldalon. # Ugyanerre példa a „BOMMMM!” AZ 568.-on.

 

  1. Felébredés a történet valamely közbülső részén.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/33; RTC 10/62] – Talán gyakoribb elem, mint a történet elején vagy végén történő felébredés, mégis jelen esetben a 404. oldalon találjuk az elsőt és egyetlent Fruzsina ébredésével.

 

  1. Zoom.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/1; RT 76/1; RT 84/24; RTC 11/33; RTC 41/1] – A kép a narrátor által is kiemelve ráközelít a fundamentalisták arcára az alagsori falak szemrevételezése után a 429. oldalon.

 

  1. Premier plan.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 11/3; RTC 7/6; RTC 11/12] – A fent említett jelenet egyben premier plan is (429.).

 

  1. Burleszk szituáció.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 81/18; RTC 1/18; RTC 4/36; RTC 10/17] – A 430. oldalon elhangzik egy párbeszéd, amely ugyan nem kifejezetten a burleszket idézi, hanem inkább bohózat jellegű, mégis e pont alá tartozik, humoros jellegéből adódóan. Leginkább Bud Spencer – Terence Hill filmekben hallunk jellemzően ilyen dialógusokat: „Mi sosem engedhettük meg magunknak ezt a házat.” / „Kivéve téged, főnök.” „Jó, kivéve engem.” (430.) # Szintén komikus jelenet, amikor a temetői menetben a résztvevők lajstrománál megjelenik a komplett vizilabda-csapat (mintha egyenesen a Csupasz Pisztolyban lennénk), itt talán nem teljesen ez volt a szerző szándéka, mindenesetre szimpatikusan mókásra sikeredett.

 

  1. A főhősnek – vagy karakternek – több neve van.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/6; RT 42/5; RT 44/3, RT 44/5/A; RT 96/2; RTA 1/14; RTA 2/123; RTC 10/96; RTC 11/31] – „Franci” valójában Kiss Lajos Tibor (450.), a 433. oldalon Robi mozgalmi neve pedig Nagykoppány. Lásd ehhezkapcsolódóan még a 123. pontot is.

 

  1. Jó és Rossz.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 8/8; RT 11/6; RT 12/11; RT 24/10; RT 24/12; RT 24/16; RT 42/3; 4RT 43/7; RT 43/8; RT 46/3; RT 55/11/A; RT 62/6; RT 63/5; RT 65/6; RT 63/17; RT 65/6; RT 68/10; RT 68/16; RT 72/14; RT 72/16; RT 83/16; RT 85/26; RT 86/7; RT 87/8; RT 98/9; RT 100/14/#; RTA 1/37; RTC 1/30; RTC 3/46; RTC 4/47; RTC 4/13; RTC 4/31; RTC 5/24; RTC 6/31; RTC 7/20; RTC 10/18; RTC 10/88; RTC 11/55; RTC 11/66] – Azon belül Jó és Rossz különválasztása [RT 24/12; RT 43/8; RT 63/17; RT 65/6; RT 68/10; RT 83/16; RT 98/9; RTA 1/37; RTC 1/30; RTC 3/46; RTC 3/47; RTC 4/13; RTC 4/31; RTC 5/24; RTC 6/31; RTC 7/20; RTC 10/18; RTC 10/88; RTC 11/55; RTC 11/66] történik a 436. oldalon, a fundamentalisták egyértelműen a fekete kalaposok közé kerülnek.

 

  1. Amorális főhős (vagy hős) szerepeltetése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 4/3; RTC 4/4; RTC 6/20] – A fundamentalista karakterek a 436. oldalon amorálisként vannak értelmezve a narrátori fejtegetésben

 

  1. Csoportszleng.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 28/1; RTC 47/2; RT 49/2; RT 66/4; RT 67/7; RT 78/13] – Amikor Bianka elrablásáról értesül, és Joó Bori az anyagi helyzetéről érdeklődik, Labancz Győző majdnem a jelenleg divatos proliszlenget használva válaszol: „Köze?” (450.), és ez jól kifejezi az adott helyzetben a feldúlt érzelmi állapotát. # A maflás és a tockos is ide tartozik az 538-ról, # a csávó az 545.-ről.

 

  1. A felmerült kérdések két szintű megválaszolása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 76/20; RTC 2/98] – A 394. oldalon, a Labancz Győző nézőpontját követő szálban kialszanak a lámpák a régióban, s az okot itt nyilván nem tudjuk meg, hogy ez miért történt. Az első szintű válasz („áramszünet volt”) a 395. oldalon hangzik el, ez azonban nem teljesen adekvát válasz. Majdnem húsz oldallal később, a 412. oldalon, az Ágoston és Fruzsina válakozó nézőpontját követő szál azonban megadja a kérdéses dologra a teljes feleletet: névtelen elkövetők felfeszítették a transzformátorházat, és eladták az alkatrészeket ócskavasnak. # Végül a 607. oldalon, egy teljesen másik szálban kapunk feleletet arra is, hogy mi történt Pispekkel a buszbalesetes-fotós marokkói incidens után (a kérdés az 520. oldalon jelenik meg, s a felelet rá a csend: a hős eltűnt, tehát valószínűleg meghalt, értjük meg a 607.-en).

 

  1. Másik fél általi fogság vagy fogságba esés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/96; RTC 4/35; RTC 4/39; RTC 10/41; RTC 11/78] – A 464-465. oldalon Franci fogságba ejti Biankát, mintegy a „zsákmányát”.

 

  1. Imagináció.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 11/75] – Fikciók a fikción belül. A Fikciós szintek variálása (l. 46-os pont) és azon belül a Fikciós síkok összemosódása (l. 128-as pont) alá tartozik. A hősöknek a saját jövőjükre vonatkozó képzelgései mind ide járulnak: ábrándképek, a jövőre vonatkozó víziók, eszmefuttatások, elképzelések. Jelen esetben ide tartoznak a 297. oldal ábrándképei („Mennyire pikáns lenne, ha a Bori tudná…”), # és a 467. oldal jövőre vonatkoztatott elképzelései („Milyen lenne most…”). # Továbbiakban még: 469. („azt képzelte…”).

 

  1. Bizonytalanság egy dolog megítélését illetően.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 9/8; RT 17/8; RT 85/26; RTC 7/40; RTC 11/18] – A 468. oldalon az író elbizonytalanítja az olvasóját Franci cselekvéseinek okát illetően („… ezek szerint / Mégis tartott az elképzelhető fültanuktól.”), tagadva egyúttal saját omnipotens voltát is. Az omnipotens elbeszélő külső megfigyelővé változik, s ezáltal eléri, hogy a történések megítélése során a befogadó is bizonytalanná váljon. # Aztán a 472. oldalon a disznó „rosszalló” röfögésével kapcsolatban hagy bennünket bizonytalanságban az író. # Ide tartozik még, hogy a Fruzsinát kimentő harckocsi „a mentősök szerint” volt orosz gyártmányú (479.), # majd a „Vagy csak Mátrai akarja így képzelni utólag?”-sorral kezdődően Fruzsina szülésének is vannak „bizonytalanító” jegyei a 485. oldalról.

 

  1. Véletlenek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 10/3; RT 14/7; RT 21/5; RT 21/2; RT 22/7/b; RT 26/3; RT 28/4; RT 28/9; RT 35/16; RT 42/3; RT 46/2; RT 46/6; RT 46/10; RT 49/12; RT 5/1/b; RT 51/9 (második bekezdés); RT 53/7; RT 53/9; RT 54/18/A; RT 73/13; 74/9; RT 76/12; RT 83/12; RT 84/21; RT 100/1; RT 101/4; RT 101/16; RTA 1/39; RTC 5/10; RTC 12/20; RTC 45/1] – Az, hogy a Biancát magára hagyó Francit elsodorják és megsebesítik a vaddisznók (472.), egy Külső eseménymozgató véletlen, aminek hatására Franci nem tud időben visszaérni időben a villába, tehát egy másik térben reked, mint ami a karakteréből és szándékaiból egyébként következne, és így a magára hagyott kislány a pincében fagyási sérüléseket szenved el.

 

  1. Dekonkrétizáció.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/8; RTC 3/6; ] – A 468. oldalon az író a konkrét eseményt kevésbé világossá, pontossá teszi azáltal, hogy az oka felől kétséget támaszt. Ezáltal a szöveg egy lépéssel közelebb kerül a „homályosság”-hoz (l. 4-es pont), ami az első lépés „a nyugtalanság kiváltása (93.pont)” felé.

 

  1. Jószándékú írói hozzáállás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 22/7; RT 23/2; RT 24/11; RT 25/7 ; RT 26/5; RT 50/7; RT 67/5; RT 81/17] – Bianka kalandja és kiszabadullása a 475-476. oldalon arra is bizonyíték, hogy jószándékú regényíróval van dolgunk. A jószándékú írói hozzállás a hősök kíméletét, az értelmetlen, részletezetten erőszakos halál, a tragédia és gonoszság bemutatását, a naturalisztikus ábrázolásokat és az iszonyatot igyekszik a lehető legminimálisabb szinten tartani, és a hősöket a slamasztikából épségben kijuttatni. Tartózkodik a gonosz, groteszk fordulatoktól is. Legalábbis én ezt értem alatta.

 

  1. A tetőpont előtti érzelmes- vagy szexjelenet.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 63/9; RT 85/18; RTC 11/82] – az 500-503. oldalon Radák és Lívia között zajlik, nem sokkal Radák halála előtt. Amerikai filmekben sűrűn előforduló elem.

 

  1. Betűvel jelölt hős.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTA 1/15; RTC 2/19] – Az 521-523. oldalon a DJ beszélgetőpartnereit csak A-val és B-vel jelöli az író.

 

  1. Döntéshozatal.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 53/1; RT 46/3] – Radáknak az 541. oldalon el kell döntenie, kit válaszon, Líviát vagy Almát.

 

  1. Ténylegesen is elhalt szereplő visszatérése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 3/27; RTC 3/28; RTC 10/26RTC 10/98] – Mint pl. John Travolta a Ponyvaregényben, aki továbbra is szereplője maradt a filmnek, a filmbéli tényleges halála után, a mozaikszerűség miatt. Sok esetben mindez a szerkesztésmódból adódik, néha az időkezelésből, de adódik példa, amikor valami ezeken is túlmutató szempont az oka. Nem példa nélkül álló a magyarázat hiánya se. Jelen esetben Tárkány tényleges elholta után is duettezik egyet Radákkal, itt speciel szellemalakban az 542-543. oldalon, illetve látjuk még őt látomásként az 561.-en.

 

  1. Mellékalakok visszatérése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 3/29; RTC 4/48; RTC 10/97; RTC 12/9; RTC 12/45] – Ld. a fentebbi pontot.

 

  1. Kvázi tökéletes jelen.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 54/3; RTC 2/86; RTC 11/77] – A fiktív jövőben játszódó történet igyekszik igazolni saját maga realitását a valóságos miniszterelnök Orbán Viktor bálba való felkérésével az 565-566. oldalon. Mivel az önreflexió kimarad a sztereotípiából (tehát az író nem mutatja be pl. a saját régebbi kötetét vagy gondolkodik el rajta), az írói választás itt egyedül Orbán hitelesítő szerepeltetése miatt csak a kategória „kvázi” alkategóriájába sorolható.

 

  1. Előjelek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 59/11; RT 59/13; RTA 2/3; RTC 2/80; RTC 11/19] – Ilyen Győző előérzete az 562. oldalon, hogy valami rossz készül. # Majd erre jön az óra hangos kondulása („BOMMMM!”) az 568.-ról, # s rögtön ezt követően Alma homályos előérzete az 571.-en, amikor figyelmeztetni akarja Radákot („de mire?”), # itt tehát már célt is kaptak az előjelek a miniszterelnök személyében. Összevetve ezt azzal, hogy a szálak is lassacskán összeérnek, mert a helyszínen a karakterek nagy része megjelenik, illetve emlékszünk még a szexjelenetre, ami jelen esetben érezhetően a végpont elé van szinkronizálva (l. 154-es pont), nyilvánvaló, hogy fontos dolog fog következni, még nem tudjuk, mi.

 

  1. Finálé.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 62/19; RT 62/24; RTC 1/42; RTC 3/42; RTC 4/48; RTC 6/30; RTC 10/101; RTC 10/104; RTC 11/83] – A 160. pontban leírtak miatt a báli jelenet egyben a kötet fináléjának is tekinthető, szigorúan a szálak, a szereplők végső összetalálkozása, és ennek kapcsán egy meghatározó jelentőségű, lezáró esemény szempontjából.

 

  1. Monumentalitás, monumentális esemény.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 22/10; RT 53/7; RT 54/13; RT 61/19; RT 88/16 RT 99/14; RTC 1/29; RTC 2/2; RTC 2/4; RTC 3/37; RTC 5/42; RTC 12/14] – A hófalak magassága a Beethoven utcánál az 579. oldalon, # a ház hatalmas részei az 589-en.

 

  1. Finálé utáni finálé.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 62/24] – A fundamentalisták kifüstölése adja az epilógus előtti utolsó jelenetet, ez az utolsó lezárása a kötetnek, egyfajta következménye a finálében történteknek, az 594-597. oldalon.

 

  1. Kihagyás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 13/7; RT 99/4; RT 83/4; RT 84/5; RT 101/11; RTC 7/42; RTC 9/16; RTC 9/25; RTC 11/48; RTC 12/31] – Az epilógusban már a jégkorszak második őszéről van szó, előtte legutóbb alig jutottunk túl szilveszteren. Az év nagy részének ismertetése tehát kihagyásra került (601.).

 

16
Júl

RTA 1. – A Rorschach-akta

   Posted by: sanawad   in Regények Titkai Alternatíva

Esterházy Péter A bűnös c. művének zsánerregények felöli olvasata

[ESTERHÁZY Péter – SZÜTSMiklós, A bűnös, Budapest, Magvető, 2015.]

1. „Cím, név és szöveg viszonya.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 1/1; RTC 1/12; RTC 2/30; RTC 7/13; RTC 7/14; RTC 8/8; RTC 9/56; RTC 10/34;] – Azon belül egyszerre jelzős szerkezetű cím (mint a Csendes Don (Solohov ); a Vonagló falvak (Szini Gyula); az Üvöltő szelek (Emily Brontë)), # valamint olyan névként felfogható cím, ami köznevesült, és a főhőst nevezi meg (mint az Aranyoskám (Sydney Pollack), a Rigócsőr királyfi (Jacob és Wilhelm Grimm), stb.). # Belerakható még a cím az E/3-at használó címek közé (pl. Jó reggelt, búbánat! (Francoise Sagan)), # illetve a tartalom ismeretében a kétértelmű címekhez is, amelyeken el kell egy kicsit gondolkodni (Szeplőtlen Kelemen (Csák Gyula), A feltételes megálló (Alison Lurie), stb.), # és működhet témamegjelölő címként is, mint oly sok más prózai mű esetében (A skarlát betű (Nathaniel Hawthorne), Az átváltozás (Franz Kafka), Úttörővasút (Ábel Péter)).

2.„ A szöveg kommunikál a kötetbeli illusztrációkkal.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 64/3; RT 65/9] – Mint több másik szövegnél is tapasztalhattuk, itt is első megállapításunk lehet, hogy a regény kommunikál a képekkel, a Szüts Péter műveiből készült illusztrációkkal. Ezzel a szerzőnek (ez esetben szerzőpárosnak) általában mindig van valamilyen, a szövegen túlmutató, de a szöveghez köthető célja. Jelen esetben a dolog kicsit nehezen hozzáférhető, mivel maguk a festmények nem ábrázolnak semmit. Hogy lehet úgy (szóban) kommunikálni valakivel, hogy a partnerünk nem mond semmit? – teszem fel a kérdést, noha talán nem nekem kellett volna ezt a kérdést feltennem. Mindjárt az értelmezés kezdetén bocsánatot kérek tehát: az akvarell művek teljes terjedelműkben [ami a keményfedeles (tehát művészi igényű) kötet súlyának nagyjából a fele] bianconak minősülnek, s ilyenkor jobb, ha nem gondol rá az ember, mennyire sok értékes nulla van egy ilyen „művészeti” bianco és egy bianco csekk között. Számomra egy élénk színekkel megrajzolt drapp terítő – még akkor is, ha szép terítő –, nem fog soha egy szintet képviselni pl. Vermeer Van Delft valamely képével, még akkor sem, ha az csupán egy vázlat. (Mindent összevetve, e pont értelmében a szövegnek a képekkel kellene valamiféle dialógust lefolytatnia, de a kötetbeli képek sajnálatos módon ehhez a párbeszédhez teljesen értelmezhetetlenek, alkalmatlanok. Így válik a diskurzus a szerző által írt monológgá.)

3.„Különböző irodalmi szövegek egy szintbe hozása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 34/1; RT 35/1; RT 71/II/1; RT 87/11; RT 98/6] – A Fikciós szintek variálásának része. A történet úgy kezdődik, mint egy mese, tehát az írója meseként értelmezi a benne történteket, amit már a mondat második fele megcáfol, s ez meglepi az olvasót (ld. 4-es pont). Mégis az első félmondat a mesék világát idézi meg, s nyilván nem véletlenül teszi. A magyarázat az író élettörténetének (s betegségének) ismeretében kap magyarázatot. Persze, olvasóként, és ezt most fájó szívvel mondom, nekem nem kellene a szomorú valóságot ismernem a szöveg megértéséhez… # Aztán ide tartozik még a Rómeó és Júlia, illetve Jágó is a 23. oldalról, ezek is másféle, elhíresült irodalmi szövegek, amelyek most bekerülnek a magyar író alkotásába. # A 26. oldalon megemlített Ábel (aki Ádám fia volt) a Biblia atmoszféráját csempészi az írásba # az 50. oldalon pedig visszatér a népmesei frazéma. # A 63. oldalon ismét belebotlunk Rómeóba és Júliába, előkerül Trisztán és Izolda, illetve megjelenik két klasszikus költő neve is. # S e pont alá tartozik az „eltűnt idő nyomában” utalása és Don Quijote is a 72. oldalról.

4.„A hirtelenség speciális elve.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 1/14; RTC 5/41; RTC 10/93] – A 9. oldal első sorában megjelenő ’hasnyálmirigy’ alaposan arcul vágja az embert, meglepi a népmesei kezdet után. Ez a szakkönyvi példája annak a szterotívának (sztereotip írói választásnak), amit ez alatt a pont alatt értek. A kötet első mondatának első fele mintha a második félnek mintegy a tükörképe lenne, szinte minden értelemben. (A kötet kiadója annyiban megkönnyíthette volna az értelmezők dolgát, hogy oldalszámmal látja el e tiszteletre méltó kötet szöveggel ellátott lapjait. A képeket nem kellett volna oldalszámmal illetni, a többinek meg jót tett volna. Ennek hiányában a szennyoldalt követő első oldalt értelmeztem szövegkezdő (1.) oldalként, majd Esterházynak a képek közé ékelt, mindösszesen 14 oldalkányi, rövid elbeszélését ehhez viszonyítottan számoztam.)

5.„Hasonlat” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 2/5; RTC 3/4; RTC 4/19; RTC 10/50; RTC 11/13; RTC 11/58] – És egyben megszemélyesítés, amint a fent leírt betegséget az író Balassi Bálinttal allegorizálja (és hasonlítja), szintén a 9. oldalon. Mindez az írók által általában használt retorikai eszközök [ld. még: RT 20/4; RT 20/8; RT 30/8; RT 61/23; RT 79/16; RT 86/11; RT 89/1] része.

6.„Intertextuális olvasatok.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 6/4; RT 34/7; RT 71/XV/1 ; RTC 6/2] – Az „imigyen szóla” kezdetű sor egyértelműen az adott (Nietzsche által írt) filozófiai művet szólítja meg. Ha egy mezei magyar fantasy-szerző írta volna le a sort, mondjuk azok közül való, akiknek a terméséből volt szerencsém szemezgetni az elmúlt időben, ezt a dolgot itt az eklektikához raknám. E kötetnél azonban értelmét láttam utánanyomozni egy kicsit az író választásának, miért írta ezt a félsort, hátha van valami értelme is. Volt. A szöveg működik az adott idézet szintjén, s itt elsősorban nem arra gondolok, hogy a régi korokat hozza egy szintre a jelennel (mivel nem hozza egy szintre), hanem arra lyukadnék ki, hogy Nietzsche nem igazán rajongott a metafizikákért (túlvilág, ilyesmi). Egy népmesébe kevert hasnyálmirigyrák pedig meglehetősen erősen megszólítja a metafizikákat, előbbi az embernek a mesében megnyilvánuló metafizika iránti igénye révén, a második a mindennapok kórházi gyakorlatának fényében (ha nem mondtam volna, az édesapámat is kórházban ölték meg). Éppen ezért érdekes a hang intése is, amit itt mond (Zarathusztra) nekünk: csukja be az (író?) a XVII. századot, mert huzatos. Ha a vallásháborúk által felperzselt XVII. századot megfeleltetem a túlvilágban (és Istenben) való feltétlen hitnek, akkor Nietzsche üzenete meglehetős összhangba kerül a hasnyálmirigyrák képviselte üzenettel. Ez nem egy pozitív üzenet túlvilág tekintetében. # Ugyanígy az intertextualitáshoz tartozik a 26. oldal Ábele, mégpedig a korábban, de még ugyanazon az oldalon megemlített Erdély révén, ami konnotatívan Tamási Áron regényét idézi elénk.

7.„Létező vagy létezett személy, híresség szerepeltetése.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 75/18; RT 97/7] – Nem teljesen standard értelemben. Balassi Bálint ugyanis e kötetben nem szólal meg, nem cselekszik, mindazonáltal egy metafora révén szerepeltetve van a 9. oldalon, elképzeljük, mint regénybeli hőst. Annyiban tér el az itteni szerepeltetése a fentebbi példákban leírt [RT]  más esetektől, hogy Balassi Bálint itt nem lesz cselekvő, szituációkat is megélő hős.

8.„Kétsíkú analitikus gondolatfolyam.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 71/6; RTC 10/53] – Az író valamiről ír, és közben tudjuk, hogy másról ír. Elméletileg elkezdtünk egy „bűnös” című… hm… esszét, és valójában az író egészségi állapotáról olvasunk. Ez pontosan az, amit a címben jelzett dolog alatt értek, már évek óta. Még mindig az első (9.) oldalon járunk.

9.„Diszkrét (értsd: tapintatos) szöveggel kontrasztba hozható vulgáris kifejezés” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 88/4; RTC 11/81] – A kontraszt része. A 9. oldalon bele is botlunk az első váratlan vulgaritásba, ami Balassi Bálint farkát idézi elénk. És hát, nyilván volt neki olyan, csak ritkán beszélünk nyomtatásban róla, mert igazodunk olyan tradicionális értékekhez, mint az ősök tisztelete. # További vulgáris kifejezések: 15., 23., 63., 72., 75.

10.„Sarokpontok.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 6/9; RT 60/15; RT 61/25; RT 76/5; RT 77/10; RT 86/11; RT 89/12/B ; RTC 2/12; RTC 3/44;] – Amennyiben a képekkel jelentősen elhatárolt szövegrészeket külön fejezeteknek tekintem (s mi másnak is tekinteném, hiszen én vagyok az Olvasó), akkor a XVII. század visszatérő motívuma (l. 9., 15., 56., 72. oldal) sarokpontként működik, hozzánk láncolva vallásháborús tartalmát. (A “sarokpontok” értelmezésével kapcsolatban ld. a fent hivatkozott régebbi blogbejegyzéseket.) # Csatlakozik ehhez az „imígyen szóla”-kifejezés is, a 15., 23., 44. 50., 56. oldalakon, illtve van egy visszautalás rá a 72. oldalon. # Ugyanígy köti össze a köd a 23. oldal ködös Üllői útját a 26. oldal ködös Erdélyével (noha közbeékelődik pár kép, erről lásd a 20. pontot). # Aztán a 44., 50. és 56. oldalon beáll a sarokpontok közé a hasnyálmirigy is.

11.„Szakszavak széleskörű használata.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 71/1; RT 77/4; RT 85/10] – Ide tartozik a ’modernitás’ a 15. oldalról, # a ’verzátus’ a 33. oldalról, # az „Escher-féle átverése a szemnek” az 50.-ről, # ’per rectum’ a 63.-ról.

12.„Az író regényszereplővé változik.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 60/1; RT 86/15; RT 81/9; RT 85/13; RT 86/3; RT 87/3/A; RT 87/11; RT 87/13; RTC 8/12] – A 15. oldalon megkéri az író az esküdteket, hogy bizonyos leírt dolgokat ne vegyenek figyelembe. Ezáltal kiszól a történetből, regényszereplővé változtatva saját magát, # ahogy a 78. oldalon is.

13.„Ruhaleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 27/5; RT 39/5; RTC 2/41; RTC 6/14; RTC 7/3; RTC 11/35] – A leírásokhoz tartozik. A 15. oldalon az író ecseteli édesanyja ruházatát, # majd a 23. oldalon A. ruházatát írja le, # majd a 33. oldalon szintén A. ruhaírás következik a fejezetindító, ritmikus költői kérdések után.

14.„A főhősnek több neve van.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/6; RT 42/5; RT 44/3, RT 44/5/A; RT 96/2; RTC 10/96; RTC 11/31] – Az író a 15. oldalon elnevezi édesanyját A.-nak.

15.„Entitások alkotása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 9/1; RT 55/1; RT 56/1; RT 82/17; RT 85/3; RT 87/17; RT 98/5; RT 101/15; RTC 1/20; RTC 2/19; RTC 4/6; RTC 6/15; RTC 7/2; RTC 8/4; RTC 9/5] – Azon belül névhasználat, és azon belül is a betű, mint név-típus. Sok szerző tartozik ide. (Például Kafka.) Esterházy e művében, hozzájuk csatlakozva, betűvel kezdi el jelölni a szüleit, egyfajta most alkotott, új entitásként.

16.„Zavarkeltés, avagy az elbeszélés két szintjén alapuló félrevezetés” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 60/11] – Az író a 15. oldalon édesanyját és édesapját is A.-val jelöli, így összemossa őket, s összezavarja az olvasót hősök tekintetében. Miért is?

17.„Kiabálás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 81/14; RTC 1/10; RTC 2/15; RTC 6/22; RTC 7/28; RTC 10/12; RTC 11/14; RTC 12/38] – A 23. oldalon a szerző csupa agybetűvel írja a ’NEKEM’ szót.

18.„Ismerős helyszínek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 75/14; RT 99/1] – A 23. oldalon megjelennek olyan, ismerősnek is gondolható helyszínek, mint az Üllői út és a Liliom utca, sajnálatos módon mindössze egy említésre korlátozódnak. # Ugyanilyen a 26. oldal Moszkva tere (Széll Kálmán tere). # További említések: 33., 36., 63., 72., 75.

19.„Ritmus.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 12/15; RT 18/8; RT 26/8; RT 27/6; RT 28/13; RT 32/12; RT 32/15; RT 32/16; RT 46/7; RT 49/11; RT 54/6; RT 55/4; RT 55/7; RT 56/4; RT 60/6; RT 61/13; RT 67/3; RT 70/2; RT 70/5; RT 71/5; RT 77/19; RT 82/45/5 ; RT 83/17; RT 85/11; RT 85/22; RT 91/3; RT 95/1; RT 99/5; RT 100/3; RTC 2/93; RTC 10/87; RTC 11/10] – Azon belül az „azonos nyelvtani szerkezet (vagy szó) ismétlése révén kialakuló ritmus” – A 23. oldal alján a ’köd’ szó szerepel többször. Ismétléses szerepeltetése azonban nem igyekszik fokozni bármiféle dolgot, ezért nem rakható a dolog az „ismétléses fokozás”-dobozkába. Mindössze az alsó bekezdés szövegének ritmusát teszi körkörössé a szó használata (visszatér az író ugyanahhoz a dologhoz). # A „Lassabban.”-zárómondat szintén valamiféle ritmussal asszociáltatja az olvasóját. # Ugyanilyen ritmust képvisel egyébként a fejezetindító, egymás után háromszor elhangzó költői (írói) kérdés is a 23. és 33. oldalakon.

20.„Montázs.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/7; RT 11/1; RT 15/2; RT 18/3; RT; RT 31/4; RT 32/11; RT 34/8; RT 35/13; RT 51/12; RT 52/2; RT 53/2; RT 53/5; RT 52/5; RT 53/11; RT 54/9; RT 55/7; RT 68/6; RT 70/5; RT 71/XVIII/4; RT 77/3; RT 79/9; RT 81/6; RT 85/7; 95/1; RT 99/7; RTC 1/9; RTC 2/49; RTC 2/103; RTC 11/4; RTC 12/30] – Azon belül fejezetmontázs (RT 99/7). Az író átlagosan 1800 karakteres szövegrészeket montázsol 5-6 kép (festmény) közé, ami nagyszerű ötlet, és valóban ki is alakulna a befogadóban valamiféle esztétikai élmény, amennyiben a képek képesek volnának kapcsolatba kerülni a szöveggel bármiféle módon. Egy ízben (a 11. oldal környékén), amikor a festménybeli Rorschach-teszt egy emberi fej árnyát ölti (talán) magára, ez majdnem sikerül, ám a 12-13. oldal képei a későbbiekben nagyban gyöngítik ennek hatását, így a szerkesztettségből adódó montázs(erő) még ebben az egyébként majdnem értékelhető esetben is erősen lecsökken. # A mondatmontázs esetét erősítik az egymással összefüggésben alig lévő költői kérdések a 33. oldalon, amelyek után a karakter ismételt ruhaleírása jön. Ez előbbi egyébként kimeríti a 19. pont (ritmus) címszó alatt írtakat is, mivel a filozófiai kérdés háromszor ismétlődik [ami egyben (népmesei)  hármasság is]. # További példák montázsra: 36.

21. „Apokaliptikus elem – haláltánc.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/12/7/B; RT 32/12; RT 42/6; RT 53/1; RT 85/20; RT 86/19; RT 98/3; RT 99/5; RT 100/21; RTC 2/8; RTC 3/8; RTC 5/25; RTC 8/2; RTC 9/31] – A 26. oldal biblikus hangja („ébredj, Ábel”) nemcsak Tamási Áront idézi meg a korábbi említésű Erdély kapcsán, hanem a hozzánk szóló Isten (vagy isteni) révén az utolsó idők szavát is megtestesíti. # A 63. oldal halálról való eszmefuttatása pedig már a középkor azon gondolatát idézi, miszerint a különbségek a végső eseménykor elmosódnak és lényegtelenné válnak, „akár le is szopják egymást” (idézet), lovag és paraszt ugyanúgy, mint szerelem és szív.

22. „Karakterdimenzionálás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 7/5; RTC 11/34] – A 26. oldalon az író A. érzéseit és tulajdonságait ecseteli, megfestve s jellemezve őt az olvasó számára (miközben a betűvel történő névadás egyszersmind személytelenít). # Hasonlóra történik kísérlet a figura múltjának leírásával a 75. oldalon is.

23. „Naturalisztikus ábrázolás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 94/4; RTC 5/18; RTC 10/22] – A 33. oldal A. mell- és hónaljszőreiről írt traktátusa azt hiszem, kimeríti ezt a pontot, még akkor is, ha itt nem történik szervi sérülés. # Az 56. férgei ellenben keményen rágják a testet.

24. „Retrospektív történetmesélés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 2/1; RT 8/2; RT 8/3; RT 9/2; RT 13/2; RT 19/5; RT 21/1; RT 23/1; RT 24/1; RT 33/1; RT 36/7; RT 37/1; RT 38/1; RT 52/2; RT 53/3; RT 55/11; RT 57/5; RT 58/4/B; RT 59/1; RT 59/24; RT 60/9; RT 62/12; RT 70/7; RT 71/XVII/1; RT 73/14; RT 75/21; RT 77/18; RT 84/8; RT 84/11; RT 84/27; RT 84/11; RT 85/22; RT 88/19; RT 90/1; RT 90/5; RT 91/2; RT 94/8; RT99/9; RT 101/14; RTC 1/8; RTC 2/3; RTC 3/17; RTC 6/13; RTC 7/11; RTC 7/19; RTC 8/3; RTC 9/13; RTC 10/14; RTC 11/8; RTC 12/37; RTC 40/1] – Az író elmondja a két A. találkozásának előtörténetét a 36. oldalon. # Ide tartozik a verekedés visszamenőleges leírása is a 75. oldalon.

25. „Ismétléses fokozás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 84/2; RT 91/7; RT 95/1; RT 101/4 ; RTC 10/77; RTC 11/30] – Ilyen a „közelebb” felszólítás ismétlése a 44. oldalon, # és a „mi van – mi van” az 50.-en.

26. „Részletezés.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 39/5; RT 42/1; RT 45/5; RT 49/11; RT 57/2; RT 71/2; RT 76/15; RT 82/1/B; RT 84/4; RT 86/4; RT 87/20; RT 88/3 ; RTC 2/36; RTC 2/42; RTC 2/58; RTC 3/12; RTC 4/25; RTC 4/29; RTC 4/29; RTC 11/9; RTC 11/26; RTC 12/16] – A 44. oldal részletezése a szeretkezést illetően a cselekményre (amennyiben van a történetnek olyanja), lassító hatással bír.

27. „A nyelvezet homályossá válik.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 41/8; RT 54/6; RT 56/16; RT 59/13/B; RT 82/8; RT 83/4; RT 83/6; RT 85/4] – Az író a saját mondata idézésével egy olyan gondolatkört indít el a nyelv és irodalom értelmezhetőségéről, ami minden, csak nem világos. Célja az olvasó összezavarása, amit teljesít is.

28. „Szinesztézia.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 61/23; RTC 2/53] – A fájdalmak, mint fénynyalábok hasonlata tartozik ide. (50.)

29. „Irónia.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RTC 9/24] – Meglehetősen ironikus kép, amikor az író úgy ír a szex közben megszemélyesített szerv (hasnyálka) elégedettségéről az 50. oldalon, hogy közben tudjuk, voltaképp életveszélyes betegség kötődik hozzá a való életben.

30. „Az elbeszélő személye és száma.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 75/2] – A szövegben gyakran történnek elbeszélői személy/szám váltások. „Nem tudjuk, mi lesz” – hangzik el az 56. oldalon, és még sok más helyen is a királyi többes, ami egyébként az esszé- és tudományos stílusra jellemző. Ez változik aztán E/1-essé („nem tudom, mi lesz”), maga a „történet” pedig E/3-ban folytatódik tovább („És akkor imígyen szóla az égi hang: (…)”).

31. „Elbeszélésmód-váltás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 86/9] – Lásd fentebb.

32. „E/3-es elbeszélésmód.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 36/7/A] – Lásd fentebb.

33. „Szürrealitás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 29/12/2/E; RT 55/9; RT 56/12; RT 87/3; RT 87/4; RT 99/15; RTC 3/32; RTC 4/7; RTC 5/19; RTC 9/7] – Az „effektek” része. Az 56. oldalon az író a szervek között jelenít meg történelmi helyzeteket.

34. „Különböző kultúrák vagy kulturális megnyilvánulások egy térbe mozgatása. – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 3/5; RT 20/7; RT 24/8; RT 24/9; RT 29/12/9/A; RT 34/10; RT 35/1; RT 35/8; RT 35/20; RT 37/7; RT 38/4; RT 79/7; RT 87/2; RT 99/1; RT 99/12; RT 99/16; RTC 2/84] – A fikciós szintek variálásának a része. Ilyen a törökök szerepeltetése a szervek között az 56. oldalon.

35. „Önreflexió.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 54/6; RT 71/II/1; RTC 1/18; RTC 2/50; RTC 10/47; RTC 11/61] – Az 50. oldalon a szöveg (és az elbeszélő) saját magáról kezd el szólni, a nyelvtan a sajátra visszavetíthető dologgal reflektálódik, ahogyan egyébként ez a szövegben már sok helyütt megesett.

36. „Stílust váltó szöveg.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 7/6, RT 20/3, RT 21/3, RT 21/6, RT 30/4, RT 31/6, RT 34/2, RT 34/7, RT 51/6, RT 53/8, RT 60/8, RT 77/3, RT 81/6, RT 86/2, RT 88/7; RTC 4/32] – Az 56. oldalon a szöveg – noha eddig se volt igazán szépirodalmi ihletésű – már nagyon erőteljesen az esszé felé fordul: „A mesékben a gonoszok, a bűnösök meghalnak, és ha netán a jó is meghal, az előbb-utóbb újraéled.” Ez a mondat bármelyik tankönyvben megállná a helyét. A korábbi költői eszközök (l. pl. 5. és 28. pont) tekintetében ez éles keveredést jelent.

37. „Jó és rossz különválasztása.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 24/12; RT 43/8; RT 63/17; RT 65/6; RT 68/10; RT 83/16; RT 98/9; RTC 1/30; RTC 3/46; RTC 4/47; RTC 4/13; RTC 4/31; RTC 5/24; RTC 6/31; RTC 7/20; RTC 10/18; RTC 10/88; RTC 11/55; RTC 11/66] – A fentebb idézett mondatban történik meg („A mesékben a gonoszok, a bűnösök meghalnak, és ha netán a jó is meghal, az előbb-utóbb újraéled.”), a nem létező cselekményre nézve nincs gyakorlati jelentősége.

38. „Akcentus vagy tájszólás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 58/6; RT 66/2; RTC 1/28; RTC 10/8; RTC 11/21] – A 72. oldal ’muci’ szava természetesen egyikhez sem tartozik, ez egy becéző alak. Aki azonban hosszabban követte az írásaimat e blogon belül, tudja, hogy bizonyos kategóriákat időközben kitágítottam, tehát a címadás óta eltelt időben a címben szereplő eseteknél több dolgot helyeztem el a dobozkában. E kis becéző formula így ebben az esetben igenis ide tartozik, mert a funkciója nagy részben ugyanazt a szerepet tölti be az alkotásban, amit a korábbi akcentusok, régies- és tájkifejezések kapcsán megszokhattunk.

39. „Véletlenek.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 10/3; RT 14/7; RT 21/5; RT 21/2; RT 22/7/b; RT 26/3; RT 28/4; RT 28/9; RT 35/16; RT 42/3; RT 46/2; RT 46/6; RT 46/10; RT 49/12; RT 5/1/b; RT 51/9 (második bekezdés); RT 53/7; RT 53/9; RT 54/18/A; RT 73/13; 74/9; RT 76/12; RT 83/12; RT 84/21; RT 100/1; RT 101/4; RT 101/16; RTC 5/10; RTC 12/20; RTC 45/1] – A 72. oldal leírása a „galeri” és a „vigyor” találkozásáról csont nélkül illik ebbe a dobozkába.

40. „Küzdelemleírás.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 32/13; RT 49/7; T 70/8; RT 92/3; RT 101/11; RTC 1/4; RTC 4/40; RTC 5/39; RTC 6/25; RTC 7/32; RTC 9/27; RTC 10/27; RTC 10/60; RTC 11/3; RTC 12/26] – A 75. oldalon egy dulakodás leírását találjuk, melynek tétje egy nő (A.).

41.„Geg.” – [Ehhez kapcsolódva lásd még: RT 9/13; RT 16/15; RT 27/7; RT 29/7; RT 41/11; RT 57/12; RT 59/24; RT 60/16; RT 60/17; RT 69/13; RT 71/IV/2; RT 73/17; RT 77/20; RT 78/26; RT 80/14; RT 85/25; RT 86/22; RT 87/8; RT 87/21; RT 88/25; RT 97/13; RT 101/6/b; RTC 2/62; RTC 2/66; RTC 4/49; RTC 10/17] – A történet íve a 78. oldalon az utolsó szóban tér vissza a kötetcím értelmezéséhez, ami felépítettsége, viszonylagos váratlansága és viszonylagos meglepősége miatt gegnek minősül.

16
Júl

Regények Titkai Alternatíva

   Posted by: sanawad   in Regények Titkai Alternatíva

Vannak olyan regények, amelyek nem regények.

Régi tervem belemélyedni az ő titkaikba is.

Legfőképp azért, hogy megtudjam, mennyire jellemzőek rájuk azok a sztereotípiák, írói választások, kiemelési és szerkesztési sajátosságok, amelyekre az itt bemutatott zsánerregényekben hangsúlyt fektettem. Vannak aztán régi álmaim is ezek között a művek között, például Nemere István soha meg nem írt „Titok a kráter peremén” című forgatókönyve, amely csak egy képregénynek válhatott alapjává, de a Lars-Ariel-Don hármas kalandjaihoz szervesen hozzátartozik.

Vannak aztán még további álmaim azok között a művek között, amelyek nem igazán tekinthetőek science fiction vagy fantasy regényeknek, tkp. prózának sem, esetleg más okok miatt sorolódnak az alternatív kategóriába. Ide tartozna Szomaházy István A százhúszéves asszony című kisregénye például, ami olyan régi, hogy csaknem kőtáblára írták, de beférne ide még egy-két tudós által írt mű, például Héderváry Péter Az óceán foglyai c. regénye, meg persze sok egyéb is. Őket terveztem tehát korábban egy alternatív kategóriaként bemutatni, és lehet, hogy egyszer meg is teszem, jelenleg azonban még nem ők következnek, és ennek az oka a Libri irodalmi díja.

Mert hát én is nézegettem a kirakatokban mostanában a tekintélyes zsűri által értékelt köteteket, s megfogott azok műfaji széttagoltsága.

Vajon hogyan lehetne közös alapon értékelni ennyi széttartó műfajt, monográfiát, esszékötetet, verseskötetet; drap mintás festményekkel illusztrált posztmodern novellát (Esterházytól) és verses epikát (Téreytől), ami ugyan kevéssé rímel (egyáltalán nem rímel), de a képei és retorikai dolgai néhol egész szépek, s legfőképp: kvázi science fiction történetet formázó “verses” regény (!), ami egészen követhető történettel rendelkezik (a drámai betétek kivételével, de azok amúgy is rövidek). Ha pedig egy, a maga módján haldokló értelmiségi elit által is sokra tartott költő kvázi science fictiont ír, úgy a frusztrált kisebbségként működő science fiction recepciónak foglalkoznia kell a kötettel (persze az se árt, ha olyan recenzor teszi ezt meg, akinek a nevéért már nem nagyon kár). Szó mi szó, mindent összevetve, ráébredtem, hogy hasznos volna összevetni e köteteket egymással, s egy képzeletbeli követelményszinttel is, természetesen. Mindkettő izgalmas dolog. Összevethető-e például Ungváry Krisztián történelmi monográfiája Térey János verses epikájával? S ha igen, hogyan, milyen szempontok szerint? Gyakorlatilag a „magas” (polcos) irodalom zsánerirodalom felöli olvasásáról lenne itt szó, az RT-RTC szempontrendszerben már megismert alkotóelemeinek tekintetében.

Mennyire húzható tehát rá a sci-fi és fantasy regények cipője a „magas” irodalmi igényekkel fellépő, kortárs alkotásokra?

Élvezhetőség és olvashatóság tekintetében milyen címkét kapna egy önreflexív, posztmodern szöveg, ha a „futottak még” pozíciók már foglaltak, mert azokat a harmatgyenge magyar (rózsaszín fátylas) fantasyknak tartjuk fent? Ezekhez a dolgokhoz lenne az első lépés a már ismert, szokásos prózaírói választások megértése, illetve megjelenéseik számbavétele, tehát azoknak az elemeknek a leírása és vizsgálata, amiket már amúgy is elég régen keresgélek e netes oldalon. Van tehát 1918 számba vett írói választásunk (lásd a Regények Titikai című bejegyzést), amit science fiction és fantasy írók használnak széles körben, s ezeket sikerült 396, több-kevésbé hézagmentesen illeszkedő csoportba sorolnom, három aspektus nyolcvanhat osztálya szerint jól elkülönítve őket egymástól (erről eddig még nem volt szó e blog keretében). Nézzük tehát, mennyit használ a standard sci-fi szterotíváiból a magaspolcos irodalom, milyen gyakorisággal, összességében: milyen képet mutatnának a Libri-díjra jelölt kötetek, ha az irodalmunk egyik fele által „zsáner”-nek elnevezett másik fél irányából közelítenénk hozzájuk!